Minden bizonnyal Roger Federer a történelem valaha volt egyik legszimpatikusabb világklasszis sportolója. Mert lehet, hogy Michael Schumacher hétszeres világbajnok a Forma-1-ben, de mégis, volt pár olyan viselt dolga a német autófenoménnak, ami miatt nem alakult ki róla makulátlanul pozitív kép (elég csak a 2006-os Rascasse-balesetre, vagy a Ferrarin belüli dominanciájára gondolni). Lehet, hogy Michael Phelps 16-szoros olimpiai bajnok, és egy raklapnyi világrekord beállítója, drogbotrányával alaposan megtépázta renoméját. Lehet, hogy Cristiano Ronaldo szemtelenül fiatal korára megérte, hogy ő napjaink egyik legkiválóbb futballistája, de egyben ő az egyik legunszimpatikusabb karaktere sportjának.

Nem sok olyan valóban zseniális, korszakot meghatározó sportoló van tehát, amely annyira egyöntetűen élvezné a közönség szeretét, mint Roger Federer. A végtelenül elegáns, szinte művészi játékstílusa valami egészen elképesztő szerénységgel párosult, így svájci mindig is a legszerethetőbb sportolók közé tartozott, de a fájó vereségek és hatalmas győzelmek után egyaránt eleresztett megható őszinteségű sírógörcsök, valamint ikrei születése után felépített példás családapa imidzs végképp a legnagyobb kedvencek közé emelte. Nem véletlen, hogy kivételes karrierje és magával ragadó karizmája miatt a Time magazin 2007-ben a világ 100 legnagyobb hatású embere közé választotta.

Személyes véleményem szerint abszolút megérdemelten. Roger Federer a legcsodálatosabb bajnokok egyike a Földön. Szinte minden tenisztársa kedveli: „Roger egy kedves fiú a pályán kívül is. Ő egy igazi példakép. Jóindulatú, barátságos és udvarias. Ha nem lenne ilyen jó ember, akkor könnyebb lenne ellene fordulni, mert az emberi természet olyan, hogy térdre akarja kényszeríteni azokat, akik a csúcson vannak. De őt senki nem akarja megtörni. Ő egyszerűen túl szimpatikus ember ahhoz. Ez teszi olyan könnyűvé azt is, hogy szurkoljunk neki.” - mondta róla James Blake. Minden szavával egyetértek.

Mielőtt valaki belekötne a csöpögős bejegyzésbe, azért szükségesnek tartom megjegyezni, hogy Federert nem lehet eléggé ajnározni, ő tényleg minden elismerést megérdemel. Örüljünk, hogy részünk van ama kegyben, hogy karrierje csúcsán láthatjuk őt teniszezni, és remélem, még sokáig látni is fogjuk. Amíg ő aktívan játszik, addig én engem biztos érdekelni fog ez a sport. Federer játéka erre a garancia.