Az a helyzet, hogy ebben az országban sokan nem szeretik a sportot. Nézni sem, nemhogy művelni. Még többen vannak, akik szerint pénzt kizárólag közjóléti intézkedésekre lehet fordítani. Olyanra, hogy kultúra vagy sport, minek költsünk? Realizál ez GDP-t? Hoz valamit a konyhára? Át lehet konvertálni csirkefarhátra vagy lélegeztetőgépre? Nem... Akkor meg minek?
Csakhogy kedves olimpiaellenző kollegák, például a rezsicsökkentés sem használ ám túl sokat az országnak. Mondhatni ráfizetés. Gondoljunk bele abba, hogy azt a pénzt, amit az állam a szolgáltatóktól az állampolgárok zsebébe rak, tehetné az egészségügybe is! Vagy az oktatásba! Hoppá! Érdekes módon, még senkit nem hallottam tiltakozni ez ügyben... Pedig hasonló piacellenes ostoba felelőtlenség, mint az olimpia, ugye?! Arról van szó, hogy ha az állam az oligarchák zsebét tömi és abból sportlétesítmények épülnek, az fúj, az pazarlás, de amikor az állampolgárok között teríti szét a közpénzt hangulatjavítás címén, az jó, hiszen nekünk ez jár... Amikor nekünk osztják a lóvét, az már oké, mi? Így lepleződik le az ellenzők jó részének jellemtelensége és itt érhető tetten a nagy hangú ellenpártiak képmutatása...
Közelítsük meg a dolgot a pszichológia segítségével! Engedjétek meg, hogy messziről kezdjem. Adott egy pasi, akiért régebben döglöttek a nők, akire felnéztek a kortársai és aki megszokta az alfahím státuszát. Azonban ez a férfi nagyon pórul járt. Egy balesetben elvesztette az egyik lábát, elfogyott a pénze, meghízott és ma már csak a múltjából él. Az egóját a porig rombolták, de benne még mindig megvan a dac, hogy csakazértis megmutatja mindenkinek. Még él benne a korábbi önképe, amelynek meg akar felelni. Ezért nem érdekli a józan ész, ő mindenáron prezentálni akarja, hogy még mindig tud valamit. Épp ezért indokolatlanul sokat áldoz egy utolsó nagy dobásra, amivel mindenki előtt nyilvánvaló lesz, hogy nem egy lúzer: vesz egy Ferrarit és világkörüli útra indul. Nos, Magyarország olyan, mint az említett fickó. Traumákat élt át, kisebbségi komplexusa van. Régen egyike volt Európa vezető hatalmainak, ma pedig árnyéka egykori önmagának. Sorsába belenyugodni képtelen, a helyét a világban nem fogadja el, a régi dicsőségre vágyik. Meg szeretné mutatni mindenkinek, hogy mit tud. Régen erre a hivalkodásra tökéletes volt egy világkiállítás, ma az olimpia tölti be ugyanezt a státuszjelző funkciót.
Az olimpia ugyanis mi? Egy látványos demonstrálása annak, hogy egy ország prosperál. Az a nemzet, amelyik olimpiát rendez, sikeres. Az a gazdaság, amely elbír egy olimpiát, dübörög. Az a közösség, amelyik egy olimpiát feltölt egyedi tartalommal, kultúrfölényben van. Erről szól ez az egész. Az olimpiarendezés ténye már önmagában egy legitimáció a hatalom számára, hiszen a sportvilág (a NOB) csak azt a házigazdát szavazza meg, amelyikben megbízik. Történelmet írnánk azzal, hogy megelőzve a lengyeleket, cseheket, szerbeket, románokat, Magyarország lenne az első Kelet-Európai ország, amelyik olimpiát rendez! Legyőzni a franciákat és az amerikaiakat; vonzóbbnak lenni, mint Párizs vagy Los Angeles - hát nem lenne nagyszerű érzés? Orbán Viktor pontosan tudja, hogy itt van az utolsó esély. Ha ő nem csinálja meg, akkor senki. Másnak nem lesz hozzá elég felhatalmazása, ereje, akarata. Ráadásul cudar idők elé nézünk, a jövőben nem lehet majd ilyen luxus dolgokra költeni a pénzt, mint az olimpia. Ki tudja, mi vár ránk a XXI. század közepétől. Háború? Nyomor? Elnéptelenedés? Iszlám hódítás? Ezt most kell megcsinálni. Most vagy soha. Orbán Viktor ezzel akarja Magyarországot visszaemelni a nagy kultúrnemzetek közé, a reflektorfénybe. Így akar Budapestből világvárost csinálni, Közép-Európa ékszerdobozát, amelynek fénye Bécset és Prágát is elhomályosítja. És Orbán Viktor így akar bevonulni a történelemkönyvekbe: ő volt az, akinek a vezetése alatt Magyarország olimpiát rendezhetett. Orbánt ez a kettős (a néplélekből fakadó és személyes hiúságára építő) ambíció fűti, ez űzi-hajtja előre és ez az, amiért nem érdekli senki és semmi, tűzzel-vassal keresztül fogja vinni a tervét.
