Azt mondta a kommentátor, hogy a Chelsea ismét vesztesként hagyja el a pályát, mint tavaly a Manchester elleni tizenegyespárbaj után. Ugye emlékszünk még?

Noszóval, én anno nagyon örültem, hogy a Manchester nyerte a BL-t. Hogy miért is? Mert bebizonyították, hogy igenis a futball, a hagyományok, a csapat győzni tud a pénz felett. Ha ugyanis valakinek még nem lenne világos: Chelsea=pénz. Ez pedig nekem kurván nem szimpi. Sőt, őszintén szólva elképesztően gyűlöllöm a londoniakat.

Azt viszont el kell ismernem, hogy a Chelsea jó csapat lett, mióta Abramovics feltőkésítette és elhalmozta jobbnál jobb  (esetleg drágábbnál drágább) játékosokkal. Mourinhoval megnyerték a bajnokságot, nem tudták megállítani őket évekig. De a legnagyobb trófeát, a Bajnokok Ligáját akkor és azóta sem tudták megnyerni. Szerencsére idén sem változtattak eme jó szokásukon.

Amikor a portugál távozott az edzői székből, sejteni lehetett, hogy a rengeteg pénz ellenére valami nem stimmel. Rájöttek, hogy talán mégsem elég összevásárolgatni a tehetségeket/sztárokat, oszt majd lesz valahogy. Csak ideig-óráig lehet így sikereket elérni. Nyilván egy embert sokkal könnyebb felelőssé tenni, mint a csapatban keresni a hibákat, ezért Abramovics folyamatosan váltogatta a trénereket. Avram Grant egészen a BL-döntőig menetelt a Drogbáékkal, ám ott a Manchester nagyon helyesen megálljt parancsolt nekik. Fergusoné lett a serleg. Aztán jött a portugálokkal csúfos kudarcot valló Scolari, hogy majd az ő zsenialitása a csúcsokra viszi a Chelsea-t. Aha, persze. A lufi kipukkadt, Scolari nimbusza azóta is romokban van, a Chelsea rettenetesen gyenge volt az irányítása alatt, sokkal gyengébb, mint amit ki lehetett volna belőle hozni. A brazilt menesztették, és ki ugrott be helyette ideiglenesen? Az isteni Guus Hiddink. Az a Guus Hiddink, aki volt már holland szövetségi kapitány, dolgozott már Ausztráliában, Dél-Koreában, jelenleg az oroszokat dirigálja, nem is rosszul. Ahol eddig járt, mindenhol letette a névjegyét. Ez most is sikerült. Ő valahogy ráérzett arra, hogy miként lehet felszabadítani a csapatban rejlő energiát, és lám, az eredmények őt igazolták. Fogalmazhatnék úgy is, mint a valaha élt legnagyobb magyar gondolkodó: a szarból hozta vissza  a kormányzást a végére. 

És ezt a kiváló csapatot verte ki most a szintén zseniális Barcelona. Ádám barátomnak ezúttal nem volt igaza, amikor azt mondta, hogy az fog nyerni, aki a játékát rá tudja erőltetni a másikéra. Hajszál híján, de nem jött be a jóslat. Elvégre a Chelsea folytatta azt, amit a Nou Campban elkezdett, tökéletes taktikával és fegyelmezettséggel megfékezte napjaink egyik legszebb futballt játszó futballklubját. A Barcelona egekig magasztalt csatárhármasa, az Eto'o-Messi-Henry tengely ezen a meccsen nem is létezett. Ha valóban olyan jó csapat ez a Barcelona, akkor még így is fel kellett volna őrölnie a londoniak védelmét. No igen, a Premier League eleje azért már sokkal keményebb dió, mint a spanyol bajnokság, főleg, ha az ellen tábort ver a kapu előtt. Erősebbek, nagyobbak, talán gyorsabbak is. A katalánok egyetlen valamirevaló kapuralövése Iniesta nevéhez fűződik - az isteni gondviselés különös kegye, hogy pont ebből lett a gól a 93. percben. (Iniesta egyébként parádésan játszott a meccsen, teljesen megérdemelten lett hős belőle.)

És ha a játék képe alapján nem is (ezen a meccsen ugyanis fájdalom, de el kell ismerni, a Chelsea inkább megérdemelte volna a győzelmet), a szezon alapján ott a helye a katalánoknak az álomdöntőben. Nomeg azért is, mert felvállalták azt a játékot, amivel szanaszéjjel alázták hétvégén a Real Madridot az El Classicón. (Az más téma, hogy az állandó ostromon kívül van-e más taktika Guardioláék tarsolyában, mert vezették ugyan a támadásokat, de az erőtlen és bátortalan próbálkozások olyan simán pattantak vissza a Chelsea bástyáiról, mint a pinty.)

Persze, a Chelsea-drukkerek jöhetnek a kifogásokkal: nem adtak meg két tizenegyest! Tyű, a hétszázát! Tényleg nem! Nem dugtatok elég zöldhasút a bíró bugyijába, ez van srácok. Panaszra azonban nem lehet semmi ok, ugyanis kiállítottak egy embert a Barcelonából, ezzel pedig egy Chelsea-szintű csapatnak élnie kellett volna, nem pedig lecserélni Drogbát, oszt ráülni az eredményre és bízni valamilyen kontrában. Az antifutballt választották, ölték a játékot már megint, így Essien korai gólja után focira már nem volt esély. Pedig érzésem szerint könnyedén kivégezhették volna az ezer sebből vérző Barcelonát.

No, azért nem kell vizesre sírni a zsebkendőket Londonban, jön még kutyára úthenger. Ha sikerül tartani ezt a minőséget, továbbá nem hull atomjaira a csapat (amire azért van némi esély), a Chelsea bebizonyíthatja, hogy nincs nála jobb csapat a világon (azért remélem lesz :D). Majd jövőre. Hasonló a helyzet a város másik részén, ugyanis meglátásom szerint az Arsenalra ha kicsit más kerettel is, de fényes jövő vár (van, aki nem így gondolja, Arsenal-fikázás ERRE). Wenger legényeire rá is férne már a siker, mert nem lehet állandóan csak építkezni, tehetségeket felfedezni és sosem nyerni. Wenger alázata, eltökéltsége és zsenialitása ennél sokkal, de sokkal többet érdemel.

Addig azonban itt van nekünk ez a csodásan alakult római döntő a címvédő Manchester Uniteddel és a Barcelonával. Hmm... Fergusonék történelmet akarnak csinálni (még sosem nyert zsinórban kétszer BL-t ugyanaz a csapat a Bajnokok Ligájában - legalábbis mióta a sorozat ezen a néven fut), Guardiolék pedig... szóval bebizonyíthatják, hogy ők a világ legjobb csapata - egy BL-trófeával feltehetik a koronát idei parádés teljesítményükre, és ennek hála talán Messi is megkapja idén végre az Aranylabdát - persze ehhez nem ártana gólt is lőnie végre. Nehéz dolgom van, nem tudom, kinek szurkoljak jobban, ebből a szempontból jobb lett volna, ha a Chelsea nyer, de hát ez van.

ManU-Barca döntő lesz tehát, összecsaphat végre az évad két legjobbjának mondott együttes. Idén talán a sorozathoz illő finálé lesz - mert ha valamit, akkor azt tényleg nem lehet pénzért megvenni. 

UPDATE: Hasonló okosságok, sokkal szellemesebben megfogalmazva ITT, ITT és ITT!