Miközben mindenki Eduardo Rózsa-Flores-ról és a bolivíai bohóckodásról beszél (a legújabb hírek szerint ő szivárogtatta ki az öszödi beszédet is - halottra kenni az egészet a legegyszerűbb...), azalatt a Bajnai-kormány szép csendben letette az esküjét. A kormánynévsort nem is sorolom, finomabbnál finomabb emberek kerültek a hatalomba szakértő jelleggel. Oszkó Péternek kivételesen örülök (az mondjuk vicc és újabb politikai abszurd, hogy cége, a Deloitte pont az adóelkerülésről tart konferenciát, sőt, perben áll a magyar állammal, miközben Oszkó pénzügyérré avanzsált), gazdasági miniszter egyelőre nincs, Molnár Csaba villámkarrierje újabb állomásához érkezett a kvázi kancelláriaminiszterségével (fájdalom, hogy legalább olyan hamar fog véget érni számára a móka, mint amilyen gyorsan a a húsosfazék közelébe került), az önkormányzati miniszter egy nevenincs senki, akit úgy húztak elő a talomból, ilyen Hónig Péterekről meg inkább had ne beszéljek. A régi arcok jórészt maradtak a kormányban, így Kiss, Draskovics, Szekeres és Hiller is folytathatja az ámokfutást, egyedül szegény Veresnek kellett mennie, de ő már a frakcióvezető-helyettesi poszttal vigasztalódik. Az átpozicionáláshoz hozzátartozik az is, hogy Bajnai kabinetfőnöke Szigetvári Viktor lett, továbbá a titkosszolgálatokért felelős tárca nélküli miniszteri posztnak Ficsor Ádám a várományosa, akit egyébként az Országgyűlés illetékes bizottsága sem támogatott.
De végül is teljesen mindegy, ezek a dolgok csak a magamfajta elmebetegeket érdeklik. Én például már annyira hozzászoktam az újabb és újabb kudarcokhoz, botrányokhoz, szemtelenségekhez, az ország katasztrofális helyzetéhez, hogy perverz módon lassan élvezem is. Mily kegyetlen a sors, még ezt a szórakozást is elveszi tőlem, ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy a politikai mélyponton és egy bizonyos szempontból a gazdasági mélyponton is túl van az ország. Gyurcsány távozásával ugyanis a magyar nép régi óhaja teljesült, még ha nem is olyan katarzissal, mint ahogy azt szerettük volna. Másrészt pedig úgy tűnik, hogy Bajnaiék alaposan nekiállnak a válságkezelésnek, mindjárt egy Bokros-csomaghoz hasonlítható megszorító intézkedéspakkal. Tehát ha a szocik nem fújnak a végén visszavonulót (ami ugye könnyen benne lehet a pakliban), akkor már látszik valami fény az alagút végén. Viszont egyáltalán nem gondolom azt, hogy elértük a gazdasági lejtő alját, egyrészt azért, mert a válság szerintem hosszan el fog húzódni, másrészt, mert szerintem a GDP-csökkenés nem fog megállni egészen 10%-ig, és előfordulhat, hogy újabb alamizsnáért kell könyörügnünk az IMF-nél...
Talán ez kívülről nem látszik, de az ország katasztrofális helyzetben van. Továbbra is járnak a buszok, kiutalják a nyugdíjakat, megy az élet, de tudomásul kell venni, hogy jelenleg hitelből finanszírozzuk az ország működését. Ez azt jelenti, hogy ha lekerülnénk a Valutaalap lélegeztetőgépjéről, az állam nem tudná kifizetni a nyugdíjakat, nem tudná fizetni az államadósság lejáró részleteit, magyarul csődbe menne az ország.
