Általában az ember szerintem felhorkan, ha valaki rászarik a fényesre csiszolt padlóra - arra a padlóra, amit évente csak egyszer takarítanak. Miért is? Egyrészt azért, mert jóérzésű ember nem kullant rá a flaszterra. Másrészt azért, mert orbitális bunkóság oda printelni, ahol mások járkálnak és ezáltal megfosztani őket a tiszta járólapok okozta esztétikai élménytől. Harmadrészt meg azért, mert a következő takarításig 1 év van hátra, ezért a salakanyag még jó ideig ott fog bűzölögni a folyosón és köpik majd a legyek. Teljesen világos, hogy az illető cselekedete nem csak, hogy erkölcsileg elfogadhatatlan, hanem bármilyen racionális szempontból is védhetetlen.

A példabeszéd után pedig következzék a konkrétum: az egyetem campusán lenyírták a virágokkal (pitypang, százszorszép, vadcsalán) teli gyöpöt. Milyen ember az, aki képes erre? Milyen szíve van annak a vezetőnek, aki utasítást ad a fűnyírásra ilyen csodás időszakban, amikor minden tele van virággal? Ez otrombaság, gyökérség, sőt, megkockáztatom: bűn. Sose lesz jövő tavaszig olyan a campus, mint most. Nagy volt a fű? Persze. Elfajzott kicsit a vegetáció? Igen. Szeretjük a frissen vágott, egyenesre nyírt, üdezöld pázsitot? Naná! De ez senkit nem jogosít fel arra, hogy ilyen barbár, civilizálatlan, a szépérzék és jóérzés teljes hiányáról tanúskodó cselekedetet hajtson végre! Ugyanis ezt a tavaszi avarképet (tele színes-szagos, az emberi szemet kényeztető, illatos virágokkal és takonyzölden villogó, fehér szirmait bontogató tikhúrral, nyam-nyam) nem lehet megismételni. Hatalmas hiba ennek látványától megfosztani a hallgatóságot. Nekem pl. nem lenne szívem belerondítani egy sárgán rikító, tavasz-hangulatot árasztó pitypangerdőbe; mikor otthon nyírom a füvet, akkor is vagy megvárom, míg elvirágzik minden, vagy szépen körbenyírom a virágokat. Ezt igazán tudhatná a vezetőség és érezhetné a dolgozó is. Persze nem mondom, hogy ezért bojkottálják a munkát és mondjanak fel, és én se vagyok egyébként egy megrögzött növényvédő Greenpeace-es, nem arról van szó. Arról van szó, hogy adott egy gyönyörű tavaszi flóra, ami utánozhatatlan és megismételhetetlen, és szerintem erre a hangulatra így április tájékán mindenkinek szüksége van. Erre kapunk helyette egy zöldre nyírt füvet, ami tök ugyanilyen az év bármelyik időszakában. Izgalmas egyediség helyett unalmas komformitás. De még ha szép lenne az a fű! De nem az... Nem olyan, mint az amerikai egyetemek kampuszán, hanem darabos, néhol kikopott, tele van gazzal (azért nő benne meg a virág!) és úgy általában, nem olyan felemelő látvány, mint tele virágokkal. Végre igazán menők lehettünk volna, hogy egy virágokkal teli kampuszunk van, erre jönnek a gépekkel, és telibeokádják az egészet. "Mert az úgy szép, ha le van vágva a fű." - mantrázza a szépérzék nélküli idióta, és valamilyen szinten igaza is van. Egyetértek vele, de egyszer az évben kivételt lehet és kell is tenni, mert bármilyen szép is a pázsit, a virágokkal teli tavaszi avar még szebb. Az meg már régen rossz, ha magyarázni kell, hogy egy virággal teli, mindenféle színben pompázó gyöpöt miért nem nyírunk le. Persze ahhoz az illetőnek már nem volt esze, hogy rendesen végezze is a munkát, mert a kocsin ülve, azt kormányozva igen szórakoztató lehet az egész, de a fűnyírót kitolni már büdös volt, épp ezért bizonyos szegletekben megmaradtak a virágok. Egészen addig, amíg megjelennek majd a fűkaszások, hogy helyre tegyenek mindent. 

Van-e bármi érv, ami mindezek ellenkezőjét indokolná? Van, de ezeket most tételesen végigveszem és bebizonyítom, hogy átgondolatlan sületlenség mind.

• túl nagy a fű, nehéz átmenni rajta: nevetséges még a felvetés is, egyrészt nem egy dzsungelen kell átgázolni és machete-vel utat törni a susnyásban, másrészt pedig a térkövezett járdákat arra találták ki, hogy ott mozogjon az ember a campuson... Nomeg én személy szerint imádom, ha ebben a friss tavaszi gyöpben "megmártózhatok", néha bele is szoktak feküdni, csak a poén kedvéért. Lehet, hogy én vagyok csak ilyen elbaszott szentimentális lélek és csak én tudok feloldódni a természet romantikájában, lehet csak engem érint meg ez, de még ha így is van, úgy gondolom, hogy ez a helyes hozzáállás. Ha van Isten, akkor ő van annyira bölcs és jóravaló, hogy velem ért egyet. Nyilván nem arról van szó, hogy én szeretem, ha elfajzik a növényzet, félreértés ne essék. Utálom a dzsumbujt, és nyáron természetesen gyakran lenyírom a füvet otthon. De ilyenkor tavasszal, főleg tavasz elején hatalmas FAIL: rövidre vágott, uniformizált pázsit bármikor lehet otthon, de ilyen virágokkal teli csak ilyenkor és ezt igenis meg kell őrizni. Ameddig el nem virágzik az a pár pitypang meg százszorszép, szerintem ki lehet bírni, hiába nőtt magasra benne a fű pár helyen. Az meg a másik, hogy nagy szárazság idején sem nyírok füvet, mert az nem tesz neki jót. Gondolni kell a növényekre is. Had bontakozzanak ki, szórják el magvaikat, ezáltal lesz sokkal dúsabb a növényzet. Persze ha tiszta pázsitunk van, az más, de se itt az egyetem kampuszán, se nálunk otthon nem nemesített gyeptéglák vannak lehelyezve, hanem tele van a fű mindenféle kisebb-nagyobb gyommal. 
• akkor néz ki európai módon az egyetem, ha szépen le van nyírva a fű: Mióta lett ilyen fontos, hogy adjunk a kinézetre? Akkor vajon miért nem térkövezték még le azt a csapát, amit a hallgatók kitapostak? Akkor miért hagyják, hogy a tantermekben néha omoljon a vakolat a falakról? Akkor hogy bírják elviselni az undorító tujákat és fenyőket a kampuszon, amiket még az átkos idején ültettek, mert azt hitték, hogy az szép? Ahhoz bezzeg nincs eszük... Először ezekkel tessék foglalkozni. Az meg, hogy ilyenkor tavasszal nőnek a virágok, és hagyjuk őket nőni, szerintem direkte menő és egyedi. Nem simulunk bele az átlagba a pázsittal, hanem mi megmutatjuk, hogy szeretjük a természetet és a virágokat és ezáltal sokkal jobb hangulatú környezetet tudunk teremteni a hallgatóknak.

Ha én lennék itt a főnök, azonnal búcsút intenék annak, aki ilyenkor le merte nyírni a füvet. Nem olyan kardinális kérdés ez, nem ez az egyetem legnagyobb problémája, de engem mélységesen felháborított és feldühített az egész. Szinte fájt, ahogy vágják le a gyönyörű pitypangerdőt - mintha engem csonkítottak volna. Majdnem leburítottam az embert a gépről, annyira ideges lettem ettől az értelmetlen pusztítástól. Kár, hogy nem szorult kicsit több jóérzés és szépérzék ezekbe az emberekbe. Hisz ne felejtsük el a bölcs magyar mondást: aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet.

!!!SPOILERVESZÉLY!!!

Megmondom őszintén, a Hobbit-trilógia második része jobban tetszett, mint az első. Mozgalmasabb, sűrűbb és változatosabb volt, hála Istennek. Viszont nem sikerült kijavítani az első rész hibáit, nem tudtak túllépni a gyengeségeken - persze, hogy nem, hiszen úgy tűnik, az egész trilógia koncepciójáról van szó -, gyakorlatilag ugyanazok a dolgok idegesítenek a második epizódban, mint az Unexpected Journey címezetű első részben. Pedig reménykedtem, hogy az első rész borzalmai után végre méltó módon hajtanak fejet a Gyűrűk Ura előtt és végre valahára beindul a sztori - de nem, sajnos ugyanúgy végig kell kínlódni a részt, mert én legalábbis nem tudtam felhőtlenül belefeledkezni a sztoriba, nem tudtam maradéktalanul élvezni a látványt, mert folyamatosan jöttek az újabb és újabb irritáló dramaturgiai és egyéb gikszerek, amiktől a falat kapartam volna legszívesebben, a készítők helyében meg elbújtam volna szégyenemben a vetítőgép mögé. Az a vicces, hogy ehhez nem kreatív munkára lett volna szükség, hanem bátorságra a vágógép mellett: ez a ritka alkalmak egyike, amikor nem hiányzott valami a filmből, nem hozzá kellett volna toldani valamit, hanem egyszerűen a rendezőnek csak el kellett volna engedni a megalomán álmait, pár szálat kidobni a /dev/null-ba, és máris sokkal jobb film lett volna a Hobbit: Smaug pusztasága film. Két 3 órás rész bőven elég lett volna egyébként, de hát rengeteg pénzt le lehet akasztani a rajongóktól, el lehet adni Gyűrűk Ura light-ként, felvizezve, 48 képkockával, 3D-vel és rengeteg digitális effekttel...

Kezdjük azzal, hogy mi a legnagyobb baj ezzel a trilógiával. A Gyűrűk Ura egy epikus mű, amelynek cselekménye szinte egész Középföldét felöleli, és amelyet Peter Jackson bevallottan úgy próbált megcsinálni, mintha ez a világ tényleg létezne, és egyfajta történelmi tablót ad a megtörtént eseményekről, végső soron tehát próbál - az adott keretek között - hiteles maradni. Nah, ehhez képest a Hobbitot már a megszületésekor is csak egy elnagyolt, humoros gyermekmesének  szánták, amelyben a mágus, a törpök és Bilbo elindulnak a Magányos Hegyhez, de nem ám azért, hogy visszafoglalják a hazájukat, semmilyen erkölcsileg indokolható okuk nincs a kalandra, csupán merő becsvágyból ki akarják fosztani a sárkány kincseskamráját. Persze totál bénák, végül vissza is fordulnak, ám mások kikaparják nekik a gesztenyét... Nos, természetesen ebből nehéz lett volna filmet forgatni, főleg úgy, hogy PJ koncepciója szerint ha már úgy alakult, hogy trilógia, akkor próbáljuk a Gyűrűk Ura előzménytrilógiájaként találni, valami hasonlóan epikus ívre felfűzve a sztorit. (Ez az előzményesdi Lucasnak is majdnem bejött, ugye? Sikeresen lerombolta a saját nimbuszát, Peter Jackson is jó úton halad efelé...) Pedig lehetett volna akár egy egyszerű mese is a dologból és akkor hűek lettünk volna a könyvhöz, abból szerintem egy egész jó film is kisülhetett volna. Viszont ha már így vagyunk, sebaj, még mindig ki lehet hozni ebből akármit, csak jól meg kéne írni a forgatókönyvet, kidolgozni a dramaturgiát, jellemeket, stb. Peter Jacksonék tehát fogták a Hobbitot és szépen kiegészítették úgy, hogy az hozzáilleszthető legyen a Gyűrűk Ura történéseihez, valamint némi komolyságot csempésztek bele, amitől aztán az egész végtelenül komolytalan lett. A rendező ugyanis elvárná, hogy essünk hasra attól, hogy a puszta kizsákmányolás helyett a nemes cél a törpök otthonának visszafoglalása a gonosz sárkánytól. Nem a morális indokokkal van a baj, azt még bekajálnám, de azt már nem veszi be a gyomrom, hogy ez a vezérmotívum úgy van eladva, mint a Gyűrűk Urában az Egy Gyűrű megsemmisítése. A két küldetés egy lapon sem említhető, egymáshoz nem mérhető, nagyságrendekkel különbözik a relevanciájuk. A Gyűrűk Urában a világ megmentése a tét, a Hobbitban pedig pár bátor, ám annál szerencsétlenebb törp esetlen honfoglalási próbálkozásáról van szó... Én úgy érzem, nem lett a súlyán kezelve ez az egész quest.

Persze a kapcsolódási pontot a két trilógia között leginkább a Gonosz megjelenése jelenti. Felsejlik Szauron fenyegető árnya, a második részben már konkrétan is láthatjuk az alakját, Peter Jackson ugyanis a Gandalffal való találkozáskor a néző szájába rágja, hogy Dol Goldur-t Szauron szállta meg, értem? Mintha nem lenne elég és egyben sokkal parásabb érzés, hogy sejtjük, ő áll a rothadás mögött... Aztán van ugye a nagyfőnök kedvenc fejvadász kutyája, az Azog nevű ork, akit szívesen látnánk már kardélre hányva, de persze amikor lehetőség lett volna rá, az alfahímnek kikiáltott Thorin képtelen volt leszámolni vele - habár hozzá kell tenni, nem volt túl igazságos a párbaj, nem voltak egyenlőek a játékfeltételek. Gandalf speckó küldetése tehát a sárkány legyakása mellett az is, hogy bizonyosságot nyerjen afelől, Szauron újra erőre kapott és csak arra vár, hogy megfelelő pillanatban ismét lesújtson bosszújával Középföldére... Egyébként ezen kívül is sok a párhuzam a Gyűrűk Urával: ez is egy lineáris történetvezetésű kaland, amely végigvezet Középföldén, csak most más úton megyünk máshova, de gyakorlatilag a Magányos Hegy megfeleltethető a Végzet Hegyének, Thorin Aragornnak, Bilbó Frodónak, stb. Újra feltűnnek a sasok, Gandalf ismét eltűnik egy mellékküldetés erejéig, ismét fogságba kerül... Rengeteg az analógia, talán nem véletlenül...

Most ebben a posztban koncentráljunk a második részre, pedig sajnos hosszasan tudnám tárgyalni az első epizód faszságait is. Ebben a részben szerencsére kevesebb hiátus kitöltő akciójelenet és CGI-orgia volt, de azért akadt itt is bőven. Aki nem tudná, annak elárulom, hogy Peter Jackson kedvelt trükkje, hogy ha nincs mit elmondani sztoriban, akkor hívja a koreográfusokat és csinálnak valami ütős akciójelenetet, mert azzal megy az idő és egyébként is, nem kell rajt gondolkodni, kajálja a néző. Én értem amúgy, hogy sok mindent be akar mutatni Középföldéből (mint Gyűrűk Ura fan én ennek örülök is, tényleg), de sokkal jobban jártunk volna, ha kihasználta volna a rendelkezésre álló időt és mondjuk karaktereket épít. A karakterek jelleme ugyanis néhány kivételtől eltekintve szinte csapnivalóan gyenge, a törpöké pedig kifejezetten semmilyen, olyan, mintha nem is lennének. Persze nem egyszerű tucatnyi, hasonlóan kinéző törpöt megjegyeztetni a nézővel, a vizuálisan könnyen észrevehető különbségeken túl (aminek megalkotása gondolom nem volt egyszerű) nem is igazán próbálkoztak megfelelni ennek a kihívásnak és inkább hagyták a picsába az egészet. Nem baj, ott van Thorin, legalább őt ki lehetett volna domborítani, de nem... Thorin lenne ugye a Hobbit trilógia Aragorn-ja, a trónjáról letaszított, jobb sorsra érdemes nemes harcos, akinek van némi súlyos családi öröksége, rajta pedig hatalmas nyomás, és a külső ellenségek, valamint a saját démonai felett ugyanúgy győzedelmeskednie kell, különben sosem állíthatja vissza a világ rendjét... Thorin karaktere azonban inkább irritáló, mintsem tiszteletre méltó. Aragornról még csutakosan, izzadtan is elhittem, hogy egy dúnadán királyfajzat, de Thorinból valahogy hiányzik ez az elegancia. A karizmája nem mérhető Aragornéhoz: egyáltalán nem bölcs, nem taktikus, messze nem olyan remek harcos (még ha egyszer be is jött neki az élet egy tölgyfadarabbal), és Aragornnal ellentétben kifejezetten önző. Nem lelek benne túl sok nemeset, sőt, sokszor kifejezetten idegesít, mennyire paraszt a fickó. Pedig ha valakinek a jellemét lehetett volna árnyalni, az ő, habár szerintem a harmadik rész pont arról fog szólni, hogyan küzd meg a belső ellenségeivel és hogyan lép túl a családja örökségén... 

