Tavaly már megénekeltem egyszer a nőnapot, de időközben eszembe jutott pár dolog, ami kimaradt az előzőből. Egyrészt nem értem, mi szükség van még a mai feminista, emancipált, 50 szürke árnyalatos világban erre az - egyébként végtelenül szocialista - ünnepre? Miért kell még külön ajnározni a nőket, mikor nőközpontú társadalomban élünk?

Másodszor: minden magára valamit is adó kan tudja, hogy nőnapi buliba kell elmenni, ha szeretnének egy laza kufircolást, mert ilyenkor girls gone wild, a csajok eldobják az agyukat, kivetkőznek magukból (az is iszik, aki egyébként sosem), és természetesen mindenki fehérmájú kurvává válik erre az éjszakára, csak arra várva, hogy valaki elkapja őket. Lányhordák mennek "nőnapozni" - ergo betoszni, mint a disznók. Mivel magyarázható ez az indokolatlan hisztéria?

Szóval tisztelet a kivételnek, aki az eredeti internacionalista felhangoktól és a mai modern nőnapozástól egyaránt távol, a maga nemességében ünnepli a nőnapot. Örül, ha gondolnak rá, örül, ha meglepik és kifejezik neki férfitársai (szülei, gyerekei, testvérei, barátai, munkatársai, szerelme, férje, stb.) azt, hogy értékes nő. Nekik legyen egy jó napjuk, boldog nőnapot kívánok!