Az olimpia ugyanis mi? Egy látványos demonstrálása annak, hogy egy ország prosperál. Az a nemzet, amelyik olimpiát rendez, sikeres. Az a gazdaság, amely elbír egy olimpiát, dübörög. Az a közösség, amelyik egy olimpiát feltölt egyedi tartalommal, kultúrfölényben van. Erről szól ez az egész. Az olimpiarendezés ténye már önmagában egy legitimáció a hatalom számára, hiszen a sportvilág (a NOB) csak azt a házigazdát szavazza meg, amelyikben megbízik. Történelmet írnánk azzal, hogy megelőzve a lengyeleket, cseheket, szerbeket, románokat, Magyarország lenne az első Kelet-Európai ország, amelyik olimpiát rendez! Legyőzni a franciákat és az amerikaiakat; vonzóbbnak lenni, mint Párizs vagy Los Angeles - hát nem lenne nagyszerű érzés? Orbán Viktor pontosan tudja, hogy itt van az utolsó esély. Ha ő nem csinálja meg, akkor senki. Másnak nem lesz hozzá elég felhatalmazása, ereje, akarata. Ráadásul cudar idők elé nézünk, a jövőben nem lehet majd ilyen luxus dolgokra költeni a pénzt, mint az olimpia. Ki tudja, mi vár ránk a XXI. század közepétől. Háború? Nyomor? Elnéptelenedés? Iszlám hódítás? Ezt most kell megcsinálni. Most vagy soha. Orbán Viktor ezzel akarja Magyarországot visszaemelni a nagy kultúrnemzetek közé, a reflektorfénybe. Így akar Budapestből világvárost csinálni, Közép-Európa ékszerdobozát, amelynek fénye Bécset és Prágát is elhomályosítja. És Orbán Viktor így akar bevonulni a történelemkönyvekbe: ő volt az, akinek a vezetése alatt Magyarország olimpiát rendezhetett. Orbánt ez a kettős (a néplélekből fakadó és személyes hiúságára építő) ambíció fűti, ez űzi-hajtja előre és ez az, amiért nem érdekli senki és semmi, tűzzel-vassal keresztül fogja vinni a tervét.
És megmondom őszintén, én támogatom ebben. Annak ellenére, hogy úgy érzem, tisztában vagyok vele, miről szól ez a játék. Úgy gondolom, az olimpia nemzeti ügy, és innentől fogva nem sajnálom rá se az ország pénzét, se a sajátomat. Én hajlandó vagyok a saját jövedelmemből áldozni erre a nemes célra. Ne csak pofázzunk arról, hogy de jó lenne, hanem tegyünk is érte! Senkit nem vág földhöz havi 5000 Ft mondjuk, 10 éven át. Én szánok rá ennyit. Ha kell, többet is. Ha ez lenne Magyarország utolsó nagy dobása és utána eltűnne a történelem viharaiban, kiegyeznék ezzel a forgatókönyvvel. Felelőtlen és ostoba döntés lenne, de emberileg nagyon is érthető. Vállalom.
Szerencsére azonban messze nem ekkora a tét. Nem olyan súlyos a helyzet, hogy az olimpia az ország vesztét jelentené. Szó sincs róla. Ha ügyesen csináljuk, az olimpiarendezés semmi fontosabbtól nem veszi el a pénzt. Elnézést kérek: nem fogunk tönkremenni bele. Butaságokat ne beszéljünk. Még azok az országok, akik híresen bénán csinálták (pl. Görögország) sem döglöttek bele. (Nem azért van szarban Görögország, mert 2004-ben Athén olimpiát rendezett.) Azzal szoktak érvelni a józanul gondolkodók, hogy az olimpiarendezés egy teljesen felesleges rongyrázás. Van is ennek alapja. Igen, lesz korrupció. Igen, valakik jól fognak járni. És igen, racionálisan nézve ez valószínűleg nettó bukta, nem éri meg. Nincs az az országimázs-javítás, infrastrukturális fejlesztés vagy munkahely-teremtés, ami akár hosszú távon is indokolttá tehetné az olimpia-rendezést. Nem ezért kell megcsinálni. Hanem azért, hogy Magyarország újra a régi fényében tündököljön. Hogy oda kerüljön, ahova a történelme, kultúrája, eredményei alapján a helye van: Európa térképére.
Tudom, hogy vannak sokan ebben az országban, akik számára ez semmit sem jelent. Nem lobog bennük a szittya lélek, nem fűti őket a nemzeti öntudat. Elsajátították a metarialista világnézetet és csak krumplilevesben tudják mérni a valóságot. Ami több krumplilevest okoz, az jó döntés, ami kevesebbet, az rossz döntés. Ilyen egyszerű! Kiölték belőlük a nemzeti lelket, a hideg ráció vezérli a gondolkodásukat. Ezt ugyan nagyon sajnálom, de nem tudok vele mit kezdeni. (Hogy miért ilyenek ők, ne boncolgassuk.) Viszont arra kérem azokat, akik pénzkidobásnak tartják ezt az egészet, hogy nézzenek magukba. És ha az jön ki, hogy következetesen tiltakoznak minden olyan intézkedés ellen, ami a közpénzek elherdálásához vezet, akkor én lerakom a fegyvert és szépen csendben visszaülök a helyemre, mert az ilyen jellemóriásokkal semmi dolgom. Ők a tisztességes ellentábor. Viszont aki csak pajzsként tolja maga előtt az egészségügy meg oktatás helyzetét, de valójában csak szívesebben osztaná ki a suskát magának, mint mondjuk Mészáros Lőrincnek, az jobb, ha kussol. De jó mélyen.
UPDATE: Nos, látom az 5000 Ft-os duma kiverte a biztosítékot. :) Szerintem van legalább 2 millió ember ebben az országban, akinek nem jelentene gondot ez az összeg. Csak, hogy tisztázzuk: nem adóra gondoltam, hanem önkéntes felajánlásra. Továbbá remélem érthető volt, hogy amit az olimpia státuszjelző funkciójáról (presztízsértékéről) írtam, az nem az én mániám, hanem az olimpiával kapcsolatos nemzetközi konnotációk egy jó része. Próbáltam bevezetni az olvasókat ebbe a szemléletbe. Én is úgy gondolom, hogy nem ezáltal kell elsősorban Európa térképén lennünk, mindezek ellenére én támogatom a rendezést.
Tudom, hogy vannak sokan ebben az országban, akik számára ez semmit sem jelent. Nem lobog bennük a szittya lélek, nem fűti őket a nemzeti öntudat. Elsajátították a metarialista világnézetet és csak krumplilevesben tudják mérni a valóságot. Ami több krumplilevest okoz, az jó döntés, ami kevesebbet, az rossz döntés. Ilyen egyszerű! Kiölték belőlük a nemzeti lelket, a hideg ráció vezérli a gondolkodásukat. Ezt ugyan nagyon sajnálom, de nem tudok vele mit kezdeni. (Hogy miért ilyenek ők, ne boncolgassuk.) Viszont arra kérem azokat, akik pénzkidobásnak tartják ezt az egészet, hogy nézzenek magukba. És ha az jön ki, hogy következetesen tiltakoznak minden olyan intézkedés ellen, ami a közpénzek elherdálásához vezet, akkor én lerakom a fegyvert és szépen csendben visszaülök a helyemre, mert az ilyen jellemóriásokkal semmi dolgom. Ők a tisztességes ellentábor. Viszont aki csak pajzsként tolja maga előtt az egészségügy meg oktatás helyzetét, de valójában csak szívesebben osztaná ki a suskát magának, mint mondjuk Mészáros Lőrincnek, az jobb, ha kussol. De jó mélyen.
UPDATE: Nos, látom az 5000 Ft-os duma kiverte a biztosítékot. :) Szerintem van legalább 2 millió ember ebben az országban, akinek nem jelentene gondot ez az összeg. Csak, hogy tisztázzuk: nem adóra gondoltam, hanem önkéntes felajánlásra. Továbbá remélem érthető volt, hogy amit az olimpia státuszjelző funkciójáról (presztízsértékéről) írtam, az nem az én mániám, hanem az olimpiával kapcsolatos nemzetközi konnotációk egy jó része. Próbáltam bevezetni az olvasókat ebbe a szemléletbe. Én is úgy gondolom, hogy nem ezáltal kell elsősorban Európa térképén lennünk, mindezek ellenére én támogatom a rendezést.
Az utolsó 100 komment: