Marekblog

Marekblog

A visszatérő

2016. január 27. - Alt Gr

VIGYÁZAT, SPOILER ÉS HANYAG MEGFOGALMAZÁS! (lusta voltam kikerekítve megírni, csak idehánytam, sorry)

Először is: engem főleg a zsigeri naturalista részletek ragadtak meg, szinte éreztem, ahogy szenved a csávó, nagyon átélhető volt, érzékletesen mutatta be a rendező… én főleg azt figyeltem, hogy milyen szociológiai-filozófiai vonatkozásai vannak a filmnek… a film jól át tudja adni, milyen önmagában a természet, megfosztva minden filmes romantikától: kegyetlen, szikár, és ugyanakkor magával ragadó, csodálatos… zord és ámulatba ejtő egyszerre… a film nem lép rá arra a sokak által kitaposott hollywoodi ösvényre, hogy a végletekig kisarkítja a szembenálló feleket: a gonosz, önző és velejéig romlott civilizációt állítja szembe a tiszta, igazságos és harmonikus természettel… a valóság nem fekete és fehér, a valóság egyszerűen csak olyan, mint az élet: könyörtelenül pofán csap, de tud végtelenül szelíd és gyöngéd is lenni… a természet nem jó és nem rossz: a természet van. olyan, amilyen te vagy, amit te rávetítesz magadból, amit projektálsz a világra. a saját lelkiállapotod kiül a természetre és ez hat vissza arra, hogy érzed magad benne. és akárhogy is nézzük, az ember is része a természetnek, csak ma már annyira távol került tőle, hogy elfelejtette, honnan származik… én DiCaprio utazása során egyáltalán nem unatkoztam, végig követtem a cselekményt és közben – azon túl, hogy a szemem élvezett a gyönyörű képektől - folyamatosan azon járt az eszem, hogy bár sok szempontból utálom és megvetem a modernitást, de azon kaptam magam, hogy ugyanannyira szorongató számomra a vadon szabadsága, mint a metropolisz bezártsága… mindkettőben magányos vagyok: egyikben a civilizáció-nélküliség, a másikban pedig az elszemélytelendett tömeg miatt… egyikben sem vagyok otthon igazán, hanem valahol a kettő között… aztán belegondoltam, hogy amíg a városban visszavágyok valami ősállapotba, addig az ősállapotban nem tudok elvonatkoztatni a szocializációmtól… az indiánnak a vadonban túlélni: mindennapos készség! az indián számára a skalpolás vagy a harc, a vadászat, olyannyira alapvető élmény, mint az, hogy én minden reggel megnézem a Facebookomat… ők egyszerűen ebben szocializálódtak, számukra a természettel való együttélés, vagy éppen a nekünk brutálisnak vagy gusztustalannak tűnő esetek (nyers hús zabálása, skalpolás, stb.) a hétköznapok részei és szervesen illeszkednek az ő erkölcsükbe… az ilyen filmektől érdemes mindig két lépés távolságot tartani, mennyire hitelesen adják vissza a valóságot; nem-e próbálják meg a rendező koncepcióját lenyomni a torkunkon… de azt hiszem, ebben a filmben nincs olyan égbekiáltó baromság, ami miatt fel kéne szólalni… kb. pont ilyennek képzelem azokat a szerencsevadászokat, akik a jobb élet reményében vándoroltak ki az Újvilágba, de egy zsíros farm helyett csak valami szaros prémgyűjtő meló jutott a messzi tajgán… Amerika a bevándorló angolokra, írekre, olaszokra, lengyelekre, franciákra épült, de ők nem mind békés farmerek meg telepesek voltak; bőven akadt közöttük egyszerű svindler is, aki csak meg akarta csinálni a szerencséjét, és gyorsan akart meggazdagodni… nos, pont ilyen mélyproli csőcselék az, aki ilyen műveletekre szerződött… orvvadászok voltak lényegében, zsoldosok, akiknek ez volt a megélhetésük… csak magukkal törődő, törtető, igazi önző, fösvény amerikaiak, ők az ország szíve-lelke a mai napig… ilyen emberekre épül az utolsó nyugati birodalom, az Egyesült Államok… no nem akarom elragadtatni magam, a lényeg, hogy az általuk vadembernek titulált indiánok semmivel sem rosszabbak a film szerint, mint azok, akik lényegében az ő javaikat lopják meg, és ez nem áll távol a valóságtól megítélésem szerint… pont annyira túlzás és az igazság elhallgatása az indiánokat egyszerűen vadaknak beállítani, mint amennyire hamis a Farkasokkal táncoló c. filmben látott, romantizált indián-kép, miszerint az indiánok csapata a természettel egyensúlyban élő hippi kommuna… az igazság a kettő között van! én amondó vagyok, hogy mai szemmel, a mi kultúránkből legalábbis nem fair, nem elegáns erkölcsileg pálcát törni az őslakosok felett… nem merülök bele jobban a témába, nem erről szólt ez a film elsősorban…

