Várható reakciók a román-magyar után:
- politikusok: 1) ezért kellett beleölni ezt a sok pénzt a futballba, lám-lám, mennyi eredménye van 2) csúnya magyar drukkerek, megint rossz fát tettek a tűzre
- játékosok: csalódottak vagyunk, nem ment a játék, az első gól megfogott minket
- szurkolók: mocskos pénzéhes szemétláda gecik, eladták magukat, csak a sportkocsi kell a Dzsudzsáknak is meg a vastag boríték, de ilyen szívvel h lehet játszani a címeres mezben... szégyen, nem nézek többé magyar focit!
- Tippszmiksz Csabi: 1) válogatott mezbű ki! 2) Bogdán a legjobb, a többi egy nagy szar
Tippszmiksz Csabit leszámítva az összes általánosított szereplőt kottázni lehet, mit fog reagálni. És ez valahol végtelenül szomorú. Végtelenül szomorú, hogy a foci politikai kérdéssé vált mindkét oldalon, ahogy az is, hogy az eddig lelkes drukkerek hirtelen ejtik a csapatot... Ez annyira classic magyar mentalitás... Az igazság azonban az - és ez most pszichológiai diagnózis a hazai futball aktorairól -, hogy mindenkinek van egy rémképe, egy előítélete, amit azonnal elkezd szajkózni, ha mindez beigazolódni látszik, vagy akár erre valami halvány alátámasztó tényt is lát. Józanul értékelni, gondolkodni, a dolgok mögé lesni - ez már túl izzadós agyi munka ahhoz, hogy bárki is vegye rá a fáradságot. Focihoz nem értő emberként pár alapvetés:
- A védelmünk utoljára Mohácsnál volt ilyen rossz és átjárható, ezt még én is vágom... Csodák nincsenek...
- Egy meccs mindig a két csapat aktuális formáján is múlik, nemcsak az edzettségén vagy a játéktudásán... Ma qrva szarul jött ki minden... ez nem mentség, csupán tény, hogy a sportban vannak ilyen formaingadozások - az már más kérdés, hogy aki ezt nem tudja kordában tartani, azt kegyetlenül seggbek***ják... Meg még ki is kap...
- Ki tudja azt megítélni ifj. Crazy Jenőn kívül, hogy mennyire hajtottak a játékosok? Honnan lehet tudni, hogy azért alakult így a játék képe, mert nem mentek előre vagy mert szimplán gyökerek voltak?
- Igen, ezek után nekem sincs sok kedvem a magyar focihoz, kiábrándító és kilátástalan volt az egész... De tegyük a szívünkre a kezünket: aki most fogadkozik, hogy ő aztán sose néz többet válogatott meccset, a következő sikerszériánál újra piros-fehér-zöldben fog majd feszíteni a lelátón vagy a TV előtt! Így megy ez: ha jönnek a sikerek, jönnek a szurkolók - és fordítva is igaz... Nem kell lelkesedni ezekért a fiúkért, talán nem is szolgáltak rá, de ha már kritizálunk, akkor azt objektíven, alaposan tegyük...
Inkább szórakozzunk a meme-ken, mert hát mit kezdjünk a saját nyomorunkkal, ha ne humort csináljunk belőle? Minden rosszban van valami jó, ebben az, hogy rommá lehet röhögni magunkat, ugyanis a Trollfoci oldal szerkesztői a kéken jobbnál jobb mémekkel látnak el bennünket... :)
