Sokszor kérdezték már tőlem, kit tartok a legnagyobb példaképemnek, és olyankor természetesen felsorolok hatalmas, mégis alázatos bajnokokat, erkölcsben élen járó, példamutató és szimpatikus embereket vagy éppen akárkit, aki teljesítményével vagy nyilvánosság előtt vállalt viselkedésével kivívta magának ezt az egyébként meglehetősen mérsékelt közérdeklődésre számot tartó pozíciót. Nagyon sok embert tisztelek, még több olyan van, akit nem, mégis tanulni szeretnék tőle, de azt hiszem, most találtam egy olyat, aki egy személyben nyersen kifejezi azt, amilyen én mindig is lenni szerettem volna ill. amit én ideálisnak tartok: ő Puzsér Róbert.

Nem vagyok újságíró, kritikus, még csak bölcsész sem (habár ilyen hajlamokkal elég rendesen megvert a sors), mégis azt kell mondanom, hogy blogger minőségemben etalonként kezelnem a csávót. Puzsér számomra a mérce, a viszonyítási pont, a minőség origója. Ő megtestesíti mindazt, amit magamban látni szeretnék és egy személyben hozza az összes olyan kvalitást, ami miatt elképesztően karizmatikusnak tartom őt. Puzsér nekem egyszerre a tehetségem fokmérője és a végső cél is egyben.

Hogy miért ajnározom ezt a fickót? Sokak szerint csak egy ripacskodó pöcsfejről van szó, aki bár minden szavával ostorozza a médiát és a rendszert, mégis benne létezik, abból él gyakorlatilag. És igazából itt vége is a negatívumoknak, ez minden rossz, amit el tudok mondani róla - ráadásul még ezt is bőven lehet árnyalni. A mimika és a non-verbális kommunikáció ennyire tudatosan hatásvadász használatát még senki sem csinálta ilyen jól. Puzsér direkt botrányos, a megnyilvánulása szándékosan provokál, hiszen egyrészt ettől lesz egyedi karakter, másrészt megosztó személyiségként két szélsőséges érzelmet fog kiváltani a közönségből - hisztérikus, már-már kínos Puzsér-függőségbe átcsapó rajongást, vagy elementális, éteri gyűlöletet és megvetést. Bármelyikről is legyen szó, a figyelem garantáltan rá szegeződik, és ez már bőven elég. Lehet kritizálni ezt a stílust (ha úgy tetszik, ezt a manipulációt), de ez is egy szerep, amit el kell játszani. Persze nincs kizárva, hogy Puzsér a magánéletében is ennyit gesztikulál, mint a TV-képernyőjén vagy előadásaiban, valamint óva intek attól, hogy emiatt a mondanivalójának őszinteségét, igazságtartalmát vagy relevanciáját megkérdőjelezzük. A show csak a külcsín, a máz a tortán, és a kontent, ami mögötte rejlik - nos, az az érdekes. Emiatt ne legyen prekoncepciónk Puzsért nézve - figyeljük csak azt, amit mond, és ne azt, hogy hogyan mondja.

Ez a bejegyzés nem hivatott Puzsér seggét nyalni illetve az őt ért támadásokat visszaverni, viszont a szabad gondolkodás jogát ne méltassa el senki tőlem, ha végig akarom zongorázni fejben, mit is állítanak róla, miért, és mi lehetne erre a válasz. Úgysmint arra sem kísérlek meg magyarázatot adni, miért szerepel annyit a bulvárban, ha folyton fikázza azt. Félig-meddig válaszolt is már erre a kérdésre, íme. Nade ugorjunk is tovább, a második dolog, ami alátámasztja a zsenialitását a végsőkig kimaxolt kritikai attitűd és ezen attitűd lehetséges írói, valamint élőszói eszköztárának parádésan jó felhasználása. Ráadásul még nem is beszéltünk a nyelvi leleményekről, a fogalmazásbeli bravúrokról, a szellemes poénokról, a spontán lereagált beszólásokról, és úgy általában, valamint az elképesztő műveltségről és a szókincsről.

Ezek után még kell magyaráznom, miért ő a példaképem? Mert szemtelenül profi abban, amit csinál, emellett még nem átall eredeti is lenni. Van stílusa. Sőt, továbbmegyek: Magyarországon jelenleg ő egy mém, egy jól eladható márkanév. A legutóbbi Csillag születik évadot Puzsér produkciója mentette meg a tökéletes érdektelenségbe fulladástól, sőt, nem vártan épp ezért meglepően szórakoztatóvá tette azt. Én éppen most néztem meg a válogatott epés beszólásait, és hát sírva-vinnyogva röhögtem, pedig nálam nem egyszerű elérni ezt a szintet. Külön kifakadtam, amikor a vágott pofáit néztem - hihetetlen, mennyire jól játszik rá a mondandójára, hatalmas színész. Visszatérve: Puzsér egy igazi unikum, és nagyon jól menedzseli magát. Kiváló ugródeszka volt neki a Csillag születik, ez hozta meg neki az országos ismertséget. De egy ennyire sokoldalú, univerzális fickó, ekkora tálentummal meg is érdemli. Az meg, hogy látszólag van benne egy küldetéstudat, miszerint a kritikájával megmenti a világot a rossztól (nemrég hirdette meg, hogy 2013-at a bulvár és a Hajdú Péter elleni harc évének szánja), engem nem zavar, sőt, ad egy koherens ars poeticát számára, aminek a keretein belül még érthető az is, hogy felvállalja a bulvárban való feltűnést is, csak hogy magának felületet kikényszerítve meg tudjon szólalni és tudjon haladni az ügy érdekében. Ilyen szempontból ez kiváló stratégia lenne.

Szeretnék hasonló tudással bírni, mint ami Puzsérnak van. Irigylem tőle. De szeretnék hasonló karriert befutni, hasonló ismertséget szerezni. De én képtelen lennék arra, amit ő csinál, és mivel szerintem a dolgokat csak rendesen lehet csinálni vagy sehogy, ezért inkább neki sem állok. Nem tudnék ennyire egyedi, ennyire megosztó lenni, de - és ez a nagyobbik baj - nem vagyok annyira jó sem és bármennyit gyakorlok, ilyen nem is leszek. Ez az ember egy állat. Aki ennél kevesebbet mond, az vagy hazudik, vagy egy ízléstelen, fogalmatlan tróger. Puzsér 4 prezident!