 sokkal több hibát látok az egyes karakterek megalkotásában és a dramaturgiában… amennyire hitelesnek tűnnek számomra a vászonra felfestett társadalmi keretek, amennyire hihető az egész szociális kontextus, amibe bele van helyezve a cselekmény, annyira elnagyolt és ostoba a főszereplők (Leonardo DiCaprio és Tom Hardy) figurája… ezt a Fitzgerald-ot nagyon úgy alkották meg, hogy tudjuk utálni… főleg a végén az a mondat indokolatlan, amikor nem elég, hogy szociopataként egyáltalán nem bánja a gyilkosságot, még cukkolja is a főhőst, hogy miért neveltél ilyen buzit férfi helyett, vagy valami hasonló szöveg… az addig esetleg a bosszú, mint intézmény jogosságáról dilemmázó néző innentől zöld utat ad Leo-nak: nyírd ki ezt a szemetet, ez tényleg egy velejéig gonosz rosszarc, állítsd helyre a világ rendjét! szinte éreztem, hogy az esetleg vívódó nézőnek mankóként dobják oda ezt a hanyag beszólást, hogy még véletlenül se legyen a revans, a „szemet szemért, fogat fogért” elv megkérdőjelezve… persze a végén a rendező nem bírja ki, hogy ne moralizáljon egyet, de elég sután és cinikus módon teszi, hiszen a már lényegében legyőzött és tehetetlen Fitzgeraldot az indiánok elé dobja, akik végrehajtják rajta az isteni ítéletet, lecsap a karma egy perc alatt… ezzel Hugh Glass igazából nem kegyelmezett meg, csak másra kente a felelősséget… ezzel nem a sors kezébe helyezte riválisa életét, hanem odavetette a szintén bosszúszomjas bennszülöttek elé… de miért kell ez az olcsó közjáték? akkor legyen az az üzenet, hogy Glass emberileg érthető módon megbosszulta a fiát, majd maga is odaveszett… teljesen el bírom képzelni… de sokkal elegánsabban is megoldhatta volna, ha leüti a csávót és remekbeszabott kis paripájával elvágtatnak az erődig, ahol tényleg rábízhatta volna a csávót az igazságszolgáltatásra: még aznap felakasztották volna, az uralkodó jogrend szerint… esetleg az is frappáns vége lehetett volna, hogy bucira veri a fickót, elveszi tőle a puskáját és a kajáját, aztán ás neki egy szép gödröt és akkor sok szerencsét! persze el tudom képzelni azt a szitut is, amikor valamelyik fentebb felvázolt „nemesebbik” forgatókönyv a terv, de hát a dulakodás közben elfajulnak a dolgok és hát véletlenül meghal az ürge, hát az se probléma, végül is így mindenki megnyugszik, hát félrecsúszott a bicska, van ilyen, legközelebb tessék jobban vigyázni…