Hogy ez miért van így, arról nagyon sokat lehetne beszélni az elbaszott rendszerváltáson keresztül Medgyessy 100 napos programján keresztül Gyurcsány reformkísérleteinek bukásáig, de ezt lespórolnám, mert már mások megtették helyettem. A lényeg dióhéjban, hogy boldog-boldogtalan feji a magyar államot: elképesztő sok pénz megy el nyugdíjra, segélyezésre, gázár-kompezációra, satöbbi. No, most Bajnai ezek közül egy sor dolgot megszüntet, ami jó. Viszont bántja a GYES-t és GYED-et, ami rossz, még kevesebb gyerek fog így születni. (Külön bejegyzést érdemelne, hogy miért fogy a magyar, és mit lehetne tenni ellene, de maradjunk annyiban, nem ússzuk meg a nemzeti bölcsödeépítő-programot.) Mindeközben az aktívakra rengeteg terhet rak az állam, a vállalkozások a hatalmas munkáltatói járulékok miatt alig kapnak levegőt, és nem megy az, hogy 3 millióan tartják el a többi 7-et.
A Bajnai-csomag tehát jó irányba indul el, csakhogy félek tőle, hogy csúnya pofáraesés és még nagyobb recesszió lesz ennek a vége. Ha mégsem, és egy év alatt sikerül nagyjából konszolidálni a magyar állapotokat kedvezően alakuló gazdasági környezet mellett, akkor a Bajnai-kormány némileg kozmetikázhatja az elmúlt 7 év szocialista-liberális kormányzásának kudarcait, némileg helyreállíthatja a baloldal renoméját.
Ugyanakkor jelenleg nem bírom megjósolni, hogy alapvetően hogyan befolyásolja a választók véleményét a válságkezelő kormány, és Bajnai Gordon színre lépése. A legfrissebb felmérések szerint az emberek 60%-a továbbra is előrehozott választásokat akar, és csak 28% látja alkalmasnak Bajnait az ország vezetésére, miközben a Fidesz minden eddiginél népeszerűbb, és a Jobbik is bejutna a Parlamentbe. Persze jövő tavaszig sok minden változhat, például akár Szili Katalinnal is nekivághatnak a szocik a választásoknak, főleg, ha legyőzi Fideszes riválisát Pécsett. Én azonban azt is el tudom képzelni, hogy az EP-bukta után előrehozott választások lesznek még az idén.
Azon is gondolkodom, hogy hogyan fogom tudni feldolgozni, hogy nem az MSZP kormányoz, hogy majd ők lesznek ellenzékben. Hogy a Népszabadság és a Népszava nem a kormány lapjai, hanem az ellenzéké lesznek, a többiek meg fordítva. Én MSZP-kormányzás alatt nőttem fel, abban szocializálódtam, furcsa lesz majd. Furcsa lesz nem arról hallani, hogy újabb és újabb mélységeket ér el a gazdaság, hogy nem követelnek előrehozott-választásokat, hogy nem fog többet hülyeségeket beszélni Szijjártó, hogy nem fogják színesíteni életünket olyan botrányok, kétes ügyek, mint az elmúlt 7 évben, amiket egyszer össze is kéne azért szedni, oszt mérleget vonni.
Még a vége előtt azért le kellem írni, hogy a baloldal Gyurcsány nélkül szerintem kudarca ítéletetett, de ezt már korábban is leírtam. Csak Szili Katalin miniszterelnök-jelöltségével érhetnek el valami sikert a szocik, és valószínűleg majd elő is fogják venni ezt a kártyát. Azonban én még az SZDSZ-szel és az MDF-fel szövetségben, a Jobbik-ra voksóló, csalódott Fidesz-szavvazókkal együtt, sikeres válságkormányzás (ugyanakkor csúnya megszorítások) után sem tudom elképzelni, hogy ne a Fidesz és Orbán Viktor alakítson kormányt. Itt azonban felmerül, hogy nincsenek új arcok a Fideszben, az emberek pedig nem szívesen teszik vissza a hatalomba Orbánt, mert a túlzottan erőltetett nemzeti-keresztény karakterű kormányzás, és Orbán karakterének teljes démonizálása rossz emlékeket ébreszt a választókban. Nem akarok kampány-ötleteket adni, de érzésem szerint meg kéne próbálni visszatérni a gyökerekhez, a rendszerváltáshoz, és ötletes, fiatalos kampánnyal megpróbálni menőnek látszani.
Aztán ha megalakul az új kormány, akkor talán elkezdődhet egy olyan hosszú, legalább két cikluson át tartó kurzus, ami kemény munkával, reformok tömkelegével Európa lesajnált rossz tanulóját újra az élvonalba emeli. Jó mulatság, férfimunka lesz.
