Este meglestem a Jobs c. filmet, amiben Ashton Kutcher játssza el Jobsot, de bármennyire igyekszik, csak néha tudom elhinni neki, hogy tényleg ő az. Valahogy mindig Ashton Kutcher gyerekképét látom magam előtt és nem Jobsot. Nem alakítja rosszul, de nekem nem eléggé hiteles. Megkockáztatom: nincs ideális főszereplő erre a filmre. Főleg 2013-ban, hiszen Jobs még ma is a velünk élő történelem, szinte itt van közöttünk, videókon keresztül megelevenedik, nagyon nehéz színészi alakítással megidézni… Aztán. Lehet csak én látok bele mindent, de szerintem ez a film a csúcsra járatott kapitalizmusról, a beteljesült, megvalósult amerikai álomról is szól, legalábbis számomra mindenképpen. Szinte tapintani lehet, hogy amint nő a cég mérete, annál boldogtalanabb benne mindenki, annál személytelenebb az egész biznisz, és annál kevésbé kötődnek a benne dolgozók a létrehozandó termékekhez. Valahogy kiüresedik az egész és a tőkések/részvényesek megjelenésével bedarálja a fiatalkori lázadó lelkesedést a pénz és az üzleti élet könyörtelen logikája. Ez a film a túl gyorsan növő vállalkozásokról is ad egy (elnagyolt) képet, nomeg arról, hogy milyen volt az USA-ban a ’70-es években startupnak lenni. (Hosszassan tudnék egyébkén a kapitalizmus hőseivel kapcsolatos averzióimról beszélni, az agyonhájpolt siker kétségtelen, de nem biztos, hogy ez az üdvözülés tényleges útja, márpedig sajnos sokan annak tartják. Ezúttal azonban inkább mégsem megyek bele, talán majd valamikor később. Messzire vezetne az okoskodás.)

Túl sokat akar markolni ez a film, de keveset fog. Steve Jobs fiatalkorára, a családjával való kapcsolatára bőven lehetett volna még időt áldozni, engem érdekelt volna még az egyetemi milliő is jobban kivesézve, megspékelve a ’70-es évek poszt-hippi füvezős fiatal értelmiségi világával… Nyam-nyam, engem érdekelnek az ilyen korképek, már csak szociológiai kíváncsiságomból fakadóan is. Nyilván nem biztos, hogy hiteles, de a rendező víziója érdekel erről az egészről. A filmben kapunk egy pár perces jelenetet Jobs életének erről a korszakáról, de szerintem erre több időt kellett volna szánni. Meg van egy csomó olyan reakció, ami érthetetlen, nincs benne dráma, nincs idő elővezetni és feldolgozni a dolgokat, csak pörögnek az események, sokszor nem is érteni, mi miért úgy történik, ahogy… A karakterek elnagyoltak, a főszereplőé is, nem magyarázza a film Jobs viselkedését, csak bemutatja, de a motivációiból, a belső érzelmi mozgatórugóiról nem sokat tudunk meg. További hibája a filmnek, hogy néhány reakciót erősen hiteltelennek érzek. A tájak viszont qrvára bejönnek, szép a Szilikon-völgy, jók a vágóképek a campusról is, ez pluszpont.

A hardcore Apple fanok imádni fogják a filmet, hiszen ők vallásos áhítattal adóznak a címszereplő figura elé. Ugyanis kétség se férjen hozzá, az Apple marketingje már több annál, hogy életérzést ad el, több annál, hogy státuszszimbólum, ez már egy vallás, melynek középpontjában maga az alapító atya, Steve Jobs áll, akit istenként tisztelnek hívei. Már életében is legenda volt, egy iparág ikonikus alakja, de halála után végképp megdicsőült és jelenleg is egyfajta misztikum lengi körül az elmékét. Ez a film próbálkozik azzal (egyébként sikertelenül), hogy megmutassa Jobs karakterének árnyoldalait is, de az elvakult rajongókat ez cseppet sem fogja zavarni, ők a film bő másfél órája alatt végig onanizálni fognak, ha meglátják a vásznon/képernyőn a megváltójukat. Nem akarok gonosz lenni, nem hiszem, hogy az ő igényeiknek megfelelően készült a film, hogy el lehessen adni, de sajnos attól még tény, hogy van nem is olyan kevés olyan őrült, aki csak majd a legendárium újabb epizódjaként tekint erre az egészre. Kár lenne, mert egyszerre több és kevesebb is ennél.

Akkor értékeljünk! Gondolkodok, hogy a Puzsérék skáláján mennyit ér ez a film, 6-osnál semmiképpen sem többet… Szerintem maradjunk annyiban, adok egy ötöst, és ez a jóindulatom jele…

Ui.: Elnézést a szörnyen gyenge szóviccért a címben, ma ennyire futotta. :D