Bilbó talán az egyetlen szerethető figura a filmben, vele tud leginkább azonosulni a néző. Az ő szempontjából látjuk a dolgokat, bár számomra nem túl hiteles, ami történik vele. Túl hamar és túl magától értetődően válik kipróbált harcossá, szerintem ez egyáltalán nem menne ilyen egyszerűen, sőt. A Gyűrűk Ura kifejezetten gyengének és szerencsétlennek ábrázolta a hobbitokat, itt viszont Bilbó ereje néha el van túlozva, úgy látom. Mindenesetre kompenzálásként akad pár dolog, ami előnyére válik a filmnek, révén Bilbó karakterének legalább valami minimális mélységet ad egyrészt az, hogy megtalálta a Gyűrűt, másrészt, hogy folyamatosan, újra meg újra bizonyítania kell bátorságát és rátermettségét. A második rész egyik legjobb jelenete, amikor a sárkánnyal beszél, habár nagyon el lett nyújtva és ott szintén nem tűnik nekem túl hitelesnek Bilbó szövege. Túl hanyag módon hazudik Smaug-nak, viszont az kiválóan átérezhető a vászonról, hogy milyen lehet ilyen szorult helyzetben is az Arken-kőre koncentrálni... Egy jó lélektani betekintést ad önmagadba, hogy elképzelheted, te mit csinálnál ott: én összefostam volna magam ott helyben, az biztos.

A filmben feltűnik Legolas, aki ismét egy összekötő kapocs lesz a két trilógia között. A kis brigádunk útja átvezet a Bakacsinerdőn, ami tulajdonképpen az erdőtündék birodalma, Thranduil királysága. Legolas karakterét ugye nem kell különösebben kibontani, ösmerjük, mint a rossz pénzt, viszont Jackson behozott egy új szereplőt is, a heves lelkületű tünde csajt, Taurielt. Az őt alakító Evangeline Lily-nél tökéletesebb színésznőt nem is találhattak  volna erre a szerepre, ezt a csajt az Isten is tündének teremtette, ha nem ragasztanak rá hegyes füleket, akkor is elhiszem róla, hogy ő bizony nem ebből a világból való. Remek választás volt. Az viszont már kevésbé, hogy Peter Jackson nem tudta megállni, hogy ne vigyen egy romantikus szálat bele a történetbe, ami természetesen okádnivalóan pocsék módon sikerült és - ami még idegesítőbb - egyáltalán nem hihető. Az egyik törpe csávó - jellemző karakterének kidolgozottságára, hogy a nevére sem emlékszem - két jól irányzott félmondattal befűzi a csajt? Na ne már... Nagyon erőltetett az a jelenet, amikor a cellánál beszélgetnek, csak a bájos Tauriel miatt voltam képes végigszenvedni... Persze értem ám, honnan fúj a büdös, valahogy el kellett érni, hogy legyen motivációja a csajnak a törpök után menni, és természetesen mi más lehetett volna mindez, mint a bimbózó románc az egyik zsokéval... Vajon megunta a sok daliás tündét és újra előjött a törpfétise? Ki tudja... Mindenesetre cukik ám, persze, hogy azok, de attól én még ezt nem hiszem el. Ha meg mindenképpen mutogatni akartuk a csajt, akkor szerintem azt kellett volna kihangsúlyozni, hogy neki nem tetszik a rendszer, nem tetszik a Thranduil struccpolitikája, és ezért - már csak brahiból is - hőseink után ered. Legolas meg a csaj után, mert Legolas meg szerelmes a jányba, gyönyörű kis szerelmi háromszög rajzolódik ki kéremszépen... Én tuti úgy írtam volna meg a dramaturgiát, hogy Legolas szívesen megmártaná a cockot a csajban, de az apja nem engedi, hogy egy herceg egy egyszerű aljanéphez tartozó erdőtündével álljon össze... Ejh, de szép kasztrendszer, de szép feudális viszonyok... :) Ebből már ki lehetett volna hozni valami épkézláb szálat, de hát tényleg én magyarázzam el Jacksonéknak, hogyan kell filmet csinálni?

Aztán ott van Bárd. Tök jó a karakter, erre írnak neki olyan háttérsztorit, hogy nem kell hozzá vörösdiploma és kisakkozod, mi fog történni a harmadik részben. Anno valamelyik őse hibázott, nem találta el a sárkányt, és persze azóta is rajta maradt a stigma, és mit ad Isten, most rajta a sor, hogy kiküszöbölje a család becsületén esett csorbát... Hányszor játsszák még ezt el? Nekem mégis a kedvencem a filmben Smaug volt, én őszintén szurkoltam neki. Gyakja le ezt a sok szerencsétlent, nem érdemlik meg a nagy szajrét. Pénzéhes, zsidó, kapzsi törpök, akik egyszer elkúrták, most meg csak besétálnának és visszavennének mindent? Smaug megalkotása parádésra sikeredett, a hangja is igen autentikus, viszont néha nem érzem túl racionálisnak a viselkedését. Pl. amikor Bilbó ott áll előtte, hagyja elfutni, nem pusztítja el... Miért? Tényleg csak játszana velük, tényleg csak élvezi a társaságot? Nehezen tudom elhinni, hogy felbasszák álmából, idepofátlankodnak, kajakra lopni akarnak tőle (ugye az Arken-kő azért fontos amellett, hogy egyedi darab, mert ez egyesíthetné a törp nemzetségeket), és ezek után legyen velük finom és nőies?

Sok mindent leírtam, de ami legjobban bosszant, még csak most következik. Számomra a legidegesítőbb, hogy ebben a filmben SOHA SENKINEK NEM ESIK BÁNTÓDÁSA. (Na jó, Morgul-méreggel megkent nyilat lőnek Tauriel szerelmébe - még mindig nem néztem utána, hogy hívják -, de ezen kívül tényleg semmi.) Hőseink - bár szeretnivalóan lámák -, mindent megúsznak egy karcolás nélkül, a segítség mindig pont abban a pillanatban érkezik, amikor szarul áll a szénájuk. Ez totálisan életszerűtlenné teszi az egészet, még akkor is, ha tudom, hogy fantasy, és még azon belül is egy mese az egész. Ennyit minimálisan elvárnék egy filmtől, hogy merje már legalább kicsit kinyírni a hőseit, vagy valami, mert így az újabb és újabb csaták veszítenek izgalmi értékükből, egyszerűen nem tudom félteni Bilbóékat, ha tudom, hogy úgyis mindig megmenekülnek! A Gyűrűk Urában legalább volt valami dráma, mert ha nem is a főhősök, de legalább meghalt egy Boromir, egy Théoden, egy Haldír, egy Théodred, egy Denethor, egy Gandalf (na jó, ő csak félig), majdnem meghalt Faramir, Aragorn, Frodó... Néha merni kell belenyúlni a történetbe és el kell engednünk a főhőseink kezét. Ha Tolkien nem is írta meg, de mondjuk pár törpöt kivégezhetnénk... Vagy ha nem, akkor meg ne rakjunk bele ennyi harcjelenetet, mert már esküszöm szurkolok, hogy valamelyik hulljon el végre egy ork szekerce által... Persze akkor a 12 év alattiaknak nem lenne ideális szórakozás a Hobbit 2 megtekintése...

A látványra természetesen panasz nem lehet, a WETA megint parádésan dolgozott. A film képkockáinak legalább fele, minden második jelenet egy festmény, amit bármikor kiraknék a lakásom falára. Öröm nézni a gyönyörűen megkomponált tájakat, a Magányos Hegyet, a Tóvárost, stb. A harcjelenetek viszont szerintem túlzottan precízen koreografáltak, nálam az volt a csúcs, amikor Legolas a hordókban hánykolódó törpök fején ugrálva alázza le az orkokat... Egyszerűen komikus volt, nem komolyan vehető. Szügyig gázol a film a hasonló jelenetekben, amik - nem tehetek róla, de - engem kizökkentenek a film cselekményéből és mindig azt juttatják eszembe, hogy "igen néző, ezt a gagyit kapod a pénzedért". 

A Gyűrűk Ura, mint film, miért volt jó? Mert a készítése során Peter Jackson nagyjából hű volt Tolkienhez, márpedig Tolkien jól megírta a Gyűrűk Urát... Ennyit a titok! Abban a pillanatban, mikor PJ magára bízta a történet alakítását, amikor próbálta a saját szálaival kitölteni a cselekményben tátongó űrt, el lett baszva az egész... Mert hát ugye nehéz egy 300 oldalas könyvből 3x3 órát leforgatni, ehhez képest viszont tényleg el kell ismerni Peter Jacksonék munkáját, valahol megsüvegelendő teljesítmény az, hogy ebből a sztoriból képesek voltak egy trilógiát kikerekíteni úgy, hogy a szélesebb tömegek számára schimán eladható legyen... Le a kalappal Jacksonék előtt, nem kis dramaturgiai kihívás volt mindez, sikerrel vették az akadályt, szerintem ha nagyon nekidurálnák magukat, a Facebookos Tolkien rajongói oldal posztjaiból is tudnának 5 évadnyi sorozatot csinálni, ezek után... :) A hardcore Gyűrűk Ura-rajongók és a Tolkien-hívők valószínűleg csalódni fognak, de az egyszeri mozinézőt ez nem érdekli, ugyanaz a réteg, ami a Gyűrűk Urát 10 éve megnézte, most megnézi a Hobbitot is és neki nem fognak feltűnni a számomra oly' idegesítő momentumok.

A hobbitba kódolva volt, hogy csalódunk benne, de sokkal kevesebb lenne a panaszom, ha a stúdió pénzéhes fejesei nem próbálnának meg minden fillért kisajtolni a filmből. Ugyanis senkinek ne legyen kétsége, ennek a történetnek a lényege, hogy a New Line Cinema fejesei megrészegültek a pénztárgépek csilligelésétől és a befolyó dollármilliók szagától, és minél több lóvét ki akartak  sajtolni a franchise-ból. Peter Jackson a világ megteremtésében és a történet életre keltésében továbbra is zseniális és a legjobb ember a feladatra, de kíváncsi vagyok, mit tudott volna nélkülük csinálni A hobbittal.

Összességében azt tudom mondani, hogy minden negatívuma ellenére szerethető film A hobbit 2 és jómagam is jópárszor meg fogom még nézni, mert Tolkien világa egyszerűen nem ereszt, sosem elég belőle és nem tudom megunni. Viszont nagy kár ezért a filmért, mert kicsit több odafigyeléssel, az alkotói szabadság meghagyásával sokkal jobb is lehetett volna. Igazság szerint azt kell, hogy mondjam, a kincsen ülő sárkány a valóságban is létezik: a New Line Cinema vezetői ülnek rajta... Bilbóéknak tényleg el kéne kergetni őket... 

A 2013-as év legalább olyan jó volt a magyar neten, mint a 2010-es, ha nem jobb. Mi volt 2010-ben, ki emléxik rá? Akkor élte fénykorát a Szlengblog, az utóbbi évek legimponálóbb magyar internetes kezdeményezése. A megszűnéséig nem volt nála menőbb dolog a magyar neten. Kulturális jelentősége megkérdőjelezhetetlen, autentikus módon tárta fel a magyar vidék suttyóinak milliőjét, a szavajárásukra, a hitvány beszédükre koncentrálva, ráadásul mindezt végtelenül szórakoztató módon. A Szlengblog kendőzetlen őszintesége, nyílt megmondása, hímsovinizmusa és a politikai korrektség teljes semmibe vétele tette igazán nagyszerűvé és pótolhatatlanná. Az oldal idővel kifulladt, Nyelvész Józsi szerkesztőnek is más teendői akadtak, ezért talán még időben lehúzta a rolót és a Szlengblog megmaradt egy kb. másfél-két évig futó projektnek, amely fényes szupernovaként tűnt fel a magyar Internet egén majd amilyen gyorsan jött, úgy le is kúszott a horizontról. De sosem feledjük el természetesen, sikerült maradandót alkotni. Azóta persze elvagyunk a 9gag-gel, a mémekkel, kiválóan szórakozunk, de a magyar netről valami igazán autentikus 2 évig hiányzott. Olyan, ami nem csak szórakoztató egyszerre, de egyben görbe tükröt is tart a célpontjai elé. Kellett már egy olyan oldal, amelynek küldetése van. Nos, vége a szűk esztendőknek, idén végre kiváló évünk volt ilyen szempontból, rengeteg versenyzőnk van. Nézzük!

• 6. Oravecz Coelho: Ez az oldal az Oravecz Nóra és Paolo Coelho-féle ál-szentimentális semmitmondás ellenpontjaként, azt kifigurázandó jött létre, rávilágítva annak tipikus jellemvonásaira (amelyeket természetesen felnagyít, hiszen a karikatúráját adja). Az alkonyati vagy épp idillikus képek mellé stílusosan bevágott, hatásvadász idézetek sajnos rossz ízlésű és gyengeelméjű tömegek között terjednek, mint a gomba esőben, épp ezért az oldal létjogosultságához kétség sem fér: mindenki ébredjen csak rá, micsoda irtó ciki ilyeneket lájkolni, megosztani, netán valláspótlékként (!), áhítattal magunkban mormolgatni! Ráadásul aki ilyeneket megoszt, az roppant bölcsnek érzi magát, hiszen azt hiszi, hogy magvas gondolatokat fogadott be és tett közzé az adatlapján – holott jobb esetben egy  üres közhelyet, de legtöbbször inkább valami ótvar sületlenséget posztolt csupán, ami le van öntve valami giccses mázzal, viszont tök jól hangzik. Csak támogatni tudom az Oravecz Coelho oldal küzdelmét a szellemi igénytelenség ellen, ráadásul jókat is lehet röhögni rajta, így megérdemli, hogy felkerült a listára. Hogy miért lett csak hatodik? Mert nem annyira parádésan humoros, mint a listánk többi helyezettje, és társadalmi/kulturális relevanciája is jóval kisebb, mint a többieké.
• 5. Szomszédok, Szoci nyugdíjas, Kiábrándult értelmiségi, stb.: Tipikus magyar karaktereket örökítenek meg és gúnyolnak ki ezek az oldalak, és teszik mindezt ütős poénok segítségével, rátenyerelve sokszor a magyar néplélek egy-egy tyúkszemére. Hogy is szokták mondani? A bűnösökre minden verés ráfér! Köszönjük, hogy vidámabbá teszik napjainkat és humoros formában segítenek feldolgozni a velünk élő, intellektuálisan vagy politikailag sarokba szorított, emiatt már-már kibírhatatlan honfitársainkat!
• 4. Berényi Miklós: Berényi Miklós némileg kakukktojás a listánkon, mégis a 4. helyig kúszott fel, annak ellenére, hogy a társadalmi relevanciája kimutathatatlanul csekély. Akkor mégis mit keres itt? Berényi Miklós egy hatalmas mém lett, főleg az év első felében, és a friss hype-ra rájátszott ez az oldal is. A Barátok közt sorozat alfahímje főleg azóta lett ekkora ünnepelt spíler és egyben az élet császára, mióta kopaszra borotválta a fejét és túlélt minden ellene irányálú mesterkedést, merényletet és összeesküvést, sőt, győztesként került ki a slamasztikából. Ezzel a coolság olyan szintjét érte el – legalábbis mémek szintjén -, ahol kb. Chuck Norris vagy újabban Barack Obama tanyázik. (A Barátok közt Berényi Mikijét „alakító” Szőke Zoltán észrevette és kihasználta ezt az olcsó népszerűséget, és aprópénzre váltotta: a mai napig hallok olyan bulikról, ahogy a Berényi-testvérek a sztárvendégek, beállnak a DJ-pult mögé haknizni, iszogatnak a pultnál, fotózkodnak a partizókkal, stb.) A lényeg, hogy egy jó tollú és humoros fickó ennek nyomán elindította Facebookon a Berényi Miki oldalt, ahol megalkotta az ultramenő sármőr karakterét, aki maga a megtestesült Barney Stinson, James Bond és Gordon Gekko egyszemélyben. Egyszerre egy ravasz és talpraesett üzletember, egy minden hájjal megkent maffiózó, valamint egy ellenállhatatlan sármú csajozógép. Persze idáig még nem nagy szám, de az aktuális Barátok közt epizódok tartalmát olyan eszelősen poénos szövegekkel dolgozta fel kb. 3-4 hónapon keresztül, ami példátlan, egy darabig nem is tudtam eldönteni, hogy a Tibi Atya írói a betegebbek, vagy aki a Berényi Miki oldalt csinálja… :D Aztán rájöttem, hogy Tibi Atya mindenképp jobb, másrészt sajnos elfogyott a szufla és hamar kifulladt a Berényi Mikis oldal. Kár érte, mert kibaszott jó volt, én szarrá röhögtem magam rajta.
• 3. Bartos: Már a dobogó alsó fokán járunk, és én Bartos Mösternek adnám a bronzérmet. Azt hiszem, az egyik legmegosztóbb alternatív celebünk – ha fogalmazhatok így – Bartos Cs. István népi filozófus, marha nagy tanítónk. Sokan egy szerencsétlen bolondnak tartják, aki ostobaságokkal mérgezi tanítványai elméjét és vásári mutatványokkal szórakoztatja a nagyérdeműt, mások pedig lelkesednek szentenciái iránt és tisztelik a Möster munkásságát. Jómagam inkább utóbbi táborhoz tartozom, bár tény, hogy sokszor már nekem is túmács volt az épp aktuális „csrodukció”, illetve jópár orbitális ökörséget is hallhattunk a mestertől. Ennek ellenére én azt mondom, tudni kell a helyén kezelni a fickót, el kell fogadni a deviánsságát (szörnyű emberek között és környezetben szocializálódott), valamint el kell ismerni, hogy nem olyan hülye, mint amilyennek látszik, néha kifejezetten értelmes megnyilvánulásai vannak. Tavasszal rengeteg videót adott közre a Mester, amelyek színvonala jelentős eltérést mutatott. Én pl. valahogy nem tudtam értékelni, amikor gusztustalanabbnál gusztustalanabb kihívásokkal produkálta magát, de mondjuk ezek közül is volt olyan, amin röhögtem. Annyira sosem fordult fel tőle a gyomrom, hogy azt mondtam volna, undorító ez az egész, mert bár egyébként nem tudtam volna utána csinálni, de azért mindenképpen megemeltem előtte a kalapom. :D Valamilyen szinten mégiscsak teljesítmény, hogy a fickó összeivott fékolajtól kezdve benzinen keresztül mindent egy garázsban, és túlélte… :D Volt egy fanatikus, aki megpróbálta utánozni, valami bogyókat meg mittomén miket zabált, nem is bírta, mert ehhez az igénytelen étrendhez gyerekkortól kezdve hozzá kell szoktatni a gyomrot, a beleket, mindent. Noszóval a lényeg, hogy azért én nagyon bírtam az öreget, mert olyan jóízűen beszélte a magyar nyelvet, annyira népies volt a szövege, hogy én nem tudtam ellenállni neki. Szerintem volt valami karizmája a fickónak, én nagyon élveztem, ahogy előadja magát, ahogy vágja a pofákat, ahogy affektál… :D Voltak érdekes témái, megsüvegelendő gondolatai. Meg hát nem utolsósorban szórakoztató volt az egész, engem legalábbis lekötött. Nagyon sajnálom, hogy visszavonult, terjedelmes életművet hagyott hátra, már csak ezért is megérdemli a harmadik helyet.
• 2. Tibi Atya: A második a zseniális, az utánozhatatlan, a megismételhetetlen Tibi Atya. Tibi Atya annyira érzékenyen tapintott rá a magyar vidék embereinek tipikus arcvonásaira, annyira hiteles képet festett az alkoholizusban fuldokló kocsmák világáról, hogy Máriakálnok község polgármestere kénytelen volt átköltöztetni Tibi Atyát a fiktív Humbákfalvára, mert „negatív színben tüntette fel” a falut. A Tibi Atya oldalt kétségtelenül elmebeteg emberek szerkesztik, de Isten áldja őket, hogy kreatív energiáikat ilyen szövegek és képek kiötlésében élik ki. Parádés. Vannak gyengébb, fárasztóbb, unalmasabb posztok, de mindegyik ilyenre legalább 3 zseniális jut, amin nem csak röhögsz, hanem csóválod a fejed, hogy lehet ilyet kitalálni. Én már nagyon régóta nem tudok röhögni semmin, olyan magasra került az ingerküszöböm, de a Tibi Atya csapata ezt lazán, hanyag eleganciával átlépte és újra meg újra képesek rá, hogy sírva röhögjek a poénjaikon. Mi a titok? A titok ugyanaz, mint Torrente esetében. Tibi Atya a vidéki suttyó archetípusa, zseniálisan van megrajzolva a figurája (és most nyilván nem a profilképre értem). Van egyáltalán bármi jó tulajdonsága, amivel tudsz azonosulni? :D Tibi Atya alkoholista, pedofil, nekrofil, soviniszta, fasiszta, aljas, csaló és végtelenül cinikus. Ezt imádjuk benne, hogy szókimondó, őt nem béklyózza a tolerancia vagy a politikai korrektség, nyíltan hirdeti tanait. Nála a szesz, azon belül is a kisfröccs az élet értelme, a kocsma pedig a világ közepe. Ha úgy tetszik, ő meghekkelte a kereszténységet, minden megfeleltethető: a kisfröccs az áldozás, a kocsma a templom, a részegség pedig a megváltás maga. Tibi Atya párnázott térdű nadrágban várja a ministránsait (vajon miért? :D), lazán elszórja az EU-s milliókat semmitmondó tanulmányok írására (ez is mennyire jól kifigurázza a mai rendszert!), és schimán eladja neked a tavalyi szaloncukrot, hogy a bevételt rögtön elszórja a söntésnél. Tibi Atya egyszerre dolgozza fel a vidéki Magyarország kilátástalan alkoholizmusát, a keresztény papság túlkapásait, a végeken zajló EU-s pályázatokkal kapcsolatos visszaéléseket, a bunkó falusiak nevetséges konfliktusait és élethelyzeteit… Jómagam is falusi vagyok, és tökéletesen ismerősek számomra ezek a karakterek, egyszóval Tibi Atyát ill. az oldal szerkesztőit ezért a társadalmi tabló megalkotásáért csak tisztelet és dicséret illeti. Sajnos azonban még ez a hallatlanul remek teljesítmény és több mint 200.000 (!) lájkoló sem volt elég az első helyhez, mindjárt meg is indoklom, miért nem.
• 1. Trollfoci: Mert idén a legmenőbb dolog a magyar neten a Trollfoci volt, és ha így folytatja és mindig képes lesz megújulni, akkor egészen biztosan állócsillaggá dermed majd és nem fogja egyhamar a süllyesztőben végezni. A Trollfoci 2012 szeptemberében alakult, de igazán népszerűvé csak az idei őszi világbajnoki-selejtezők kapcsán tudott válni. Én már tavasz végén belájkoltam őket, és mennyire átkozom magam, hogy nem előbb… Jómagam mindig is érdeklődtem valamennyire a magyar foci iránt, de mióta lelkes Trollfoci-rajongó vagyok, először mindig a Mennyei-eredményekre vagyok kíváncsi, és csak azután a biszem-b@szom csapatok szánalmas meccseire. :D Mivel a kategória címe a legmenőbb jelenség, kétség sem férhet hozzá, hogy a Trollfoci jelenséggé vált, már-már szubkultúrát alapított, és már csak emiatt is indokolt az aranyérem a listánkon. Az év végére teljesen bebizonyosodott, hogy Trollfoci-fanok a világ minden táján feltűnnek: devecseringező fiatalok Londontól Chicagoig, az Alpoktól az ukrán határig mindenhol ott vannak és küldik be a képeket. Rengeteg embert látni Trollfocis pólóban, hatalmas jelenséggé vált ez az egész őrület, és csoda, hogy kordában tudják tartani és még nem nőtt túl rajtuk. Mitől ennyire jó a Trollfoci? Hogy közösséget csiholt a semmiből. Ilyen jó dolog nem csak, hogy a magyar neten vagy a magyar fociban nem történt idén, de szerintem talán sehol illetve semmilyen környezetben Magyarországon. A szarból építettek várat, a gyengeségünkből kovácsoltak erényt és szurkolók ezreinek feledtették boldogtalanságát. A magyar foci reménytelensége, kilátástalan helyzete miatt kiábrándult emberekben már csak a Trollfoci tartja a lelket és ezt halálosan komolyan mondom. Most már eljutottunk oda, hogy ha a Trollfoci nem lenne, nagyon hiányozna. Aki esetleg nem ismerné, az egyrészt sürgősen pótolja, mert garantálom, hogy remekül fog szórakozni és egy igazán szerethető társaságba fog bekapcsolódni, másrészt pedig annak röviden összefoglalnám, hogy mi is ennek az egésznek a lényege, mi a nevetség forrása. A Trollfoci nem létezhetne, legalábbis nem lenne ennyire vicces, ha nem lenne olyan szar a magyar foci, mint amilyen. Ez persze nem elég, még adalékként hozzájön, hogy a magyar foci prominensei elképesztő nagy arcot növesztettek az utóbbi évek alatt, így különösen rájuk fér, hogy egy jóízűt röhögjünk rajtuk. És lehet is, de még hogy! A Trollfoci azonban nem áll meg a gúnyolódásnál. A Trollfoci a szomorú magyar futballvalóság helyett egy újat teremtett a semmiből, az irónia és a szarkazmus eszközével. Ebben a fiktív világban a magyar elsőosztály nem NB1, hanem MB1, vagyis Mennyei Bajnokság, a létező bajnokságok legjobbika. Az angol, spanyol, német, olasz élvonal nem komolyan vehető, biszem-b@szom liga mind… Persze az oldal reflektál a valódi helyzetre is, de azzal üti el a valóság betüremkedését a mesevilágba, hogy azért szereti sok ember a biszem-b@szomot, mert nem nyitották fel a szemét, és szerencsétlen nem tudja, hogy az MB1 a legjobb, a többi egy nagy szar… :D A Trollfoci feldolgozta a komplett magyar futballelitet Mészöly Kálmán bácsin keresztül Zombori „Taktikus” Sándoron át a frissen szövetségi kapitánnyá avanzsált Pintér Attilán keresztül Puhl Sanyi bácsiig, de természetesen a játékosok sem úszták meg: Dzsudzsák nagy kedvenc a fennhéjazó beszólásai miatt (roller, összetört lamborghini, pálya melletti nyilatkozós mém, stb.), de a sokat szerepelnek a válogatott Haladás-védők, a Maricának gólpasszt adó Guzmics, vagy épp az öngólt fejelő és utána szégyenében térdre rogyó Devecseri, a világ legjobb játékosának kikiáltott Torghelle, említhetném akár Radó Andrást, a „Nemzet Színészét” is. :D A legnagyobb sztár viszont Tipszmiksz Csabi, minden magyar szurkoló őstípusa, akinek emlékezetes mondatai örökre belevésődtek a tudatalattink mélyére, szállóigeként pedig halhatatlanná tették a csávót egy egész generáció számára. A Trollfoci abban zseniális, hogy nem kesereg a mai magyar futball felett, hanem inkább kiröhögi és egyben közösséget formál. Ennél előremutatóbb kezdeményezést, ami ráadásul egy baráti társaság ökörködéseiből nőtte ki magát, nem láttam idén, ezért érzésem szerint teljesen megérdemelt az első hely. Gratula srácok, csak így tovább!

Este meglestem a Jobs c. filmet, amiben Ashton Kutcher játssza el Jobsot, de bármennyire igyekszik, csak néha tudom elhinni neki, hogy tényleg ő az. Valahogy mindig Ashton Kutcher gyerekképét látom magam előtt és nem Jobsot. Nem alakítja rosszul, de nekem nem eléggé hiteles. Megkockáztatom: nincs ideális főszereplő erre a filmre. Főleg 2013-ban, hiszen Jobs még ma is a velünk élő történelem, szinte itt van közöttünk, videókon keresztül megelevenedik, nagyon nehéz színészi alakítással megidézni… Aztán. Lehet csak én látok bele mindent, de szerintem ez a film a csúcsra járatott kapitalizmusról, a beteljesült, megvalósult amerikai álomról is szól, legalábbis számomra mindenképpen. Szinte tapintani lehet, hogy amint nő a cég mérete, annál boldogtalanabb benne mindenki, annál személytelenebb az egész biznisz, és annál kevésbé kötődnek a benne dolgozók a létrehozandó termékekhez. Valahogy kiüresedik az egész és a tőkések/részvényesek megjelenésével bedarálja a fiatalkori lázadó lelkesedést a pénz és az üzleti élet könyörtelen logikája. Ez a film a túl gyorsan növő vállalkozásokról is ad egy (elnagyolt) képet, nomeg arról, hogy milyen volt az USA-ban a ’70-es években startupnak lenni. (Hosszassan tudnék egyébkén a kapitalizmus hőseivel kapcsolatos averzióimról beszélni, az agyonhájpolt siker kétségtelen, de nem biztos, hogy ez az üdvözülés tényleges útja, márpedig sajnos sokan annak tartják. Ezúttal azonban inkább mégsem megyek bele, talán majd valamikor később. Messzire vezetne az okoskodás.)

Túl sokat akar markolni ez a film, de keveset fog. Steve Jobs fiatalkorára, a családjával való kapcsolatára bőven lehetett volna még időt áldozni, engem érdekelt volna még az egyetemi milliő is jobban kivesézve, megspékelve a ’70-es évek poszt-hippi füvezős fiatal értelmiségi világával… Nyam-nyam, engem érdekelnek az ilyen korképek, már csak szociológiai kíváncsiságomból fakadóan is. Nyilván nem biztos, hogy hiteles, de a rendező víziója érdekel erről az egészről. A filmben kapunk egy pár perces jelenetet Jobs életének erről a korszakáról, de szerintem erre több időt kellett volna szánni. Meg van egy csomó olyan reakció, ami érthetetlen, nincs benne dráma, nincs idő elővezetni és feldolgozni a dolgokat, csak pörögnek az események, sokszor nem is érteni, mi miért úgy történik, ahogy… A karakterek elnagyoltak, a főszereplőé is, nem magyarázza a film Jobs viselkedését, csak bemutatja, de a motivációiból, a belső érzelmi mozgatórugóiról nem sokat tudunk meg. További hibája a filmnek, hogy néhány reakciót erősen hiteltelennek érzek. A tájak viszont qrvára bejönnek, szép a Szilikon-völgy, jók a vágóképek a campusról is, ez pluszpont.

A hardcore Apple fanok imádni fogják a filmet, hiszen ők vallásos áhítattal adóznak a címszereplő figura elé. Ugyanis kétség se férjen hozzá, az Apple marketingje már több annál, hogy életérzést ad el, több annál, hogy státuszszimbólum, ez már egy vallás, melynek középpontjában maga az alapító atya, Steve Jobs áll, akit istenként tisztelnek hívei. Már életében is legenda volt, egy iparág ikonikus alakja, de halála után végképp megdicsőült és jelenleg is egyfajta misztikum lengi körül az elmékét. Ez a film próbálkozik azzal (egyébként sikertelenül), hogy megmutassa Jobs karakterének árnyoldalait is, de az elvakult rajongókat ez cseppet sem fogja zavarni, ők a film bő másfél órája alatt végig onanizálni fognak, ha meglátják a vásznon/képernyőn a megváltójukat. Nem akarok gonosz lenni, nem hiszem, hogy az ő igényeiknek megfelelően készült a film, hogy el lehessen adni, de sajnos attól még tény, hogy van nem is olyan kevés olyan őrült, aki csak majd a legendárium újabb epizódjaként tekint erre az egészre. Kár lenne, mert egyszerre több és kevesebb is ennél.

Akkor értékeljünk! Gondolkodok, hogy a Puzsérék skáláján mennyit ér ez a film, 6-osnál semmiképpen sem többet… Szerintem maradjunk annyiban, adok egy ötöst, és ez a jóindulatom jele…

Ui.: Elnézést a szörnyen gyenge szóviccért a címben, ma ennyire futotta. :D

http://nepszava.com/2011/05/uncategorized/bartus-laszlo-az-unio-elso-fasiszta-allama.html/comment-page-7#comments

Ilyen baromságot régen olvastam... 

Ez az írás egy nagyon gyenge kísérlet, hogy a tudatlanokat manipulálva összemossa a fasizmust a mai magyar kormánypolitikával és görcsösen próbál párhuzamokat keresni a kettő között. Annyira lerágott csont ez a fasiszta-riogatás, ezzel már csak a gyurcsányista kisnyugdíjasokat lehet feltüzelni, akik majd a Klubrádió meg az ATV betelefonálós műsoraiban kiadhatják dühüket. Agymosás az egész, nem szabad bedőlni neki. (Ugyanez megy egyébként az Echo TV-ben, meg kisebb adagban a HírTV-ben, csak másik irányból.) Az meg mekkora nettó faszság már, hogy a fasizmus doktrínája teljes összhangban áll a katolikus egyház tanításaival...  Mivan? Aki az emberek tudatával akar sáfárkodni (mint a fasizmus is, ugyebár), az nem tűr meg egy olyan konkurenciát, mint a katolikus egyház... Az már más kérdés, hogy tényleg volt egy lateráni egyezmény az olaszoknál, de annak vajmi kevés köze van a 2010-es évek magyar valóságához... Arról meg már nem is beszélek, hogy Hitler saját vallást alapított és tűzzel-vassal írtotta a papokat...

Nem vagyok történész, de biztos vagyok benne, hogy pár óra guglizással rá lehet jönni a szerző összes csúsztatására és hazugságára. Hallottam már, hogy hogyan működnek ezek a szerkesztőségek, megrendelnek bizonyos hangulatkeltő cikkeket, aztán azokat engedik csak ki nyomtatásba. Ez pont egy ilyen publikáció, a ballib oldalon erre van igény, így manipulálják az embereket. Ha egy szakmai folyóiratban jelent volna meg, már rég szétszedték volna a történészek... Csak sajnos sokan vannak, akik beveszik ezt a marhaságot. Egyes részei igazak, de összességében humbug az egész.

Sajnos a mostani Orbán-kormány sok olyan intézkedést hozott, ami táptalajt ad az ilyen írásoknak, és az is tény, hogy a Fidesz egy vezérelvű párt. De a fasizmustól távol áll...

Egyik ismerősöm a kéken posztolt egy nagy tál pogácsát, alatta a dörgedelmes írás, miszerint az elkészült táp a tárgyiasult bizonyítéka a legenda hamisságának, élő cáfolata annak a közkeletű vélekedésnek, hogy márpedig műkörömmel nem lehet csinálni semmit, legfeljebb puncit vakarni, azt is csak óvatosan. Nos hát igen... Persze, lehet sütni a műkörömmel, kapálni, meg gépelni is... De minek? :D Teljesen felesleges dolog ilyet aggatni magunkra, ízlésesnek sem nevezném.  Engem irritál, személy szerint hatóságilag tiltanám. Egy fikarcnyit se lesz tőle szebb, kapósabb, elegánsabb az ember lánya (fia?!), ha hozzátold valami giccses műanyagot az ujja végéhez. Nem fog senki se előbb megdugni, ha van egy csilli-villi műkörmöd... Ugyanúgy a pasiknál: ha ipari nyomdagéppel baszatsz egy tetkót a hátadra, attól még nem lesz nagyobb a lőcs és kisebb a has, jába van... (Egyébként a tetoválás nem rossz dolog, de valljuk be, hasonlóan értelmetlen. Ha meg valaki eltúlozza és rommá varratja magát, az korántsem a keménység jele, hanem a szánalmas kivagyiságé és magamutogatásé.)

Ha valaki nagyon szereti ezeket a figurákat, kisvirágokat és a színkavalkádot, ne a komplett testét használja rajztáblának, hanem gyűjtsön kerámiafestményeket vagy pingáljon ablaküvegre, sokkal hasznosabb, tényleg. Persze gondolom hiába magyarázok én itt, mintha csak falra hányt borsó lenne... Miért ilyen fasz ez a Marek, tök cuki és menő a műköröm, tök jól néz ki, stb. Hát igen, vannak köztük egész pofás kis cirádák meg virágkavalkádok, a bolti baba ujjain jól is áll, de nem egy hús-vér emberén... Rozsomák is biztos nagyon élvezte, mikor méteres vasak álltak ki a kezéből a marha nagy izgalmi állapotában, akárhányszor rákezdett a pottyantós budiban egy laza rejsz-rojszra...

Igazából ez egy divat, sokan azt hiszik, ettől válnak teljessé, ettől lesznek igazi nők, csak ki akarják pipálni, hogy marha nagy hiúságukban felvághassanak vele, mintha csak a nők közötti vetélkedés egyfajta eszköze lenne, egy fegyvernem a sok közül. Ugyanolyan felesleges sikk ez, mint amikor valaki annyira agyonsminkeli és rúzsozza magát, hogy felismerhetetlen maszkká torzul az arca, és ki se lát a kétcentis vakolat mögül... Ráadásul természetellenes is, hiszen normális ember vágja a körmét, mert a nagy köröm zavarja a munkában, a társas érintkezésben meg úgy általában: minek hosszú, éles karmokat növeszteni, mikor nem vagyunk egymás szemét kikaparó macskák? Régen a primadonnák kiváltsága volt, sajnálatos, hogy manapság ennyire elterjedt, sőt, még jópáran maszekolnak is vele és mondjuk a fácsén kínálják fel a műkörömépítő (brrr...) szolgáltatásaikat. Miféle kamuszakma ez, mi a létjogosultsága? Aki ebben akarja kiélni a kreativitását, az meg inkább menjen el festőszakkörre, kiváló vázákat lehet mondjuk pingálni, amik levezetik a felesleges energiákat.

Mindent összevetve azt hiszem triviális, hogy ez az egész úgy faszság, ahogy van. Én inkább a természetességre szavazok, le az idióta műköröm hóborttal! 

Várható reakciók a román-magyar után:

• politikusok: 1) ezért kellett beleölni ezt a sok pénzt a futballba, lám-lám, mennyi eredménye van 2) csúnya magyar drukkerek, megint rossz fát tettek a tűzre
• játékosok: csalódottak vagyunk, nem ment a játék, az első gól megfogott minket
• szurkolók: mocskos pénzéhes szemétláda gecik, eladták magukat, csak a sportkocsi kell a Dzsudzsáknak is meg a vastag boríték, de ilyen szívvel h lehet játszani a címeres mezben... szégyen, nem nézek többé magyar focit!
• Tippszmiksz Csabi: 1) válogatott mezbű ki! 2) Bogdán a legjobb, a többi egy nagy szar

Tippszmiksz Csabit leszámítva az összes általánosított szereplőt kottázni lehet, mit fog reagálni. És ez valahol végtelenül szomorú. Végtelenül szomorú, hogy a foci politikai kérdéssé vált mindkét oldalon, ahogy az is, hogy az eddig lelkes drukkerek hirtelen ejtik a csapatot... Ez annyira classic magyar mentalitás... Az igazság azonban az - és ez most pszichológiai diagnózis a hazai futball aktorairól -, hogy mindenkinek van egy rémképe, egy előítélete, amit azonnal elkezd szajkózni, ha mindez beigazolódni látszik, vagy akár erre valami halvány alátámasztó tényt is lát. Józanul értékelni, gondolkodni, a dolgok mögé lesni - ez már túl izzadós agyi munka ahhoz, hogy bárki is vegye rá a fáradságot. Focihoz nem értő emberként pár alapvetés:

1. A védelmünk utoljára Mohácsnál volt ilyen rossz és átjárható, ezt még én is vágom... Csodák nincsenek...
2. Egy meccs mindig a két csapat aktuális formáján is múlik, nemcsak az edzettségén vagy a játéktudásán... Ma qrva szarul jött ki minden... ez nem mentség, csupán tény, hogy a sportban vannak ilyen formaingadozások - az már más kérdés, hogy aki ezt nem tudja kordában tartani, azt kegyetlenül seggbek***ják... Meg még ki is kap...
3. Ki tudja azt megítélni ifj. Crazy Jenőn kívül, hogy mennyire hajtottak a játékosok? Honnan lehet tudni, hogy azért alakult így a játék képe, mert nem mentek előre vagy mert szimplán gyökerek voltak?
4. Igen, ezek után nekem sincs sok kedvem a magyar focihoz, kiábrándító és kilátástalan volt az egész... De tegyük a szívünkre a kezünket: aki most fogadkozik, hogy ő aztán sose néz többet válogatott meccset, a következő sikerszériánál újra piros-fehér-zöldben fog majd feszíteni a lelátón vagy a TV előtt! Így megy ez: ha jönnek a sikerek, jönnek a szurkolók - és fordítva is igaz... Nem kell lelkesedni ezekért a fiúkért, talán nem is szolgáltak rá, de ha már kritizálunk, akkor azt objektíven, alaposan tegyük...

Inkább szórakozzunk a meme-ken, mert hát mit kezdjünk a saját nyomorunkkal, ha ne humort csináljunk belőle? Minden rosszban van valami jó, ebben az, hogy rommá lehet röhögni magunkat, ugyanis a Trollfoci oldal szerkesztői a kéken jobbnál jobb mémekkel látnak el bennünket... :)

A KM mintha direkt félre akarná érteni a dolgot és mintha a kákán is csomót keresne... Ez classic belemagyarázás. Semmi rosszat nem mondott Balogh ezzel, csak az igazat. Az ember - bizonyos szempontból - erőforrás, pont ugyanúgy, ahogy a multicégeknél is van Human Resources osztály, magyarul "személyügy". Persze az már más tészta, hogy ki mit kezd az erőforrásokkal és hogy bánik velük.

Az ember önmagában véve nyilván nem csak erőforrás, hanem személy, élő, létező, érző lény, de rendszerszinten - egyfajta nézőpontból - igenis kezelhető erőforrásként, és ez egyáltalán nem degradáló, én legalábbis nem érzem annak. Miért ne lehetne az emberi kapcsolatok sokszínűségét és erősre font hálóját, az emberi szürkeállományt, az emberi erkölcsöt (stb.) erőforrásnak tekinteni és ennek hordozó egysége miért ne lehetne az állampolgár, az ember? A KM most úgy érzem, kicsit mellélőtt ezzel a poszttal, mintha csak hisztizne és görcsösen okot keresne, hogy megint felháborodhasson. Egyébként jó a blog, jók a posztok, de ez most nagyon erőltetett volt.

Az, hogy az ember erőforrás, az tény. Államelméletben, közgazdaságtanban ez alapvető dolog. Ennyi erővel sértve érezhetné magát mindenki, amiért a HR osztályra kell mennie állásinterjúra, mert milyen az már, hogy emberi erőforrás osztály, fúj, nem vesznek ezek emberszámba? Dehogynem. Az ember erőforrásként, és nem mondjuk adózóként, stb. kezelése ponthogy humanista szemléletből fakad, innen ered. A világban a '70-es években terjedt el ez a fajta megközelítés a gazdasági világban, majd később az oktatásban és egyéb területeken. Ahogy lentebb is írta Lépés Előny, az erőforrás nem egyet jelent a kiüresített fejű, hátulról mozgatható bábuval, zombival, robottal, nevezzük akárhogy. Idáig ezek általános dolgok, fogalmi magyarázatok.

Az, hogy Balogh vagy a kormány minek tekint minket, teljesen más kérdés. Ha pusztán erőforrásnak, az sem baj, mert mint már mondtam, ezen csak az háborodik fel, aki nem érti, miről van szó. Egy nemzet, ország, állam számára az állampolgár erőforrás, az előbb érveltem már, miért is, de tessék fellapozni pár ezzel foglalkozó könyvet, vagy beiratkozni egy közgazdasági kurzusra és szofisztikáltabb választ is kapnak erre. A gond ott kezdődik, ha úgy kezelnek minket erőforrásként, ahogy nem kéne. Ha megfertőznek bennünket hamis ideológiákkal, ha propagandával hülyítenek, ha szavazógéppé silányítanak, stb., az a gáz. És a mai modern politikában ezt tapasztaljuk napról-napra, a híradót nézve, de ebben az ellenzéki oldal is ugyanúgy ludas, kivéve talán Gyurcsány pártját, a DK-t, ami egyedül szólal meg a józanság hangján (az E14 és Bajnai így indult, aztán elindult szép lassan a populizmus lejtőjén, a szavazatmaximalizálás és az MSZP-vel konkurálás miatt...).

Meglestem a Hetedik c. filmet. Mit ne mondjak, lehangoló egy alkotás. A film képi világa, cselekménye és úgy általában a hangulata, kisugárzása, mondanivalója (ha beszélhetünk ilyenről) egyaránt végtelenül nyomasztó és sötét. Ugyanakkor egy műremekről van szó, amelyet hihetetlen precizitással és zsenialitással komponált meg Andrew Kevin Walker forgatókönyvíró és David Fincher rendező. Be kell vallanom, kicsit csaltam, mielőtt ezt nekiálltam megírni, ugyanis elolvastam pár kritikát és még a Puzsér véleményét is meghallgattam, de tény, ami tény: egy remek filmről van szó. Azt viszont nem gondoltam volna, hogy gyakorlatilag minden idők legjobb filmjei között említik: egy többrétegű, műfajteremtő thriller, egy erkölcsi dráma, tele súlyos morálfilozófiai kérdésekkel és felvetésekkel, nomeg alighanem egy kemény társadalomkritika is egyben. Engem  meggyőztek a véleményformálók, nem tudom és nem is akarom cáfolni, hogy ez a film ne lenne a filmművészet egyik remekműve és a valaha volt egyik legfontosabb mű, amit celluloidra álmodtak.

A cselekmény középpontjában egy gyilkosságsorozat áll, mely a hét főbűnnek állít emléket, sőt, mi több, mintegy megtorolja azokat. Komoly morális koncepció áll a gyilkos mögött: előre kitervelt, profi – és ha lehet ilyet mondani – kifejezetten kreatív módon likvidál embereket, szinte művészetté emeli a gyilkolást; mindegyik gyilkosság egy-egy műremek, egy performansz, egy színházi előadás. Vagy ahogy a filmben Summerset nyomozó megállapította: minden gyilkosság egy prédikáció, az áldozatok pedig megbűnhődnek bűneik végett. A kövér, hájas fickót addig eteti, hogy elég legyen belerúgnia egyet és szétpukkad (torkosság); az ügyvédet, aki bűnösöket ment fel és hoz ki a börtönből szabályszerűen kivégzi (fösvénység); az őrült gyilkost 1 éven keresztül kínozza, hogy a végkimerülésbe pusztuljon el (a jóra való restség); a prostit, aki a testét árulja, megerőszakoltatja egy férfival, akinek kést húz a pöcsére, hogy széjjelkaszabolja a lányt belülről (bujaság); a modellt, aki végtelenül hiú és a szépségéből él, megcsonkítja, levágja az orrát, majd választás elé helyezi, hogy felhívja a rendőrséget és kénytelen megcsúfítva leélni az életét vagy megmérgezi magát (kevélység), és a végén jön csak a főattrakció, az irigység és a harag… Mindezt pedig olyan körültekintően, alaposan, precízen hajtja végre, hogy az már-már lenyűgöző. Az utolsó akciója pedig tényleg azt sejteti, hogy nem csupán egy sorozatgyilkosról van szó, hanem egy rendezőről, aki nem akarja befejezetlenül hagyni a művét.

Érdekes a gyilkos alakja. Azt állítja magáról, hogy ő csak egy hétköznapi ember, teljesen hétköznapi nevet vesz fel (John Doe, angolszászoknál ez olyan, mint kb. nálunk a Kovács Pisti, vagy Gipsz Jakab, tehát az utolsó senki, aki akárki lehet), mégis egy őrült zseni. De vajon tényleg őrült? Vagy csak megszállott? Nem egyértelmű a dolog, a film végén olyan érveket sorakoztat fel maga mellett, olyan szöveget ad elő, ami alapján a nézőben kételyek merülnek fel. A csávó a nézőt komoly erkölcsi dilemma elé állítja. Nehéz megítélni a gyilkost. Ő azt mondja, neki ez a munkája, ő egy küldetést lát el, és egy magasabb jó érdekében (for the greater good, ugye) végzi a feladatát. Ki akkor végső soron az ő megbízója? Maga az ördög? Esetleg Isten? Kényszerképzetei voltak vagy hangokat hallott és isteni sugallatra tette ezeket a szörnyűségeket? Ezt nem tudjuk meg. De vajon felléphetünk-e az önkéntes igazságosztó és megtorló szerepében? Ez itt a lényeg, ez a példabeszéd (maga a film) egyik központi dilemmája. Hát ugye nyilván nem. De akkor mégis ki tisztítja meg a világot a gonosztevőktől? A korrupt rendőrök vagy a bűnözőkből élő ügyvédek? A közönyben fuldokló társadalom, ahol mindenki csak a saját dolgával foglalkozik és ügyet sem vet a másikra? (Igen, ez a legnagyobb bűn és nincs is benne a 7 között.) John Doe szerint ő az ellenszer, a szérum, ami elhozza az igazságot. Művét egy hatalmas felkiáltójelnek szánja, amire felfigyelnek az emberek és ami megváltoztathatja a világot. Mills nyomozó az autóban talán rátapint a fickó gyenge pontjára, amiből láthatjuk, hogy ő is csak ember. Nem tudjuk, hogy Doe tervének a része az, hogy indulatosan kezd beszélni és némileg felemeli a hangját, hogy dühösnek tűnjön és ezzel váljon kerekké a történet, vagy tényleg elragadják őt az érzelmei és úgy érzi, valakik semmibe veszik őt… (Azt már csak halkan teszem hozzá, hogy ha valaki annyira odáig van magával, hogy mindenkit lenéz körülötte, akkor az már a kevélység ám kéremszépen…) Mert odaveti Millsnek, hogy ő kegyelmezett meg neki, csak az ő kegyének köszönhetően van életben és hogy ő most azért van ott, ahol, mert így akarta. Egyedül az lepte meg, hogy megtalálták a nyomozók a lakásán, de azt is csak azért tudták megtenni, mert a rendszer adta legális lehetőségeiken túlléptek és meg nem engedett eszközökkel jutottak el a gyilkosig. Persze ha akkor elkapják, akkor nincs miről beszélni, de nem sikerül elkapni. (Nomeg megúszhatta volna, ugyanis törvényen kívüli eszközökkel jutottak el odáig.) Ekkor azt üzeni nekik Doe, hogy tiszteli őket, de most kénytelen lesz megváltoztatni a tervét. Majd a végén, mikor önként feladja magát a rendőrségen, az ügyvédje kijelenti, hogy elmebetegnek nyilvánítassa magát, ha nem fogadják el, amit mond. Megmutatja hol van az utolsó két hulla… Persze ez is csak a show része, úgy játszik mindenkivel, mintha csak bábok lennének, ő meg a játékmesterként rángatja a szálakat. Ebből a játékból pedig nincs menekvés, nincs kiszállás, itt minden csak úgy történhet, ahogy ő kitalálta. Csak ő győzhet. Summers felvillant egy erkölcsi menekülőutat, amivel talán valahogy megmenthető lenne a sztori, de valljuk be, közülünk ki tett volna másként, mint Mills?

Na jó, elspoilerezem az egészet, aki erre nem kíváncsi, most hagyja abba az olvasást és görgessen lejjebb. A sztori legnagyobb fordulata az, hogy az utolsó két áldozat maga Doe és Mills. Doe az irigység bűnébe esik azzal, hogy elirigyli Mills és Tracy idilli életét, és megöli (konkrétan lefejezi) Tracyt. Mills pedig ennek okán nyilván a bosszúvágytól hajtva lelövi őt, ezzel a harag bűnét veszi magára. Egy darabig nyitva áll Mills előtt, hogy ne engedje teljessé válni Doe művét, de az ő helyében valószínűleg én is ezt tettem volna. Mi járhatott vajon a fejében? A tiétekben mi járna? Az enyémben az, hogy ez a beteg fasz megölte az életem értelmét, a társamat, a szerelmemet, ami után már sose lesz teljes az életem… Nem érdemelte ezt meg az a lány, könyörgött az életéért, hogy tudott ilyet tenni vele? Ő ártatlan volt… Aztán: itt vagyok előtte, revansot vehetek, lelőhetem, mint egy kutyát. Megtegyem, ne tegyem? Hagyjam, hogy ott rohadjon a börtönben? Vagy esetleg megússza és egy elmegyógyintézetben töltse a maradék életét? Nekem már úgyis mindegy, ráadásul életem végéig dühvel és gyűlölettel gondolok majd rá, mert tönkretett engem. Ráadásul cukkol, hergel, fel akar baszni, idegesítenek a fennhéjazó, fölényeskedő, gunyoroskodó szövegei, megérdemli a halált. Az ember fejét ilyenkor elönti az adrenalin, nem lehet józanul gondolkodni. Mills tétovázik egy kicsit, aztán dönt és meghozza a döntést: lő. Nem is egyet. Revansot vesz. Ezzel ő is bűnössé válik, tragédiája beteljesedik, sorsa megpecsételődik.

Milyen végtelenül sötét ez a film, nem igaz? A városban (aminek nincs neve) folyamatosan esik az eső, homály van, a napot nem látjuk sütni. A nap sugarait mindössze a film végén látjuk, mintha csak a remény csillanna meg, de sokkal inkább úgy tűnik, ez is csak a gúny része, hiszen pont a katarzisban válik teljessé a romlottság. Ez a film egy alászállás a pokolba, benne van kultúránk és civilizációnk minden bűne és gonoszsága. A gyilkos pedig maga az AntiKrisztus (ezt már csak én képzelem bele), aki magára veszi az emberiség összes bűnét, de nem megszabadít minket attól, nem feloldoz és megvált bennünket, hanem épp ellenkezőleg, mintegy vádiratként felolvassa előttünk és bélyegként ránk süti, ezzel lesz a komplett világunk a kárhozaté.

A filmben a rossznak csak egy ellenpontja van: Tracy, aki kedvességével és ártatlanságával egyedül áll szemben a sötétséggel. Még a törvény jó oldalán állók sem makulátlanok, ők sem feddhetetlenek: Mills agresszív és nagyképű, Summers múltjában is találunk csúnya dolgokat. Mills idealista és hős akar lenni, az igazság bajnoka, Summers viszont egy megkeseredett és kiégett zsaru, aki elvesztette a hitét ebben az egészben, megtörte ez a város és a város minden gonoszsága. Viszont meg is edzette, és roppant bölcs is lett az idők során. Sorsa viszont szomorú, egyedül él, céltalanul támolyog az életben. Akik előtt szép jövő állhatna, az Tracy és Mills, az ő otthonuk az egyetlen meghitt és nyugodt hely a városban, mert a szeretet tartja össze. Micsoda kiábrándító, és nem sok jót jelent, hogy Tracy meghal, Mills pedig bűnössé válik… Nincs semmi remény…

Számomra egy kérdés van csupán: mi volt Doe eredeti terve? Mit változtatott rajta? Mills képeit már lehetett látni a lakásán, szóval ő már alapból a terv része volt. De hogy talált rá? És Mills miért pont ebbe a városba kérte az áthelyezését? Ha már legalább 1 éve tervezte ezt az egészet, akkor az utolsó csiszolásokat az utolsó héten végezte el? Nem vágom…

Nos, én azt hiszem, ez egy nagyon jó film. Bár a két nyomozó hatalmas klisé: fiatal és öreg, fehér és néger, egymás teljes ellentétei, de mégis működik a párosuk. Puzsérék azt mondták, hogy gyakorlatilag ez a film annyira überelhetetlen, hogy ezek után nem is érdemes több sorozatgyilkosos thrillert csinálni, ezt nem lehet felülmúlni. Ráadásul ekkora csattanóval, ilyen morális adalékkal megfejelve… Van benne valami.

Mindenféle hegyibeszéd előtt tisztázzunk pár dolgot jelen sorok írójával kapcsolatban: heteroszexuális férfinak vallom magam, kizárólag a nők vonzanak, katolikus keresztény a vallásom, hiszek a családban, a férfi és nő együttélésében és üdvös dolognak tartom a monogámiát. Viszont nem vagyok naiv, nem vagyok csökötten gondolkodó, begyöpösödött konzervatív, nem vagyok homofób sem. Tudom, hogy sok velünk élő tradíció elfojt bizonyos társadalmi-emberi tabukat, tudom, hogy mik a nyugati trendek és mi van ehhez képest Magyarországon és  van egy ideális elképzelésem a társadalomról és az ebben működő embereszményről, benne a férfi és nőideálról. Annyiban konzervatív vagyok, hogy szerintem a klasszikus apa-anya-gyerekek családmodell az egészséges, annyiban viszont liberális, hogy ha valakinek az jelent boldogságot, ha egy vele azonos neművel akar együtt élni, hivatalos keretek között, akkor ez elé nem gördítek akadályt. Ez legyen az alapvetés. Namost.

Nekem semmi bajom nincs a melegekkel, leszbikusokkal, transz vagy biszexuálisokkal. Nem gyűlölöm őket, nem tartom betegnek őket, nem hányok tőlük, nem megy le a közelükben a HP-m, nem vetek rájuk gyanús, méregető pillantásokat és még véletlenül sem ítélem el őket. Én hetero többséghez tartozom, tehát nyilván furcsának tűnik az ő szexualitásuk, de természetesnek tartom azt is, ha valaki történetesen meleg. Ahogy azt is, ha valaki pedofil, zoofil, nekrofil. A különbség pusztán annyi, hogy van egy határ, amit nem kéne átlépni. (Az előbb felsorolt három fília általában sérti az emberi ill. állati méltóságot, általában erőszakos, tehát semmiképp sem tudom támogatni és úgy ítélem meg, hogy az ilyen egyedeket el kell zárni a társadalomtól. Persze ez a kondíció sem betegség, csak egy egyedi pszichózis, melynek kialakulásának magyarázata nem rám, hanem egy szakemberre tartozik, ehhez nem értek.) Nem tudom, mennyiben befolyásolja egy ember szexualitásának kialakulását a körülötte lévő társadalom kultúrája, az elsődleges szocializáció során őt ért hatások, a nevelés lényege, de szerintem csak korlátozottan. Szerintem nem lehet  valakit heteronak vagy homonak nevelni, erre számtalan példa van, hogy aki másokhoz vonzódik, azt semmilyen agymosás sem tudja megváltoztatni.

Valamiért persze nem véletlen, hogy a többség az ellenkező nemet szereti. Ennek fényében tehát a melegek, stb. esetén egy létező kisebbségről beszélünk, legalábbis szexuális értelemben. (Ruhaviselet, szokások, emberi jellemzők esetén nem kísérelném meg őket kisebbségként elkülöníteni, a közvélekedésben - egyébként bántóan sztereotip módon -  "buzis" öltözködés például ugyanis  inkább az elnőiesedés jele, ami egy teljesen más folyamat.) Ilyetén módon, mivel kisebbségről van szó, megilletik őket bizonyos jogok. Bármennyire sem tartom normálisnak, ha ők házasodnak, el kell fogadnom. Legyen minden szabad, amíg más szabadságát, tulajdonát nem sérti vagy nem tesz benne kárt. Valahogy így van a klasszikus szöveg, ugye? Mitől lesz nekünk jobb, ha  betiltjuk, hogy ők ne házasodhassanak? Házasodjanak, mit bánom én. Legyen legális a melegházasság intézménye. Az, hogy gyereket fogadhassanak örökbe, nehéz kérdés. Az előzőek alapján triviális, hogy ezt is meg kellene engedni nekik, természetesen. Mégis mivel igazoljuk, hogy rosszabb szülők lehetnek, mint mások? Nincs erre tudományos és morális alapunk. A másik oldalról viszont meggyőződésem, hogy a hagyományos férfi-női alapon nyugvó család szolgálja legjobban a társadalom érdekeit, így lehet kinevelni olyan embereket, akik aztán szerintem az ideális társadalmat alkothatják. Én ebben hiszek. (Most hosszabban nem fejtegetném ezt.) Felmerülnek olyan kérdések bennem, hogy mi van akkor, ha egy meleg házaspár (fogadott) gyereke hetero? Hogy fogják őt nevelni? Csak pár alapvető dolgot gondolok végig, és már akkor is furcsa ez az egész. Nem irigyelném azt a gyereket, na. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy ha akarnak gyereket örökbe fogadni, akkor had tehessék meg. A szabadságért áldozatokat kell hozni, mese nincs.

Nekem tudjátok mivel van bajom? Ha valaki balfasz. Meleg vagy nem meleg, teljesen mindegy. Roppantul irritálnak az exhibicionista, kulturális szabadságharcot vívó, vérliberális magamutogató köcsögök. Akik arra verik a pöcsüket, ha látják, hogy lebomlik minden évezredes tradíció, ami az emberiséget idáig egyben tartotta. Ezek az emberek a haladás beteges megszállottjai, a progresszió hamis eszméje mögé bújva kényszeredetten akarnak egy jobb világot csinálni és a marha nagy szabadságvágyuktól átitatva pusztító gyűlölettel fordulnak minden felé, ami a régi. Ez egy komoly filozófiai vita lehetne, de szerintem ezek az emberek ártanak a társadalomnak hosszabb távon. Nem minden dolog rossz, ami régi és nem minden hagyományt kell elvetni. Vannak rossz konvenciók, vannak társadalmi tabuk, de ez már szociológia és szociopszichológia, más tészta. Vajon vannak olyan homók, akik csak pusztán szexuálisan homók, de kulturális értelemben nem? Vagy ez a két dolog együtt jár? A melegség valami különleges állapot, aminek természetes velejárója a haladó liberális attitűd? Hogy a picsába van ez?

A Budapest Pride egy ellentmondásos esemény számomra. Ugye ez a rendezvény elvileg egy kulturális fesztivál, ennek a kisebbségnek a fesztiválja, aminek csak egy része a mindenki által ismert felvonulás. Már a nevében is hordozza, a Meleg Büszkeség Menete. Hmm. Ízlelgessük kicsit ezt a kifejezést! Rendben van, vállalják, hogy melegek. De ha ez a világ legtermészetesebb dolga, mert ugyebár ebben már megegyeztünk, hogy az, akkor mégis miért kéne rá büszkének lenni? Nem inkább az az elismerés, ha valaki letett  valamit az asztalra, elért valamit az életben, van mögötte teljesítmény, vagy éppen egy köztiszteletben álló feddhetetlen jellem, de úgy általában a melegség miért eredmény? Qrvára nem az. De értem én, honnan fúj a szél, ez a rendezvény egy segélykiáltás, egy "bátor" kiállás és demonstráció, hogy kifejezzék igényüket, hogy nem akarnak jogfosztottságban élni. Ilyen értelemben el tudom fogadni az akciójukat. Még csatlakozok is hozzájuk hallgatólagosan. Na de azt az ízléstelen és provokatív parádét, amit ezek előadnak, azt minek lehet nevezni? Minden csoportnak megvannak a maga szélsőségei, őket is el kell viselni, de miért mennek házhoz lófaszért, miért vágják maguk alatt a fát? Nem azt akarják, hogy a többség elfogadja őket? Akkor mégis mire jó ez az otrombaság? Miért kell erősíteni a sztereotípiákat? Nem értem, mi értelme ennek.

A dologban persze a körítés a legviccesebb, ugyanis a Pride évről évre politikai esemény, mindenki viszonyul valahogy hozzá. A balliberálisok nyilván teljes mellszélességgel kiállnak a melegek mellett, mert azt hiszik, hogy ez a liberalizmusuk Csomolungmája és ezzel próbálnak kihasítani maguknak pár képkockát a Híradók közvetítéseiből. Persze van olyan is, aki komolyan gondolja, de ez az elhanyagolható kisebbség. A jobboldal kínos csendbe burkolózik, szégyenlősen félrenéz, mintha nem is létezne ez a rendezvény, a szélsőjobb meg természetesen nekimegy, mint Szent Pál az oláhoknak. Idén újdonság, hogy már cégek is részt vesznek a rendezvényen és ők is lobogtatják a szivárvány zászlót. Szép dolog ez a kiállás, de teljesen értelmetlen. És mi lesz akkor, ha megengedik a melegházasságot és az örökbe fogadást? Akkor mi ellen fognak küzdeni a kedves jogvédők és liberálisok? Meddig folytatódik a kultúrkampf? Akkor lesz igazi liberalizmus Magyarországon, ha egy meleg is ugyanúgy él, mint a többi ember és tényleg nem tekinti magát különlegesnek. Ott kezdődik az egyenlőség, amiről már oly' sok baloldali filozófus énekel évszázadok óta.

Bár halottról vagy jót vagy semmit, azt hiszem politikusok esetén bocsánatos bűn kivételt tenni. Nekrológ helyett FB kommentben csak annyit, hogy mindent összevetve a mérleg nyelve negatív irányba csap át. Tagadhatatlan érdemei mellett (amelyet reformkommunistaként egy elviselhetőbb rendszerért tett) meg kell említenünk azt is, hogy jelentős mértékben ő felelős a mai magyar politika és társadalom állapotáért.

A legújabb kori magyar demokráciában ő élt először a pénzosztogató populizmus tömegpusztító fegyverével, ő jött rá először, hogy az állam köldökzsinórján tengődő tömegekbe némi tőkét invesztálva, az irreálisan bőkezű szociális ellátórendszeren át kajakra megvehetők a választópolgárok. Rájött, hogy a magyar társadalom csalódott a kapitalizmusban, ezért Kádár bácsitól eltanulta a gulyáskommunizmus népet lekenyerező módszereit. Azóta is nyögi az ország az akkor (sokszor rokkant)nyugdíjba küldött bányászok, munkások kifizetéseit, és szavazópolgárok milliói azóta is függenek az államtól, amelynek csak egy pénzcsap megnyitásába kerül az olcsó szavazatszerzés. A húzás politikai zsenialitását nem lehet elvitatni (habár utólag visszatekintve szinte magától értetődő volt, hogy ez kell a magyar népnek), de káros hatásai a mai napig érezhetők és a magyar gazdaság erejéhez képest túlságosan megengedő szociális ellátórendszert azóta sem bontotta le senki, pedig ez lenne a záloga egy élhetőbb, egészségesebb magyar társadalom (és gazdaság) kibontakozásának.

A baloldalon nyilván legenda, egy ikon, Magyarország számára viszont csak egy olyan kormányfő, aki átvezette az országot a gulyásszocializmusból a gulyásdemokráciába, mindezt a '90-es évek zavaros időszakában. Jó politikus volt, egységet teremtett a baloldalon, elkezdte a privatizációt, úgy-ahogy helyrerakta a gazdaságot, a szociális rendszer felduzzasztásával sok óbégató társadalmi csoportnak befogta a száját... Szándékainak jóságát nem vitatom, végső soron mégis több kárt okozott, mint amennyi hasznot hozott. Nyugodjék békében!

Sokszor kérdezték már tőlem, kit tartok a legnagyobb példaképemnek, és olyankor természetesen felsorolok hatalmas, mégis alázatos bajnokokat, erkölcsben élen járó, példamutató és szimpatikus embereket vagy éppen akárkit, aki teljesítményével vagy nyilvánosság előtt vállalt viselkedésével kivívta magának ezt az egyébként meglehetősen mérsékelt közérdeklődésre számot tartó pozíciót. Nagyon sok embert tisztelek, még több olyan van, akit nem, mégis tanulni szeretnék tőle, de azt hiszem, most találtam egy olyat, aki egy személyben nyersen kifejezi azt, amilyen én mindig is lenni szerettem volna ill. amit én ideálisnak tartok: ő Puzsér Róbert.

Nem vagyok újságíró, kritikus, még csak bölcsész sem (habár ilyen hajlamokkal elég rendesen megvert a sors), mégis azt kell mondanom, hogy blogger minőségemben etalonként kezelnem a csávót. Puzsér számomra a mérce, a viszonyítási pont, a minőség origója. Ő megtestesíti mindazt, amit magamban látni szeretnék és egy személyben hozza az összes olyan kvalitást, ami miatt elképesztően karizmatikusnak tartom őt. Puzsér nekem egyszerre a tehetségem fokmérője és a végső cél is egyben.

Hogy miért ajnározom ezt a fickót? Sokak szerint csak egy ripacskodó pöcsfejről van szó, aki bár minden szavával ostorozza a médiát és a rendszert, mégis benne létezik, abból él gyakorlatilag. És igazából itt vége is a negatívumoknak, ez minden rossz, amit el tudok mondani róla - ráadásul még ezt is bőven lehet árnyalni. A mimika és a non-verbális kommunikáció ennyire tudatosan hatásvadász használatát még senki sem csinálta ilyen jól. Puzsér direkt botrányos, a megnyilvánulása szándékosan provokál, hiszen egyrészt ettől lesz egyedi karakter, másrészt megosztó személyiségként két szélsőséges érzelmet fog kiváltani a közönségből - hisztérikus, már-már kínos Puzsér-függőségbe átcsapó rajongást, vagy elementális, éteri gyűlöletet és megvetést. Bármelyikről is legyen szó, a figyelem garantáltan rá szegeződik, és ez már bőven elég. Lehet kritizálni ezt a stílust (ha úgy tetszik, ezt a manipulációt), de ez is egy szerep, amit el kell játszani. Persze nincs kizárva, hogy Puzsér a magánéletében is ennyit gesztikulál, mint a TV-képernyőjén vagy előadásaiban, valamint óva intek attól, hogy emiatt a mondanivalójának őszinteségét, igazságtartalmát vagy relevanciáját megkérdőjelezzük. A show csak a külcsín, a máz a tortán, és a kontent, ami mögötte rejlik - nos, az az érdekes. Emiatt ne legyen prekoncepciónk Puzsért nézve - figyeljük csak azt, amit mond, és ne azt, hogy hogyan mondja.

Ez a bejegyzés nem hivatott Puzsér seggét nyalni illetve az őt ért támadásokat visszaverni, viszont a szabad gondolkodás jogát ne méltassa el senki tőlem, ha végig akarom zongorázni fejben, mit is állítanak róla, miért, és mi lehetne erre a válasz. Úgysmint arra sem kísérlek meg magyarázatot adni, miért szerepel annyit a bulvárban, ha folyton fikázza azt. Félig-meddig válaszolt is már erre a kérdésre, íme. Nade ugorjunk is tovább, a második dolog, ami alátámasztja a zsenialitását a végsőkig kimaxolt kritikai attitűd és ezen attitűd lehetséges írói, valamint élőszói eszköztárának parádésan jó felhasználása. Ráadásul még nem is beszéltünk a nyelvi leleményekről, a fogalmazásbeli bravúrokról, a szellemes poénokról, a spontán lereagált beszólásokról, és úgy általában, valamint az elképesztő műveltségről és a szókincsről.

Ezek után még kell magyaráznom, miért ő a példaképem? Mert szemtelenül profi abban, amit csinál, emellett még nem átall eredeti is lenni. Van stílusa. Sőt, továbbmegyek: Magyarországon jelenleg ő egy mém, egy jól eladható márkanév. A legutóbbi Csillag születik évadot Puzsér produkciója mentette meg a tökéletes érdektelenségbe fulladástól, sőt, nem vártan épp ezért meglepően szórakoztatóvá tette azt. Én éppen most néztem meg a válogatott epés beszólásait, és hát sírva-vinnyogva röhögtem, pedig nálam nem egyszerű elérni ezt a szintet. Külön kifakadtam, amikor a vágott pofáit néztem - hihetetlen, mennyire jól játszik rá a mondandójára, hatalmas színész. Visszatérve: Puzsér egy igazi unikum, és nagyon jól menedzseli magát. Kiváló ugródeszka volt neki a Csillag születik, ez hozta meg neki az országos ismertséget. De egy ennyire sokoldalú, univerzális fickó, ekkora tálentummal meg is érdemli. Az meg, hogy látszólag van benne egy küldetéstudat, miszerint a kritikájával megmenti a világot a rossztól (nemrég hirdette meg, hogy 2013-at a bulvár és a Hajdú Péter elleni harc évének szánja), engem nem zavar, sőt, ad egy koherens ars poeticát számára, aminek a keretein belül még érthető az is, hogy felvállalja a bulvárban való feltűnést is, csak hogy magának felületet kikényszerítve meg tudjon szólalni és tudjon haladni az ügy érdekében. Ilyen szempontból ez kiváló stratégia lenne.

Szeretnék hasonló tudással bírni, mint ami Puzsérnak van. Irigylem tőle. De szeretnék hasonló karriert befutni, hasonló ismertséget szerezni. De én képtelen lennék arra, amit ő csinál, és mivel szerintem a dolgokat csak rendesen lehet csinálni vagy sehogy, ezért inkább neki sem állok. Nem tudnék ennyire egyedi, ennyire megosztó lenni, de - és ez a nagyobbik baj - nem vagyok annyira jó sem és bármennyit gyakorlok, ilyen nem is leszek. Ez az ember egy állat. Aki ennél kevesebbet mond, az vagy hazudik, vagy egy ízléstelen, fogalmatlan tróger. Puzsér 4 prezident!

Bár már a csapból is Cipő folyik és már mindenki elkente már a sminkjét a munkahelyi Facebookozás közben, de beállok én is a sorba. Ugyanis azért van abban valami megkapó, hogy a magyar zenei élet példásan összezár és sorra kifejezi elismerését Cipővel kapcsolatban... Még ha csak ezt kívánja a tisztelet és a Facebookos síráshullám, akkor is. Én csak a Tankcsapdát és a Lordot láttam, de biztos akadnak mások is... Riszpekt!

Nehéz mit írni ezzel kapcsolatban, hiszen általában az emberek vagy leszarják az egészet vagy - a Facebook gyászfeloldó és szétterítő funkcióját kihasználva - széjjelposztolják magukat a témával kapcsolatban. Kicsit túl van drámázva az egész, néha már több a giccs az egészben, mint a valódi részvét és valódi fájdalom, de hát ilyen ez.  Talán pont azért is szimpatikus sokaknak, mert Cipő csak azt csinálta, amihez ért: koncertezett, énekelt, minden manír és sztárallűr nélkül. Nem kezdett el ufókról zagyválni és ősmagyar ruhákban járkálni, mint a saját imidzsét görcsösen lerombolni akaró Pataki Attila, aki már énekelt mulatós nótákat, zagyvált ufókról, fénylényekről és szittyamagyar sztorikról, közben meg úgy szólogatott be a koncertjén bemutogató embereknek, ahogy csak a kocsmában a legnagyobb parasztok szoktak. Gratulálunk, valahogy így kell lerombolni egy nimbuszt.

Egy közismert és népszerű sztárt persze, hogy megsirat a pórnép, még ha csak Facebook posztokon keresztül is. De vajon ki fog gyertyát gyújtani érte, a temetésére ki megy el? Csak a legnagyobb rajongók, a legfanatikusabb tisztelői. Nem mintha ez valami bizonyítási verseny lenne, szó se róla, csak azért illik megjegyezni (és mondom ezt úgy, hogy én is posztoltam Cipőről, naná). Senkitől nem vonom kétségbe, hogy megérintette ez a tragédia, mert kétségkívül engem is megérintett. Hiányozni fog Cipő, még ha személyesen sosem ismertem, akkor is... :( Nagy érvágás ez a magyar könnyűzenének... Még ha túl is volt a Republic a fénykorán, még sokáig koncertezhettek volna... Jómagam sosem voltam még koncertjükön, de egyszer el akartam menni... Cipő nélkül már sosem lesz az igazi...

Nem mintha bárki halálát kívánnám, de válogathatna a Kaszás a jelentéktelen divatcelebek közül is... Miért pont azt viszi el, aki le is tett valamit az asztalra? Cipő egyedi figura volt a magyar könnyűzenében (szándékosan nem a degradáló popipar kifejezést használtam), mind a hangját, mind a küllemét illetően... lendületéről, élni akarásáról és művészetéről példát vehet mindenki. De életműve fennmarad - amit egyébként méltatlan módon mindig a frontembernek tulajdonítunk, de úgy helyes, ha a komplett Republic zenekart emeljük piedesztálra. Lehet kritizálni őket, tény, hogy nem váltották meg a pop-rock műfajt, de egyedi stílusukkal, őszinte, érzelmes nótáikkal, kiváló dalszövegeikkel sokat adtak hozzá a magyar popkultúrához. Szomorú tragédia Cipőé, de általában a legnagyobbak mind idő előtt távoznak - ezzel pedig - nem túlzás - szép lassan Cipő is bemasírozik az Örök Magyar Zenei Legendák roppant csarnokába, ha lehetek ilyen költői. Hódolat neki és művészetének.

"Ma még csak tükörben, homályosan látunk

Akkor majd színről-színre."

Egyre élhetetlenebb ez az ország. És nem azért, mert nincs munka vagy mert drága a kenyér. (Erről majd talán egy későbbi posztban írok...) Hanem mert végtelenül beteg a közbeszéd és vele együtt az egész társadalom. Miért is mondom ezt pont most, így nőnap alkalmából? Nos, van aktualitása, nem kell aggóddni. Ugyanis a tegnapi Fidesz-székházfoglalásban benne volt a komplett magyar politika. És megmondom őszintén, a faszom ki van az egésszel. Most jutottam el odáig, hogy végképp kiábrándultam Árpád vérének fiaiból. Nem bírom ennek az országnak a hangulatát. Fojtogat ez a környezet. Tömény undorral nézem, hogy mit kiabálnak egymásra az emberek. Belefáradtam ebbe a szájbavert csendes polgárháborúba, amit pár minden hájjal megkent ideológus és a média szított a nép között. Legjobban az bassza fel az agyamat, ahogy látom, mennyire királyul működik a propaganda: a pártok B-közepének számító rajongói magok olyan schimán bekajálják a lakájmédia hazugságait, mint a disznók a moslékot. Gondolkodás nélkül elfogadják és igazságként kezelnek mindent, amit az újságok írnak, amit TV mond, vagy ami elhagyja a szóvivő száját. Ebben a mesterségesen generált álomvilágban nagyon egyszerű a képlet: vagyunk mi, a jók, és van az ellenség, ők a gonoszok. Mi igazat mondunk, ők hazudnak; mi jót akarunk, ők rosszat; mi tudunk kormányozni, ők nem; és még sorolhatnám... Ugye milyen rettenetesen bináris ez a gondolkodás? Szinte vallásos áhítattal vannak odáig meg vissza az emberek a pártjuktól. Valamennyire szép dolog ortodox hívőnek lenni és hűségesen kitartani elvek és értékek mellett, ezzel nincs is semmi baj (sőt, becsülendő), de amikor ez átcsap vakhitbe, az már nagyon káros. És közben az ember talán észre se veszi, hogy az értékek, amik mellett kiállt, időközben megszűntek létezni, üres lózungok maradtak csupán, hívószónak még meghagyták őket mutatóba, egyébként szarnak rá magasról. (Sőt, az ellenkezőjét teszik, erre konkrét példa lentebb.) El lehet képzelni, hogy évek kemény munkájával mennyire át lehet mosni az agyakat. Ezek után már a törzsszavazó csak egy báb, amit könnyedén lehet irányítani. Ő az, aki nyíltan konfrontálódik az ellenség rajongójával, ő az, aki feltétel nélkül hisz a pártja prófétaként kezelt politikusainak, és ő az, aki számára a vita azt jelenti, hogy szolgai módon visszaböfögi az újságok és szóvivők által szájába adott gondolatmankókat és előre legyártott (többnyire hamis) érveket. Nos, itt tartunk 2013 Magyarországán. Olyan, mint egy izometrikus nézetes RTS játék: távolról irányított zombihadseregeket küldenek egymásnak a stratégák. Nem sokkal jobb ez a drónos hadviselésnél.

Persze nem arról van szó, hogy idealista lennék és olyan illúzióim lennének, hogy ez máshol nincs így. Nem összeesküvés-elmélet ez, tudom, hogy ez a dolgok rendje. A politika és a modern demokrácia az igazságértelmezések és a pártok ideológusai által felépített párhuzamos valóságok permanens háborúja. Szomorú dolog, de így működik a politikai marketing. Ne legyenek kétségeink, ez mindenhol ilyen. Viszont nem mindenhol osztja ketté a társadalmat és nem mindenhol generál ekkora indulatokat - legalábbis a világ civilizáltabb felén. Nálunk az a nagy baj, hogy már évtizedek óta arra nevelnek és szocializálják a népet, hogy "mi vagyunk a jók, a másikak a rosszak; minket szeress, a másikat gyűlöld; ha mi nyerünk, jön a kánaán és az igazság pillanata, ha viszont az ellenség, akkor jön a világvége"... Amikor már ezek a végletek jönnek szóba a közbeszédben, akkor már régen rossz a helyzet. De az emberek fogékonyak erre. Szeretnének vakon hinni valamiben, így nálunk a pártok legelkötelezettebb támogatói (a mag) szinte vallásos áhítattal, ortodox módon ragaszkodnak az általuk vélt és beléjük táplált propagandához. Ezért van az, hogy ennyire rettenetesen bináris a politikai gondolkodás: aki nincs velünk, az ellenünk van. Ha valaki kimegy a Fidesz ellen tüntetni, ha valaki ír róluk egy kritikus blogposztot, akkor ő biztos égetnivaló bolsevik és természetesen szoci-bérenc. És fordítva ugyanez. Ez a társadalmi árokásás non plus ultrája. Akik ebben a manipulációban benne vannak - politikusok, háttéremberek, ideológusok, a média képviselői - mind-mind bűnösek és felelősek azért, hogy ilyen társadalmat teremtettek. Ahol nem kell gondolkodni, ahol nem kell vitázni, ahol csak nekem lehet igazam. Ez egy beteg ország, ez egy beteg társadalom. Akik pedig ebben a rendszerben részt vesznek, legyenek eredetileg bármilyen jó szándékúak is, cinkosai ennek a kollektív feszültségkeltésnek, bűnrészesek egy csendes polgárháború szításában, az emberek indokolatlan feltüzelésében.

És hogyan kapcsolódik ide a székházfoglalás? Gyakorlatilag itt egyetlen nagy ügyben össze van foglalva minden, és remekül szemlélteti azt, amiről beszélek. Nos, történt ugye, hogy pár civil aktivista és egyetemista a Fidesz-székház elé vonult tüntetni és hát gondoltak egyet és elfoglalták a székházat. Magyarországon ilyen akció még nem volt, fel is figyelt rá mindenki. (Vajon ma hány párt kötött biztonsági céggel szerződést, okulva az esetből? Ki tudja. :D) Egyből lehetne ordibálni, hogy micsoda agresszív kis seggdugaszok ezek, pofátlan taknyos kölkök, mit akarnak ezek székházat foglalni, még a WC-re se tudnak ráülni teljes seggel, de sajnos le kell hervasztanom mindenkit: engedjétek ki ökölbe szorult kezeteket és tegyétek vissza a vasvillát a helyére - Európában és úgy általában egy demokráciában ez teljesen bevett dolog, sőt, ez még egy kifejezetten szolid performansz volt, ahhoz képest, amit mondjuk a franciáknál vagy az angoloknál elő szoktak adni a fiatalok/civilek. Azt meg már csak halkan teszem hozzá, hogy mégis mihez kezdjen az ember, ha nincs más lehetősége tiltakozni egy teljesen nyilvánvalóan ostoba alkotmánymódosítás ellen? Persze, hogy megpróbál radikálisabb, figyelemfelhívóbb eszközökhöz nyúlni. De igazából esetünkben lényegtelen, hogy miért demonstráltak a fiúk-lányok (én sem értettem velük egyet teljesen, de hát sose azt nézd), hanem az a fontos, hogy ott voltak és megcsinálták ezt az akciót. Csak hát ugye erre senki sem számított, a székházfoglalás intézménye eddig ismeretlen volt a magyar politikában, meg is lepődtek a fidesznyikek, hogy mi a faszt keres itt ez a pár taknyosorrú kistáska és mit verik itt a tamtamot. Aztán természetesen egyszerre jött az ellenreakció, egyrészt útnak indították az állandóan bevethető gyorsreagálású egységet, vagyis a Selmeci Gabriella-Kocsis Máté duót, aki vaníliás karikákkal és egyéb süteményekkel kínálta meg a tiltakozókat. A jópofának szánt attrakció persze nem jött be, vakarta is a fejét az agytröszt, hogy most mi a fene legyen. Kirendelték tehát a biztonságiakat, és pár marcona úriember annak rendje és módja szerint kipenderítette a srácokat az utcára, pár embert meg bezártak, habár ennek tényleg semmi értelmét nem láttam. Azzal én most nem akarok foglalkozni, hogy az egyik kopasz security-s 10 évet ült börtönben valami gyilkosságban való közreműködésért vagy mittomén, igazából teljesen irreleváns a sztori szempontjából. Viszont most tessék figyelni, mert személyes szálak következnek. Két oldalról közelítsük meg az eseményt, ami majd bizonyítani fogja nektek, hogy én annyira kényszeresen ragaszkodok az arany középúthoz, hogy valójában a politikai senkiföldjén találom magamat (mint szegény Török Gábor elemző, vele egy hajóban evezünk, egy a sorsunk, nade ezt mindjárt ki is fejtem bővebben).

Nézzük, mit ír az egészről a Magyar Nemzet:

"Tegnap erőszakosságig fajultak az alaptörvény hétfőre tervezett módosításának elfogadása elleni tiltakozások. Fiatal - a Fidesz szerint Bajnai Gordonhoz köthető - tüntetők egy csoportja megszállta a kormánypárt Lendvay utcai székházának udvarát, voltak, akik be is jutottak az épületbe. Ablakot törtek, ajtót tettek tönkre, és még az ott dolgozókkal is erőszakoskodtak. Félmilliós kárt okoztak. Habár azt állították, hogy civil szerveződésről van szó, (...). Bajnaiék napközben többször próbálták cáfolni, hogy közük lenne a Lendvay utcai akcióhoz. Ehhez képest az Együtt 2014 alapítói közül a Milla és a Szolidaritás is a legnagyobb közösségi portálon buzdított a részvételre."

Kontrasztként jöjjön egy tüntető beszámolója:

"Akkor röviden megosztanám a betört üveg történetét. Simán, minden erőszak nélkül bementünk a vaníliás karikák után, az ajtót se kellett betolni, mert tálcával a kézben nem is lehet ellentartani. A székház bejáratának dupla ajtaja van, egy pár négyzetméteres előtérbe lépve egy dupla, üveges ajtó állta utunkat, amelyen kijött pár alkalmazott és akit értek, azt cibálni kezdték. Bartók Gyét is csúnyán megtépték, egy másik srácot meg úgy rángatták, hogy az egyik, az üvegajtónak háttal álló alkalmazott közben (szerintem nem szándékosan) beverte az üveget (közben azt skandáltuk, hogy "Engedd el! Engedd el!)". A félmilliós kárról meg annyit, hogy nem a Közgéppel kéne kicseréltetni a sima (nem metszett, nem homokfúvott), 4 mm-es, maximum 25x40-es üvegtáblát és akkor meglenne pár ezer forintból."

Nos, én nem voltam ott, nem láttam személyesen semmit, de valahogy nem tudom elképzelni, hogy miért erőszakoskodtak volna alkalmazottakkal, nekik az miért éri meg. Ugyanúgy az alkalmazottakat sem értem, miért "tépték meg" és "cibálták" a tüntetőket, nekem ez eléggé életszerűtlen. Csak azt tudom elképzelni, hogy az alkalmazottak megpróbálták megakadályozni, hogy bejöjjenek az épületbe a srácok, és ezért alakult ki némi inzultus. Az egyik videóban a csaj mutogatta, hogy a lábára csukták az ajtót és hogy látleletet fog vetetni, szerintem az is pofátlanság. Aki meghúzza az oroszlán bajszát, ne csodálkozzon, ha nekiesik a vad, erre ennyit tudok mondani. Be lehet menni egy székházba, de akkor ne tessék meglepődni, hogy ellenállásba fog ütközni. Ilyen szempontból a Fidesz oldalán állok. Viszont az nem igaz, hogy a tüntetők kezdték volna az erőszakoskodást, vagy hogy ez öncélú lett volna. Ők csak be akartak jutni, a bent lévők meg nem engedték, gondolom ennyi történt. Ha az ember logikusan próbálja elképzelni az eseményeket, akkor nagyjából ilyesmit kap. Érdekes módon a Magyar Nemzet hallgat arról, hogy egy fideszes öregúr annyira felizgatta magát a tüntetők miatt, hogy nyíltan provokálni kezdte az egyik srácot, még a tettlegességtől sem riadt vissza (erről videó is van). Mindezt a Békemenet krisztusi szelídsége nevében természetesen. (A Békemenetről is megvan a véleményem: felőlem aztán nyugodtan demonstrálhatják az erejüket és kifejezhetik a kormány melletti szimpátiájukat (ha nekik ettől áll fel, ám legyen), de mostanság egyre több olyan hír lát napvilágot, amelyben a békemenetesek arról tesznek tanúbizonyságot, hogy semmi közük a békéhez és a csoport vállalt szellemiségéhez: gyűlölködnek, kiabálnak, bemutatnak és hasonlók. Gratulálok a nyugger-frakció értelmi színvonalához.) Jah, és a legjobb rész az, hogy Kósa bácsi kijelentette, hogy mozgolódik a Bajnai-gárda, a székházfoglalókat nyilván Bajnai Gordon  hergelte fel és uszította rá a Fidesz-központra. Aki kicsit is érti, hogyan működik a politika, az azonnal látja, hogy ordas nagy hazugság az egész, Bajnai démonizálása. Ez beilleszthető abba a sorba, hogy a HaHásoknak ballib gyökerei vannak, a Haza és Haladás mögött meg a kapitalista zsidó nagytőke és az amerikaiak állnak, stb.... A zsidófóbiáról és egyebekről lehetne vitát nyitni, mert az is egy érdekes kérdés, hogy ez miért vált ki indulatokat Magyarországon egyes emberekben, de dióhéjban annyi a sztori, hogy már megint beindult a propaganda-gépezet, aminek egyetlen célja a karaktergyilkosság. Abban a pillanatban, amint rájuk sütik, hogy Bajnai küldte őket székházat foglalni, megszűnnek cuki civilek lenni, egyből ellenségként látja őket a kedves olvasó vagy éppen néző. És mivel az ellenségnek nem lehet igaza, ezért már alapból meg sem kell magyarázni, mi is történt valójában és miért. Egyébként még még a feltételezés is abszurd, Bajnainak semmi érdeke nem fűződik egy ilyen balhé generálásához... A fideszesek már biztos kitalálták, hogy valójában provokáció volt az egész, botrányt akartak csinálni, hogy majd jól felfigyeljenek ránk a nemzetközi szervezetek meg Brüsszel és jól eldádázzák a Fideszt és akkor hú de jó lesz Bajnainak... A lófaszt... Gyakorlatilag ez semmi szavazóveszteséget nem jelentene Orbánéknak (a magyar szavazó nem ilyen csip-csup ügyek alapján dönt, legfeljebb vállat von, ha ilyet lát), a kormány renoméja meg már úgyis a padlón van, ezzel nem lehet megbuktatni a Fideszt... Szóval már eleve halott az érvelés, de hát aki már a cikk kezdetén úgy ül le, hogy megspórolja a gondolkodást, az beszopja az egészet szőröstül-bőröstül... Jah, és most már látszik, hogy miért vagyok a politikai senkiföldjén: mert az igazságot keresem, és nem engedek belőle. Nekem érvek kellenek, nekem bizonyítékok kellenek, nem a vakhit. És én próbálok korrekt maradni, mindenki helyébe beleképzelni magam. Ezért sosem tudok teljesen tartozni egy táborhoz, mert mindig lesz valami, amiben nem értünk egyet. Ha a Fideszt kritizálom, akkor nyilván ott nem látnak szívesen, ha meg mondjuk a HaHa-t, akkor ott. Ilyen a sorsom...

Nos, nagyjából látjuk, mennyire kifordított világban élünk, hogyan próbálnak manipulálni minket. Ha hagyjuk persze. Ezen kéne végre felülemelkedni. Le kell rakni a pártsajtót, több forrást elolvasni, utánanézni annak, miről szól és hogyan működik a politika. Meg kell tanulni gondolkodni a vezetők fejével, meg kell ismerni a marketinget. Nehéz átlátni a hazugságok gránitkeményre szőtt hálóján, de nem lehetetlen. Akkor lesz ebben az országban valódi rendszerváltás, ha először a társadalom újul meg. Kezdjük mondjuk most.

Tavaly már megénekeltem egyszer a nőnapot, de időközben eszembe jutott pár dolog, ami kimaradt az előzőből. Egyrészt nem értem, mi szükség van még a mai feminista, emancipált, 50 szürke árnyalatos világban erre az - egyébként végtelenül szocialista - ünnepre? Miért kell még külön ajnározni a nőket, mikor nőközpontú társadalomban élünk?

Másodszor: minden magára valamit is adó kan tudja, hogy nőnapi buliba kell elmenni, ha szeretnének egy laza kufircolást, mert ilyenkor girls gone wild, a csajok eldobják az agyukat, kivetkőznek magukból (az is iszik, aki egyébként sosem), és természetesen mindenki fehérmájú kurvává válik erre az éjszakára, csak arra várva, hogy valaki elkapja őket. Lányhordák mennek "nőnapozni" - ergo betoszni, mint a disznók. Mivel magyarázható ez az indokolatlan hisztéria?

Szóval tisztelet a kivételnek, aki az eredeti internacionalista felhangoktól és a mai modern nőnapozástól egyaránt távol, a maga nemességében ünnepli a nőnapot. Örül, ha gondolnak rá, örül, ha meglepik és kifejezik neki férfitársai (szülei, gyerekei, testvérei, barátai, munkatársai, szerelme, férje, stb.) azt, hogy értékes nő. Nekik legyen egy jó napjuk, boldog nőnapot kívánok!

http://dl.dropbox.com/u/7784189/pszicho2_anyag.pdf

http://dl.dropbox.com/u/7784189/pszicho2_zh2_A%20(kidolg).pdf

https://dl.dropboxusercontent.com/u/7784189/BI_jegyzet.pdf

https://dl.dropboxusercontent.com/u/7784189/mudok_Marec.pdf

https://dl.dropboxusercontent.com/u/7784189/diak_egyben.pdf

https://dl.dropboxusercontent.com/u/7784189/rektor_fotitkar_interju.pdf

https://drive.google.com/file/d/0B8-YUrl930mAWHpkSlRzY2V1ZzA/edit?usp=sharing

https://dl.dropboxusercontent.com/u/7784189/m_a.pdf

https://db.tt/5fM7e7tC

https://dl.dropboxusercontent.com/u/7784189/m_c.pdf

Ilyen ország nincs rovat, CLXVIII. epizód: Ha a kormány az új törvénnyel bezáratja az Időképet, életemben először tüntetni fogok. Szánalmasnak tartom azt, hogy ha van ebben az országban valami innovatív, jól működő dolog, ami ráadásul nem az állam támogatása mellett, hanem kifejezetten ellenszélben jött létre, akkor azt be kell tiltani, el kell taposni. Ahelyett, hogy örülnénk, hogy a politikusokkal és sok más gyökérrel ellentétben valaki tehetséget és teljesítményt rak le az asztalra - megkockáztatom - világszínvonalon. Ilyen országban érdemes valamit csinálni, vállalkozni? Az ilyen húzások miatt érzik azt a fiatalok, hogy nincs perspektíva előttük ebben az országban. Szégyen és gyalázat!

Ajánlott cikkek: 

http://nol.hu/archivum/20121031-a_maganmeteorologia_metelye

http://velemenyvezer.blog.hu/2012/10/30/logikus_allamositsak_a_hirportalokat_es_blogokat_is

Nagyon méltánytalannak tartom, amit a Janics-ügy kapcsán sportvezetőink előadnak. Borkai őstapló viselkedése feltette a pontot az i-re, nálam ez volt az utolsó csepp a pohárban, ami után kötelezőnek érzem kifejezni támogatásomat Natasa, mint ember iránt, akivel szerintem indokolatlanul mostohán bánnak. Nem elég, hogy meghurcoljuk szegény csajt, aki láthatóan szomorúan búcsúzik Magyarországtól, megtagadjuk a sportengedélyét és némi bánatpénz fejében engedjük csak őt útjára, most még Borkai nyilvánosan meg is alázza szerencsétlent. A hazai pártfogóit körbeturnézó Janiccsal a titkárnőjén keresztül közli, hogy nincs vele semmi megbeszélnivalója és erre hivatkozva lemondja a találkozót. Hát ez a mutatvány kéremszépen vérgyász, überciki, nem lehet kifogyni a jelzőkből. Ilyen gyerekes "bosszú", ilyen otromba rátartiság még barátok közt is szánalmas és egy olimpiai bajnokhoz, sportemberhez, úriemberhez nem méltó, továbbá felettébb férfiatlan is. Csak gratulálni tudunk. Eddig tiszteltem Borkait, de most nagyot esett a szememben.

Az az ostoba hiszti pedig, ami az egész ügyet körbejárja, tipikus magyar tragikomédia, annak minden klasszikus hozzávalójával. Egyrészt itt van egy fél lábbal már Szerbiában lévő, távozó bajnok, a sportág egyik - bátran mondhatjuk - emblematikus figurája, aki sok év után végre vissza akar térni a hazájába, hogy ott fejezze be a karrierjét. Aztán adott még egy bolgár származású férj, aki szintén a jó szerbeknél kap állást, ezért a felesége elszegődik mellé. Továbbá akad még egy konok szövetségi elnök, és most már egy sértődött MOB-elnök is. Végül van egy magyar menedzser, aki az ügyben talán egyedüli módon józan hangot tud megütni a nyilatkozataival és aki próbálja csitítani az indulatokat, de sajnos bármennyire is mindent tőle telhetőt megtesz, nem elég, ha lehúgyozza lángoló házat, mert oda bizony tűzoltókocsi kell, abból is legalább kettő.

De miért nyújtsuk meg feleslegesen ezt az amúgy sem túl szívderítő eljárást? Miért kell óvadékot, váltságdíjat követelni? Miért nem tudjuk elengedni őt csak úgy schimán? Sokat adtunk neki, ez így van, de ő is sokat adott vissza nekünk, és ez a sok legtöbbször aranyakban volt csak mérhető. Legyünk inkább hálásak, hogy a mi zászlónk alatt evezett, hogy a magyarok dicsőségére halmozta az első helyeket. Had menjen haza, az övéihez. Miért tagadnánk ezt meg tőle? Ráadásul láthatóan már túl van a pályafutása csúcsán, szinte csak levezetni megy haza, hogy új impulzusok érjék, akkor meg miért gördítünk elé újabb akadályokat? Miért kell őt keresztre feszítenünk? Miért van benne ennyire a magyar néplélekben, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene is?! Kiábrándító, hogy választott vezetőink is ennyire egyszerűek.

Persze tudom, hogy van más is a háttérben és hogy a média egy része meghurcolt áldozatnak, a másik pedig alávaló árulónak állítja be Janicsot. Valóban nem esett túl jól nekünk, hogy ennyi szép együtt töltött év után faképnél hagy minket és csábító ígéretek hallatán visszatér Szerbiába (sokan cáfolják ugyanis, hogy a férje tényleg állást kapott volna ott). Egyesek talán azt is érezhetik, hogy kígyót melengettünk a keblünkön, hogy hátba szúrt minket. Ez utóbbi azonban erős túlzás. Még ha valóban is csak a pénz mámorító szaga után menne Janics, akkor is kutya kötelességünk őt elengedni. Az úriemberek ugyanis így tesznek. Mert minden más megoldás nem elegáns, és csak feleslegesen szítja a hangulatot.

A kajakbarátoknak üzenem, nem kell keseregni, a magyar mezőny így is épp eléggé acélos, női szakaszunk jelen pillanatban a világ legjobbja. Annyira, hogy egyesek már külföldre igazolnak, hogy egyáltalán kijussanak az olimpiára. Natasától pedig ezúton a magyar szurkolók nevében elnézést kérek eme tortúra miatt és köszönök mindent, amit adott nekünk, további pályafutásához pedig sok sikert kívánok!

Amikor valaki ennyire meg van győződve arról, hogy ő most aztán leleplezte a nagy összeesküvést és végre megfejtette a történelmet, ott valami gyanús. Ez a szerencsétlen fickó ha tényleg maga is elhiszi, amit haluskyzik, akkor sajnálom, ha viszont csak azért mond ilyeneket, hogy olcsó népszerűségre tegyen szert az erre fogékony emberek körében, akkor viszont szánalmas.

Mindenesetre biztos vannak páran, akik hajlanak rá, hogy az igazsághoz közelebb állnak Usztics fejtegetései, én azonban csak annyit mondok, hogy legyünk egészségesen szkeptikusak, kérdőjelezzük meg a történelmet (elvégre nem voltunk ott, nem láttunk mindent), de készpénzként kuruzslók, táltosok és szélhámosok szövegeit sem vegyük... Ez a cikk legfeljebb gondolatébresztő, de attól tartok, leginkább a súlyos szellemi elborulásról szóló figyelmeztetés, amit nyugodtan kitehetünk majd az óvodában a falra a gonosz mostoha mellé, hogy nézzétek gyerekek, ilyenek se legyetek, mint az a bácsi, akinek agyára ment a szittyamagyarság...

Mindenesetre ez a határozottság kicsit félelmetes, ugyanakkor megnyugtathat minket a tudat, hogy komoly emberek komoly teóriái megalapozottak és még így sem biztosak benne, tele vannak kételyekkel, bizonytalanságokkal... Szegény Usztics azonban szinte kinyilatkoztatja az igazságot, és hát be kell vallani, jobban nézett ki a kisvárosban, mint most világmagyarázó prófétaként.

• Kemény Dénes bejelentette, hogy leköszön a magyar vízilabda-válogatott szövetségi kapitányi posztjáról. Ez a poszt azoknak szól, akik a folytatás mellett kardoskodtak, akik sajnálják, hogy nem hosszabbít szerződést, akik azt gondolják, hogy most már bizony tényleg vége a magyar pólónak... Azért nem eszik ilyen forrón a kását, sőt, jobb lesz ez így, higgyétek el. (Elnézést a pongyolaságért, a bejegyzés egy FB-komment átírt, kibővített verziója, de lusta voltam faszára átmoddolni, sorry.)

  Magam is nagy Kemény-hívő vagyok és voltam is, de mégis azt mondom, jól teszi, hogy abbahagyja... Nagyon eredményes volt a Kemény-korszak, talán legendás is, de most kiváló alkalom adódott arra hogy befejezze... Lezárult egy 16 éves fejezet, az aranygeneráció végleg elbúcsúzott, új csapatot kell építeni, amihez új emberek kellenek... Szerintem benne sem volt már meg az a lendület, mint az elején, meg a csapaton belül is hallhattunk arról, hogy főleg menedzserré és marketingessé vált az utóbbi időben, mint szövetségi kapitánnyá... De kellett az is, hogy ezt csinálja, hiszen a pólóválogatottból brand lett, voltak szponzorok és gyakorlatilag sztárokká, celebekké formálta saját magát és a csapatot, ami szerintem kifejezetten jót tett a sportnak, mert az embereknek kellenek hősök, kellenek példaképek és legalább az utánpótlásnak is van honnan meríteni... Meg kell köszönni az eddigieket, de hagyni kell elmenni, ez teljesen jól van így... Meglepődtem volna, ha a maradás mellett határoz...

  Egyébként meg nem egyedül az ő döntése hogy leköszön a kapitányi posztról, hanem a szövetség mondja meg, hogy bizalmat szavaz neki egy újabb olimpiai ciklusra. Szóval egy olimpiai 5. hely után úgy tenni, mintha ez egyedül rajta múlna... kicsit erősöllöm... Mert akármennyire is ő a Kemény Dénes, azért szerintem nem feltétlenül az a default, hogy ő az egyedüli jelölt és rózsafüzért morzsolva várjuk hogy vállal-e még 4 évet vagy sem... Ennek ellenére tisztelem és szeretem Keményt, ő igazi győztes hadvezér volt, kíváncsi vagyok, mit fog csinálni a következőkben... Ennél csak az foglalkoztat jobban, mi lesz a válogatottal, ki fogja átvenni a csapat irányítását - mert azért meg kell hagyni, van sok jó edzőnk és 16 évig senki sem kapott esélyt, hogy bizonyítsa rátermettségét a válogatottnál...

  Szóval ok, világ második legeredményesebb kapitánya (Ratko Rudic ugye az első, a maga 4 olimpiai elsőségével, a negyediket pont most, a horvátokkal nyerte, vissza is vonult egyből), de edzőkérdés van, és hát jól néznénk ki, ha valakit a siker (legyen ez akár 3 olimpiai arany is) olyan szinten legitimálna, hogy saját kénye-kedve szerint önállósodik a magyar vízilabdában és elmozdíthatatlan betondarabbá válik... Jó, nem azt mondom, hogy Kemény egy ilyen önjáró emberke lett volna, de a sportban nem ismeretlen dolog az, hogy egy rendkívül sikeres, aranykovács edzőt/kapitányt/szakvezetőt úgy kependerítenek az utcára, mint macskát szarni... Ez néha jogos, néha nem, sokszor dühítő az egyszeri szurkoló szemében, hogy miért kell megválni pont attól az embertől, akivel nyer a csapat, de hát ez néha ilyen... Lényeg a lényeg, amíg hozta Kemény az olimpiai aranyakat, gyakorlatilag csak rajta múlt a folytatás, de akármilyenek a körülmények, akármennyire is erős a mezőny és akármennyire is kiöregedett a csapat magja, 16 éves munkaviszony és egy olimpiai 5. hely után illik felállni, átadni a stafétát másoknak - Kemény ezt nagyon jól észre is vette és megtette a kötelezőt... Összességében így kerek a történet, nagyon szép karrier az övé, nem véletlenül kapott annyi kitüntetést és került be a sportág halhatatlanjainak csarnokába... Zsinórban 3 arany az olimpián nem kis teljesítmény és nyilván nem véletlen, legyünk büszkék rá és örüljünk annak, hogy "testközelből" láthattuk ezt a csapatot és ezt az edzőt, amikor legnagyobb diadalaikat aratták... Ki tudja, mikor lesznek ilyen sikerek újra a magyar pólóban...

  És akkor rá is kanyarodnék arra, amit már te is pedzegettél, hogy mi fogja biztosítani a jövőbeli sikereket... azt kötve hinném, hogy a közeljövőben egy ekkora generáció kinevelődik majd a vízilabdában, nem is lehet elvárni, hogy akár valaha is még egy ilyen csapatunk legyen (mert szerény meggyőződésem szerint ez a magyar póló valaha volt legjobb, legsikeresebb nemzedéke), de ha sikerül végre beindítani az utánpótlást, akkor behozzuk a lemaradást és ott lehetünk majd mindig a dobogó közelében... Már most is ott lihegünk a szerbek, horvátok, olaszok nyakán, horkai gyuri bácsi tudja, mi a dolga, és apró lépésekkel araszolgatunk az újabb nagy győzelmek felé...

  Keményt én pl. szívesen látnám valamelyik nagy klubunk (Vasas, Honvéd, stb.) edzőjeként, ráférne ezekre a csapatokra is az építkezés meg az is hogy egy ilyen karizmatikus, legendás szakember révén nőjön a klubok ázsiója a mostani tragikus időkben, amikor anyagi gondok miatt kénytelen volt több magyar csapat is visszalépni a BL-szerepléstől... A klubmunka talán visszalépés lenne a számára, ennek ellenére nem tartom lehetetlennek, hogy előbb-utóbb bevállalja... Az biztos, hogy külföldi kapitány nem lesz, azt már kinyilatkoztatta, hogy nem tudna olyan aszkéta-módon élni-halni a válogatottért, mint itthon...Vagy esetleg egy leendő vízilabda-akadémia vezetésében is el tudnám képzelni... Ennek létrejötte azonban elsősorban pénz és szándék szükséges, nem tudom, a szövetségnek mik a tervei, de az év végéig ott is változások lesznek, az elnök Martin György is már vagy 16 éve regnál, épp ideje lenne leköszönni neki is... 

  Meg kéne szervezni az utánpótlást, mert Pesten rengeteg gyerek akarna pólózni, de nincsenek meg a feltételek: egész egyszerűen nincs elég medence... Vidéken viszont megy a dolog, nem csoda, hogy a patinás fővárosi klubok egyre veszítenek eddigi erejükből, pozíciójukból, míg vidéken valóságos fellegvárak nőnek (lásd az Eger elmúlt pár évét, vagy a Szeged feltörését)...   De kell is, hogy fejlődjenek ezek a lokális műhelyek, pólós bástyák, mert sajnos a pesti klubokban nem igen lehet bízni, pont a szűkös pénzügyi lehetőségek és a szponzorok hiánya miatt... Egyébként jól látható, hogy egy ország sportját a klubjai helyzete is nagyban befolyásolja és hát sajnos jelenleg a komplett nemzetközi klubvízilabda válságban van... a dolog a pro recco bedőlésével kezdődött, aztán sorban mondták vissza a kupaszerepléseket a csapatok, mivel kézenfekvő, hol lehet megtakarítani pénzt... A legtöbb csapat pedig azt mondta, hogy inkább most takarít meg 30 Ft-ot, minthogy tavasszal a tévés közvetítések, szponzorok által nyerjen 100-at... nincs pénz a vízilabdában, ez a legnagyobb baj... ennek is lehetne firtatni az okait, a póló Európa és egyre inkább délszláv-központúságán át a játék kevésbé látványos mivoltáig és a mai, nagy ingerküszöbbel rendelkező, 3D-s amerikai TV-közvetítéseihez szokott nézők számára sokszor érthetetlen és unalmas játékképig... Meg hát ugye nyilván nem a pólóban van a legtöbb pénz, hanem a fociban, és válságban is inkább a tuti bizniszbe fektet az ember, nem a pénz hobbiszintű elverésének tekinthető vízilabdába... Sok-sok tőkeerős befektető, szponzor, vízilabdáért tenni akaró lelkes üzletember kellene, és akkor nem csak a Recco lenne a sztárgárda, hanem mindenhol lehetne országonként egy kirakatcsapat és mindjárt más a helyzet... arról nem is beszélve, hogy nem ártana, ha kicsit kitörne a póló Európából és bár az amcsik, kanadaiak és ausztrálok ott vannak a szeren, de bántóan gyengék az afrikai, ázsiai és dél-amerikai csapatok... Persze ez azt is jelenti, hogy itt még Európát nem körözte le a világ, ennek akár örülni is lehetne, de ez azért van, mert nem népszerű a sportág... Ha az lenne, nyilván máshol is játszanák, öntenék bele a pénzt, és a kuvaiti olajsejkek se a Manchester City-t vennék meg kilóra, hanem ha már el kell csokizni a pénzt, talicskákkal tolnák a Vasasba vagy a Rijekába mondjuk...

  Összefoglalva: lesz még magyar vízilabda, és ebben az új rendszerben szerintem Kemény Dénes is meg fogja találni a maga helyét, teendőjét, feladatát... Persze, ha most nyugdíjba megy és csak vadászni fog álló nap, már akkor is bőven megtette a magáét, sőt, többet adott a sportnak és az országnak, mint ami elvárható volt... :)