Általában az ember szerintem felhorkan, ha valaki rászarik a fényesre csiszolt padlóra - arra a padlóra, amit évente csak egyszer takarítanak. Miért is? Egyrészt azért, mert jóérzésű ember nem kullant rá a flaszterra. Másrészt azért, mert orbitális bunkóság oda printelni, ahol mások járkálnak és ezáltal megfosztani őket a tiszta járólapok okozta esztétikai élménytől. Harmadrészt meg azért, mert a következő takarításig 1 év van hátra, ezért a salakanyag még jó ideig ott fog bűzölögni a folyosón és köpik majd a legyek. Teljesen világos, hogy az illető cselekedete nem csak, hogy erkölcsileg elfogadhatatlan, hanem bármilyen racionális szempontból is védhetetlen.

A példabeszéd után pedig következzék a konkrétum: az egyetem campusán lenyírták a virágokkal (pitypang, százszorszép, vadcsalán) teli gyöpöt. Milyen ember az, aki képes erre? Milyen szíve van annak a vezetőnek, aki utasítást ad a fűnyírásra ilyen csodás időszakban, amikor minden tele van virággal? Ez otrombaság, gyökérség, sőt, megkockáztatom: bűn. Sose lesz jövő tavaszig olyan a campus, mint most. Nagy volt a fű? Persze. Elfajzott kicsit a vegetáció? Igen. Szeretjük a frissen vágott, egyenesre nyírt, üdezöld pázsitot? Naná! De ez senkit nem jogosít fel arra, hogy ilyen barbár, civilizálatlan, a szépérzék és jóérzés teljes hiányáról tanúskodó cselekedetet hajtson végre! Ugyanis ezt a tavaszi avarképet (tele színes-szagos, az emberi szemet kényeztető, illatos virágokkal és takonyzölden villogó, fehér szirmait bontogató tikhúrral, nyam-nyam) nem lehet megismételni. Hatalmas hiba ennek látványától megfosztani a hallgatóságot. Nekem pl. nem lenne szívem belerondítani egy sárgán rikító, tavasz-hangulatot árasztó pitypangerdőbe; mikor otthon nyírom a füvet, akkor is vagy megvárom, míg elvirágzik minden, vagy szépen körbenyírom a virágokat. Ezt igazán tudhatná a vezetőség és érezhetné a dolgozó is. Persze nem mondom, hogy ezért bojkottálják a munkát és mondjanak fel, és én se vagyok egyébként egy megrögzött növényvédő Greenpeace-es, nem arról van szó. Arról van szó, hogy adott egy gyönyörű tavaszi flóra, ami utánozhatatlan és megismételhetetlen, és szerintem erre a hangulatra így április tájékán mindenkinek szüksége van. Erre kapunk helyette egy zöldre nyírt füvet, ami tök ugyanilyen az év bármelyik időszakában. Izgalmas egyediség helyett unalmas komformitás. De még ha szép lenne az a fű! De nem az... Nem olyan, mint az amerikai egyetemek kampuszán, hanem darabos, néhol kikopott, tele van gazzal (azért nő benne meg a virág!) és úgy általában, nem olyan felemelő látvány, mint tele virágokkal. Végre igazán menők lehettünk volna, hogy egy virágokkal teli kampuszunk van, erre jönnek a gépekkel, és telibeokádják az egészet. "Mert az úgy szép, ha le van vágva a fű." - mantrázza a szépérzék nélküli idióta, és valamilyen szinten igaza is van. Egyetértek vele, de egyszer az évben kivételt lehet és kell is tenni, mert bármilyen szép is a pázsit, a virágokkal teli tavaszi avar még szebb. Az meg már régen rossz, ha magyarázni kell, hogy egy virággal teli, mindenféle színben pompázó gyöpöt miért nem nyírunk le. Persze ahhoz az illetőnek már nem volt esze, hogy rendesen végezze is a munkát, mert a kocsin ülve, azt kormányozva igen szórakoztató lehet az egész, de a fűnyírót kitolni már büdös volt, épp ezért bizonyos szegletekben megmaradtak a virágok. Egészen addig, amíg megjelennek majd a fűkaszások, hogy helyre tegyenek mindent. 

Van-e bármi érv, ami mindezek ellenkezőjét indokolná? Van, de ezeket most tételesen végigveszem és bebizonyítom, hogy átgondolatlan sületlenség mind.

• túl nagy a fű, nehéz átmenni rajta: nevetséges még a felvetés is, egyrészt nem egy dzsungelen kell átgázolni és machete-vel utat törni a susnyásban, másrészt pedig a térkövezett járdákat arra találták ki, hogy ott mozogjon az ember a campuson... Nomeg én személy szerint imádom, ha ebben a friss tavaszi gyöpben "megmártózhatok", néha bele is szoktak feküdni, csak a poén kedvéért. Lehet, hogy én vagyok csak ilyen elbaszott szentimentális lélek és csak én tudok feloldódni a természet romantikájában, lehet csak engem érint meg ez, de még ha így is van, úgy gondolom, hogy ez a helyes hozzáállás. Ha van Isten, akkor ő van annyira bölcs és jóravaló, hogy velem ért egyet. Nyilván nem arról van szó, hogy én szeretem, ha elfajzik a növényzet, félreértés ne essék. Utálom a dzsumbujt, és nyáron természetesen gyakran lenyírom a füvet otthon. De ilyenkor tavasszal, főleg tavasz elején hatalmas FAIL: rövidre vágott, uniformizált pázsit bármikor lehet otthon, de ilyen virágokkal teli csak ilyenkor és ezt igenis meg kell őrizni. Ameddig el nem virágzik az a pár pitypang meg százszorszép, szerintem ki lehet bírni, hiába nőtt magasra benne a fű pár helyen. Az meg a másik, hogy nagy szárazság idején sem nyírok füvet, mert az nem tesz neki jót. Gondolni kell a növényekre is. Had bontakozzanak ki, szórják el magvaikat, ezáltal lesz sokkal dúsabb a növényzet. Persze ha tiszta pázsitunk van, az más, de se itt az egyetem kampuszán, se nálunk otthon nem nemesített gyeptéglák vannak lehelyezve, hanem tele van a fű mindenféle kisebb-nagyobb gyommal. 
• akkor néz ki európai módon az egyetem, ha szépen le van nyírva a fű: Mióta lett ilyen fontos, hogy adjunk a kinézetre? Akkor vajon miért nem térkövezték még le azt a csapát, amit a hallgatók kitapostak? Akkor miért hagyják, hogy a tantermekben néha omoljon a vakolat a falakról? Akkor hogy bírják elviselni az undorító tujákat és fenyőket a kampuszon, amiket még az átkos idején ültettek, mert azt hitték, hogy az szép? Ahhoz bezzeg nincs eszük... Először ezekkel tessék foglalkozni. Az meg, hogy ilyenkor tavasszal nőnek a virágok, és hagyjuk őket nőni, szerintem direkte menő és egyedi. Nem simulunk bele az átlagba a pázsittal, hanem mi megmutatjuk, hogy szeretjük a természetet és a virágokat és ezáltal sokkal jobb hangulatú környezetet tudunk teremteni a hallgatóknak.

Ha én lennék itt a főnök, azonnal búcsút intenék annak, aki ilyenkor le merte nyírni a füvet. Nem olyan kardinális kérdés ez, nem ez az egyetem legnagyobb problémája, de engem mélységesen felháborított és feldühített az egész. Szinte fájt, ahogy vágják le a gyönyörű pitypangerdőt - mintha engem csonkítottak volna. Majdnem leburítottam az embert a gépről, annyira ideges lettem ettől az értelmetlen pusztítástól. Kár, hogy nem szorult kicsit több jóérzés és szépérzék ezekbe az emberekbe. Hisz ne felejtsük el a bölcs magyar mondást: aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet.