Bár a betelepítéssel nem értek egyet (a nemzetek létrejötte előtt könnyű volt asszimilálódni, most azért más a szitu...), de a fontos az, hogy kimondjuk: baj van, nem kicsi, de legalább nagy. A Kárpát-medence 2000 évig a magyaroké volt. 100 év múlva vajon lesz-e nemzet e hazán? Vagy csak valami kozmopolita, identitás-nélküli tömeg él majd itt? A sírt, hol nemzet sűlyed el, sokan állják majd körbe. Ott lesznek majd a városi nyugdíjasok, akik új gazdatestet keresnek majd maguknak a magyar állam helyett. Ott lesznek majd a kivándorolt testvéreink, akik közül egyesek fájdalommal vegyes nosztalgiával, mások önelégült közönnyel veszik majd tudomásul hazájuk pusztulását. Ott lesznek majd a szélsőbalosok, a vérliberálisok és a globalisták, akik a nemzeti keretek lebontásával akarják felépíteni a Galaktikus Civilizációt, ahol - úgy képzelik - mindenki úgy él majd, mint egy átlag amerikai. És ott lesznek majd az örök óbégatók is, akik igazán nagy bulit csapnak majd a koporsó felett: az ország halálán tort ülnek majd, hiszen legalább nem lesz nép, amit Orbán irányítson. Ilyen rövidlátó emberek között élünk, akik vagy tudomást sem véve a problémáról önző módon csak a saját jólétüket védelmezik, mit sem törődve a közösséggel, vagy kifejezetten üdvözlik Magyarország elfogyását és elzüllését. Demográfiai katasztrófa közeleg, de mi a gondok felismerése helyett a rezsicsökkentéssel, a wellness-hétvégével és Ákos magánvéleményével vagyunk elfoglalva. Az óra ketyeg, a visszaszámlálás megkezdődött.
(Ez csak a gondolatébresztő volt, folytatása következik...)