igazából nehéz eldönteni, mit is akar mondani a film azon kívül, hogy kiváló promó ez a festői kanadai Alberta tartománynak (ahol többek között forgatták a filmet); bizonyára fellendül majd a turizmus a film hatására… de a kanadai országimázs javításán kívül mi volt a cél ezzel a filmmel? bemutatni, hogy mi mindenre képes az ember? hogy az akarat legyőzi a grizzlyt, a hideget, az éhséget, a lázat, a fertőzést, az indiánokat, a sodrást meg úgy általában mindent? esetleg a természet tiszteletére és szeretére szólít fel? vagy a kicsinyes bosszúról mesél? vagy mindez csak arra volt jó, hogy leforgassunk egy gyönyörűen fényképezett, látványos, bár kissé elcsépelt sztorit, pusztán azért, hogy DiCaprio feliratkozhasson Bruce Willis, Chuck Norris, Kiefer Sutherland, Liam Neeson és Bear Grylls mögé az elpusztíthatatlan, nagy túlélők sorába? mégha naiv módon feltételezek is egy kullónyi szerencsét is ennek a Glass nevű fickónak (Glassfickónak, höhö), az, hogy ennyi mindent túléljen, annyira valószínűtlen, mint snapszerban a royal flush… de most komolyan! ez nem medvetámadás volt, hanem Maci Laci megsimogatta kicsit őtet… erre épphogy véget ér az enyhén szado-mazo előjáték, a hálátlan geci meg nyakon szúrja csóri jószágot? reklamációt a szolgáltatás igénybevétele után nem fogadunk el! tréfát félretéve: mi az, hogy a medve nem rögtön a gigáját harapta szét? ilyen impotens medve hogy maradhatott életben, hogy lehetnek bocsai, könyörgöm? a medveiskolában azt tanítják, hogy csak cirógasd az ellent, mintha pettingelnél? ugyan már! ott véget kellett volna érjen a film… meg azért ha az a dög rálép a fejedre, az összepréseli ám a tudást a kobakodban… az is eléggé nehezen hihető, hogy a sok vágtató indián hogy nem találja el íjjal a szerencsétlent, illetve hogy tud úgy zuhanni a lóval a szakadékba, hogy a patás pórul jár, ő pedig vígan folytatja az útját, ahelyett, hogy a továbbiakban kilapult könyvjelzőként funkcionálna? de ami a legjobban fáj: hogy tud pucéran befeküdni egy döglött lóba? értem én, hogy kellemes meleg, meg hogy ez egyfajta metaforája az újjászületésnek, szimbolikus jelentősége van, oké, de bazmeg, felvilágosult ember léttére nem vágja, hogy ez picit fertőzésveszélyes? szegény honvédő kormányzónk, a törökverő Hunyadi János is a pestisbe halt bele, amit a csatatéren szedett össze Nándorfehérvár ostroma után… egyébként is csodálom, hogy élte túl mindenféle nyavalya nélkül a medve-molesztálást (támadásnak azért ne nevezzük), meg az utána következő eseményeket, de rendben, erős immunrendszere van, meg a hidegben biztos kevésbé terjednek a baktériumok, oké… meg sem fázott, az is rendben van, még a fasza is vasból van ennek a legénynek… de abba a qrva lóba én azért ruhástul másztam volna bele, ha már úgyse látja senki… :) amúgy tényleg qrva nagy riszpekt, hogy ilyen finomul feltalálta magát a természetben, de én azért picit erősöllöm, hogy mennyi szenvedést kellett kiállnia a főhősnek, csupán azért, hogy DiCaprio végre begyűjthesse a régóta áhított aranyszobrocskáját… amúgy pazarul átélhetőek voltak az egyes jelenetek, szívtam a fogam rendesen, tényleg qrva kemény csávók voltak ezek, én tizedét nem bírnám ki, az qrvaélet, de hát én nem is gyúrok az Oscarra…

amúgy nem értem, mi a bánatnak kell a DiCaprionak az a nyomorult díj… már így is egy élő legenda, az emberek imádják, a nevével pelenkától kezdve csomagolt fűrészporig mindent el lehet adni, mémek ezrei születtek róla, kiváló filmekben játszott, örökké emlékezetes alakításai vannak – Titanic, Eredet, Wall Street farkasa, Tégla, Viharsziget –, mi kell még? pont attól van akkora hype körülötte, hogy mindezek ellenére még nincs ott a polcán az Oscar, ennek köszönheti az egész felhajtást, akkor meg minek erőlteti? miért kell a pillanatnyi dicsfény és a rosszízlésű filmakadémia elismerése, ha övé az örökkévalóság? most komolyan, emlékszünk arra, hogy ki kapta 5 éve az Oscart? nem… de arra emlékszünk, hogy ki játszott a Titanicban igaz? emlékszünk arra, ki kapta az Oscar-díjat a legjobb filmzenéért 1969-ben? nem, ugye? de azt mindenki tudja, ha felcsendül az a bizonyos harmonika, hogy azt bizony Morricone szerezte és a Volt egyszer egy Vadnyugat egyik track-je volt… mi lenne, ha DiCaprio, aki korunk ünnepelt és legtöbbet foglalkoztatott férfi színésze, Hollywood kedvence nem kapaszkodna görcsösen a – neki egyébként már tényleg kijáró – szobrocskáért, hanem egyszerűen vidáman fürdőzne a sztárságában? de nem, ő már nagyon szeretne elmondani egy beszédet azon a bizonyos gálaesten, ahol összegyűlik Hollywood krémje… de ha annyira kell, kapja meg, már én is szurkolok neki… de utána inkább vállaljon el rendes szerepeket inkább, jó? még bőven tudna mit kihozni magából, fogcsikorgatás, prüszkölés, okádás és hörgés mellett is… attól ugyanis még nem lesz szebb vagy értékesebb egy festmény, hogy a festő 6 évig dolgozott rajta 20 ecsettel… lehet egy másik 10 perc alatt pingál egy ezerszer különbet… az ihletettség számít, nem az, hogy mennyi fáradtságot rak bele az ember… pusztán azért nem jó egy alakítás, mert a színész sokat szenvedett vele… persze arról DiCaprio tehet legkevésbé, hogy nem kapott szerepet, úgy persze, hogy nehéz rátalálni a figurára… a karakterek végtelenül egydimenziósak, jellemfejlődésük zéró, nincs hátterük, súlyuk, olyan sekélyek, mint a Fertő-tó ’rákosnál… a Tom Hardy alakította badguy legalább kapott némi karaktert, meg jóval több dialógust, persze, hogy az ő ocsmány pofájára emlékezel inkább vissza…

