Mindenféle hegyibeszéd előtt tisztázzunk pár dolgot jelen sorok írójával kapcsolatban: heteroszexuális férfinak vallom magam, kizárólag a nők vonzanak, katolikus keresztény a vallásom, hiszek a családban, a férfi és nő együttélésében és üdvös dolognak tartom a monogámiát. Viszont nem vagyok naiv, nem vagyok csökötten gondolkodó, begyöpösödött konzervatív, nem vagyok homofób sem. Tudom, hogy sok velünk élő tradíció elfojt bizonyos társadalmi-emberi tabukat, tudom, hogy mik a nyugati trendek és mi van ehhez képest Magyarországon és  van egy ideális elképzelésem a társadalomról és az ebben működő embereszményről, benne a férfi és nőideálról. Annyiban konzervatív vagyok, hogy szerintem a klasszikus apa-anya-gyerekek családmodell az egészséges, annyiban viszont liberális, hogy ha valakinek az jelent boldogságot, ha egy vele azonos neművel akar együtt élni, hivatalos keretek között, akkor ez elé nem gördítek akadályt. Ez legyen az alapvetés. Namost.

Nekem semmi bajom nincs a melegekkel, leszbikusokkal, transz vagy biszexuálisokkal. Nem gyűlölöm őket, nem tartom betegnek őket, nem hányok tőlük, nem megy le a közelükben a HP-m, nem vetek rájuk gyanús, méregető pillantásokat és még véletlenül sem ítélem el őket. Én hetero többséghez tartozom, tehát nyilván furcsának tűnik az ő szexualitásuk, de természetesnek tartom azt is, ha valaki történetesen meleg. Ahogy azt is, ha valaki pedofil, zoofil, nekrofil. A különbség pusztán annyi, hogy van egy határ, amit nem kéne átlépni. (Az előbb felsorolt három fília általában sérti az emberi ill. állati méltóságot, általában erőszakos, tehát semmiképp sem tudom támogatni és úgy ítélem meg, hogy az ilyen egyedeket el kell zárni a társadalomtól. Persze ez a kondíció sem betegség, csak egy egyedi pszichózis, melynek kialakulásának magyarázata nem rám, hanem egy szakemberre tartozik, ehhez nem értek.) Nem tudom, mennyiben befolyásolja egy ember szexualitásának kialakulását a körülötte lévő társadalom kultúrája, az elsődleges szocializáció során őt ért hatások, a nevelés lényege, de szerintem csak korlátozottan. Szerintem nem lehet  valakit heteronak vagy homonak nevelni, erre számtalan példa van, hogy aki másokhoz vonzódik, azt semmilyen agymosás sem tudja megváltoztatni.

Valamiért persze nem véletlen, hogy a többség az ellenkező nemet szereti. Ennek fényében tehát a melegek, stb. esetén egy létező kisebbségről beszélünk, legalábbis szexuális értelemben. (Ruhaviselet, szokások, emberi jellemzők esetén nem kísérelném meg őket kisebbségként elkülöníteni, a közvélekedésben - egyébként bántóan sztereotip módon -  "buzis" öltözködés például ugyanis  inkább az elnőiesedés jele, ami egy teljesen más folyamat.) Ilyetén módon, mivel kisebbségről van szó, megilletik őket bizonyos jogok. Bármennyire sem tartom normálisnak, ha ők házasodnak, el kell fogadnom. Legyen minden szabad, amíg más szabadságát, tulajdonát nem sérti vagy nem tesz benne kárt. Valahogy így van a klasszikus szöveg, ugye? Mitől lesz nekünk jobb, ha  betiltjuk, hogy ők ne házasodhassanak? Házasodjanak, mit bánom én. Legyen legális a melegházasság intézménye. Az, hogy gyereket fogadhassanak örökbe, nehéz kérdés. Az előzőek alapján triviális, hogy ezt is meg kellene engedni nekik, természetesen. Mégis mivel igazoljuk, hogy rosszabb szülők lehetnek, mint mások? Nincs erre tudományos és morális alapunk. A másik oldalról viszont meggyőződésem, hogy a hagyományos férfi-női alapon nyugvó család szolgálja legjobban a társadalom érdekeit, így lehet kinevelni olyan embereket, akik aztán szerintem az ideális társadalmat alkothatják. Én ebben hiszek. (Most hosszabban nem fejtegetném ezt.) Felmerülnek olyan kérdések bennem, hogy mi van akkor, ha egy meleg házaspár (fogadott) gyereke hetero? Hogy fogják őt nevelni? Csak pár alapvető dolgot gondolok végig, és már akkor is furcsa ez az egész. Nem irigyelném azt a gyereket, na. Ennek ellenére azt kell mondanom, hogy ha akarnak gyereket örökbe fogadni, akkor had tehessék meg. A szabadságért áldozatokat kell hozni, mese nincs.

Nekem tudjátok mivel van bajom? Ha valaki balfasz. Meleg vagy nem meleg, teljesen mindegy. Roppantul irritálnak az exhibicionista, kulturális szabadságharcot vívó, vérliberális magamutogató köcsögök. Akik arra verik a pöcsüket, ha látják, hogy lebomlik minden évezredes tradíció, ami az emberiséget idáig egyben tartotta. Ezek az emberek a haladás beteges megszállottjai, a progresszió hamis eszméje mögé bújva kényszeredetten akarnak egy jobb világot csinálni és a marha nagy szabadságvágyuktól átitatva pusztító gyűlölettel fordulnak minden felé, ami a régi. Ez egy komoly filozófiai vita lehetne, de szerintem ezek az emberek ártanak a társadalomnak hosszabb távon. Nem minden dolog rossz, ami régi és nem minden hagyományt kell elvetni. Vannak rossz konvenciók, vannak társadalmi tabuk, de ez már szociológia és szociopszichológia, más tészta. Vajon vannak olyan homók, akik csak pusztán szexuálisan homók, de kulturális értelemben nem? Vagy ez a két dolog együtt jár? A melegség valami különleges állapot, aminek természetes velejárója a haladó liberális attitűd? Hogy a picsába van ez?

A Budapest Pride egy ellentmondásos esemény számomra. Ugye ez a rendezvény elvileg egy kulturális fesztivál, ennek a kisebbségnek a fesztiválja, aminek csak egy része a mindenki által ismert felvonulás. Már a nevében is hordozza, a Meleg Büszkeség Menete. Hmm. Ízlelgessük kicsit ezt a kifejezést! Rendben van, vállalják, hogy melegek. De ha ez a világ legtermészetesebb dolga, mert ugyebár ebben már megegyeztünk, hogy az, akkor mégis miért kéne rá büszkének lenni? Nem inkább az az elismerés, ha valaki letett  valamit az asztalra, elért valamit az életben, van mögötte teljesítmény, vagy éppen egy köztiszteletben álló feddhetetlen jellem, de úgy általában a melegség miért eredmény? Qrvára nem az. De értem én, honnan fúj a szél, ez a rendezvény egy segélykiáltás, egy "bátor" kiállás és demonstráció, hogy kifejezzék igényüket, hogy nem akarnak jogfosztottságban élni. Ilyen értelemben el tudom fogadni az akciójukat. Még csatlakozok is hozzájuk hallgatólagosan. Na de azt az ízléstelen és provokatív parádét, amit ezek előadnak, azt minek lehet nevezni? Minden csoportnak megvannak a maga szélsőségei, őket is el kell viselni, de miért mennek házhoz lófaszért, miért vágják maguk alatt a fát? Nem azt akarják, hogy a többség elfogadja őket? Akkor mégis mire jó ez az otrombaság? Miért kell erősíteni a sztereotípiákat? Nem értem, mi értelme ennek.

A dologban persze a körítés a legviccesebb, ugyanis a Pride évről évre politikai esemény, mindenki viszonyul valahogy hozzá. A balliberálisok nyilván teljes mellszélességgel kiállnak a melegek mellett, mert azt hiszik, hogy ez a liberalizmusuk Csomolungmája és ezzel próbálnak kihasítani maguknak pár képkockát a Híradók közvetítéseiből. Persze van olyan is, aki komolyan gondolja, de ez az elhanyagolható kisebbség. A jobboldal kínos csendbe burkolózik, szégyenlősen félrenéz, mintha nem is létezne ez a rendezvény, a szélsőjobb meg természetesen nekimegy, mint Szent Pál az oláhoknak. Idén újdonság, hogy már cégek is részt vesznek a rendezvényen és ők is lobogtatják a szivárvány zászlót. Szép dolog ez a kiállás, de teljesen értelmetlen. És mi lesz akkor, ha megengedik a melegházasságot és az örökbe fogadást? Akkor mi ellen fognak küzdeni a kedves jogvédők és liberálisok? Meddig folytatódik a kultúrkampf? Akkor lesz igazi liberalizmus Magyarországon, ha egy meleg is ugyanúgy él, mint a többi ember és tényleg nem tekinti magát különlegesnek. Ott kezdődik az egyenlőség, amiről már oly' sok baloldali filozófus énekel évszázadok óta.