Kezdem azt hinni, hogy Magyarországon nem lehet kulturáltan szórakozni. Nem, mert elég pár kötekedő tróger, részeg punk, brutális biztonsági őr (Simon Tibi! Simon Tibi!), neadjiste’ egy-két balhét kereső cigány, aztán máris előkerülnek a bökők, viperák és egyebek, és hamar tragédia lehet a vége. Az ember már 211 centivel sem érezheti magát biztonságban. Dávid ezúttal legyőzte Góliátot.

Schimán szíven szúrták a román válogatott és az MKB-Veszprém beállósát, Marian Cozmát. Meg még Pesicset és Sesumot is megsebesítették. Még szerencse, hogy ők súlyos sérülésekkel megúszták a dolgot. Komolyan mondom, nem térek magamhoz. Merre volt a biztonsági személyzet? Vagy ha a diszkó előtt pankrációzik uszkve 30 ember az már nem az ő hatáskörük? Amúgy meg, ha egy ilyen szép szál gyereket, mint ez a Cozma, ennyivel el lehet intézni, akkor én a magam 180 centijével és 75 kilójával mi a faszt csináljak? Ne menjek ki az utcára? Ne menjek szórakozóhelyre? Ne menjek ki otthonról, mert minden egyes hely potenciális dögkút?! Tényleg bárhol bárkit hidegvérrel ki lehet végezni Magyarországon?

De nem kell a szomszédba mennünk az ilyenekért. Elég, ha megnézzük, hogy a Bridge előtt, a Kálóczy téren Győrben eddig hány embert késeltek és/vagy vertek meg. Aki szombaton megy a Bridge-be, az előtte jobban teszi, ha megbánja bűneit és elbúcsúzik a családjától, mert könnyen lehet, hogy ott marad. Lehet, hogy apró félreértés, vagy véletlenül ráfröccsent a vodkanarancsod az egyik kétajtószekrény ingére, vagy csak szimplán irritálónak tartják a fejedet és úgy döntenek (mondjuk hárman, hogy fair play legyen), hogy kicsit átrendezik az arcod.

Na jó, egyedül valószínűleg senki sem megy szórakozni, de hamar meglehet a balhé. Nem is kell ehhez belemenni a győri vagy éppen a pesti éjszakába, múltkor a vasútállomáson vertek össze egy gyereket, csak úgy, poénból. Valahol olvastam, hogy van egy új divat: megpicsáznak egyedül sétáló embereket az utcán, vagy mondjuk az iskolában, felveszik mobilra, felrakják netre, és akkor az menő. Nyilván valaki lefogja az illetőt, a másik meg üti, úgy az igazán frankó a mulatság.

Emellett egyre-másra hallja az ember, hogy az iskolában is brutális verekedések vannak. Emlékszünk még arra, hogy egy bokszoló gyereket agyonvertek a cigány osztálytársai, mert ki akarták provokálni, hogy üssön vissza, és akkor vége a karrierjének? Vagy amikor egy nyolcéves lány khm... elsődleges nemi jellegébe két tizenkét éves (!) ribanc felnyomta a WC-pumpának a nyelét? De még egyre másra lehetne sorolni az ilyen borzasztó sztorikat, amik szerintem jóval túlmutatnak a gyermeki csínytevésen és egymás ugratásán. Lehet, hogy az én készülékemben van a hiba, de nálunk általánosban az volt a legdurvább incidens, amikor évfolyamtársamat bezárták a lányöltözőbe egy szál alsógatyában. Megalázó volt, meg lelki sérüléseket is biztos okozott, de ma már mindenki röhög rajta. Persze, mindenhol vannak ifjú maffiózók, akik fiatal koruk ellenére benne vannak az éjszakai életben, bicskával eszik a hamburgert és gond nélkül lekurvaanyázzák a tanárt, de régebben azért idáig nem fajultak el a dolgok. (Ha egyébként a tizenéves lányoknál a fentebb említett hüvelytágítási metódus még az ártatlan vicc kategóriába esik, akkor én kérek elnézést.)

Visszatérve szegény Cozmára, nagyon sajnálom szerencsétlent. A vb után összeveszett a román vezetőséggel, a magyar válogatottba akart igazolni, állampolgárságért folyamodott. Most már nem lesz magyar válogatott soha, ahogy a Veszprém is egyik kulcsjátékosától kénytelen búcsút venni. Külön fájdalom, hogy ilyen fiatalon (26 éves volt!) kellett elveszíteni egy ilyen remek adottságú sportembert. Nem bírom feldolgozni.

Mit lehet tehát tenni? Azon kívül, hogy magunk mellé kísérőnek fogadjuk Chuck Norrist, és tankkal megyünk át éjjel a Moszkva téren, nem sok mindent. Az önvédelmi tanfolyam, sokkoló, vagy éppen gázspray mit sem ér. Ugyan a halottat már nem lehet feltámasztani, ennek ellenére szerintem a gyilkost (gyilkosokat?) fel kellene lógatni az első fára. Javaslom, hogy állítsuk vissza a halálbüntetést. A gyilkosság zsoldja a halál, nem ejtünk foglyokat. Szemet szemért, ugye. Aztán mindenki meggondolná ötször, hogy belemártja-e valakibe a bökőt vagy sem.