dráma is a film, szó se róla, szerintem a csúcspont egyértelműen a félvér kölyök megkéselése, az szerintem nagyon erős jelenet… és hihető is! az már kevésbé, hogy az illető semmiféle megbánást nem tanúsít, össze sem zavarodik, a pupillája sem rezdül… nem egy hidegvérű gyilkosnak tűnt pedig a csávó, egyszerűen félelmében és az indulatok kavalkádjában szúrt… nekem nagyon tetszett az is, hogy az erődbe befogadott csávónak csak némi ezüsttel bevont óráért adnak meleg ételt… qrva kemény!

ugye a hősünk kavart valami indián gáréval, de őt felkoncolták a fehér betolakodók szabadcsapatai, így magára maradt a gyerekkel… és a lázálmaiban folyamatosan ő tér vissza újra és újra… Innáritu itt aztán kiélheti a spanyol vérét, egy merő szimbolika az egész a romos templomban kongó harangon keresztül az állati koponyákból felépülő sátorig, bár szerintem messze nem annyira esztétikus, mint mondjuk Leone, viszont legalább erőltetetten művészieskedő, holott ez a cselekményből fakadóan egyáltalán nem indokolt… a film vége viszont megbocsáthatatlan: mi ez a Gladiátor-nyúlás? már az utolsókat rúgja a csávó és hallucinálja az őt mintegy túlvilágra kísérő feleségét? én hívő embernek tartom magam, imádom a spiritualizmust, de ez egyszerűen gejl és nyálas, és már ezer helyen ellőtték… miért kellett ez a végére? hogy jobban fogyasztható legyen? egyébként az eredeti regényben szó nincs indián fattyról meg álmodozásról, egyszerűen csak dacból megy az őt cserben hagyó prémvadász után az emberünk… a regény a filmmel ellentétben mentes a pátosztól, de hát a filmbe kellett a dráma meg az azonosulás a főhőssel… ez a qrva nagy bajom Hollywood-dal és a már Oscarral elhalmozott és önnön sikeritől megmámorosodott Innárituval: azt hiszik, hogy már mindent megtehetnek, és a gombhoz varrják a kabátot… korábban Innáritu a Korcs szerelmekben és a Bábelben még akart mondani valamit, most viszont csak valami qrva nagyot akart dobni a rajongóinak, amin elcsámcsoghatnak… és ez a hozzáállás egy néhai trú művészembertől meglehetősen kiábrándító.

sokan panaszkodnak, hogy unalmas a film, monoton a cselekmény, túl hosszú, ki kellett volna belőle vágni 40 percet… szerintem nem, én végig figyeltem, megnézném akár még 1x is, engem lekötött, mert közben végig járt az agyam, hogy mit is látok… összességében szerintem nem egy jó film A visszatérő, de nem is rossz! vannak tagadhatatlan erényei (a tájpornó kifejezést nem én találtam ki, de totál illik a filmre), de számolatlan gyengesége miatt csak egy 6/10-et tudok neki adni… de lehet csak nem nőttem fel a filmhez, lehet csak nem jött át, pedig valójában egy zseniális alkotás… benne van a pakliban, időnként ezért kell újranézni a filmeket… sokat elmond ugyanakkor a mai mozitermésről, hogy ez a film messze kiemelkedik közülük… nomeg az Aljas 8as, de azt még nem láttam :)

A bejegyzés trackback címe:

https://martons.blog.hu/api/trackback/id/tr628320442

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása