http://kettosmerce.blog.hu/2016/05/30/mi_van_romaniaval
Érdemes végigszenvedni TGM egyébként nem túl olvasmányos írását, mert érdekes, viszont én mindössze egyetlen szót ragadnék ki belőle: Románia a térség MINTAÁLLAMA lesz?
Ízlelgessük ezt a mintaállam szót. (Sőt, mondok még egyet. Az ezredforduló környékén Magyarország volt a kelet-európai régió ÉLTANULÓJA. Éltanuló, vágod? Ez is hasonló kifejezés.) Mintha mi itt a Vadkeleten még csak tanulnánk azt, hogyan is működik a világ. Ez a kapitalizmus egy olyan tantárgy, amelyben valaki előrébb, valaki hátrébb jár. Míg a 2000-es évfolyamban még a magyar tanuló eminenskedett (majdnem kiestünk az első padból, úgy jelentkeztünk), addig ma már úgy tűnik, Románia a tanárnő kedvence.
Ne beszéljünk rébuszokban, mit jelent ez? Azt jelenti, hogy ma a magyar, magát haladónak és progresszívnek tartó értelmiség úgy gondol saját hazájára, mint akiknek az egyet dolga és küldetése a már jól bevált (?!) nyugati minták szolgai másolása és magyar környezetbe adaptálása. Mi alázatosan követjük azt a referenciaprogramot, ami tetszik az IMF-nek, a Világbanknak, a befektetőknek és az USA-nak. És ha elég ügyesen koppintjuk le a sikerreceptet (sic!), talán felzárkózhatunk a centrumhoz. Más lehetőség, alternatíva nem létezik. Reform vagy bukás, ismerős a régi szlogen?
Elképesztő ez a gyarmati tudat. A siker útja szerintük az, ha megpróbálunk Rómábbnak lenni Rómánál. Magyarul: átvesszük azokat a modelleket és megoldásokat, amiket a kapitalizmus teoretikusai és ideológusai tankönyvekbe foglaltak: privatizáció, befektetőbarát környezet, kis állam, stb. De mi van akkor, ha nálunk ez nem megy? Mi van, ha Magyarország nem egy protestáns, normakövető ország, mint mondjuk Hollandia? Akkor miért is kéne ugyanazokat a megoldásokat erőltetnünk, mint amott? Vagy mondok mást: miért az jelenti a sikert, hogy mennyivel nő a GDP vagy mennyi külföldi tőke van nálunk? Mi lenne mondjuk, ha a sikert a nemzeti jólétben, a kultúránk gazdagságában és mondjuk az embereknek biztosított élhető környezet mennyiségében mérnénk? Ki mondta nekünk, hogy ugyanazt kell értenünk a siker alatt, mint egy amerikai polgárnak?
A nemzeti felemelkedés első lépése szerintem pont az, hogy függetleníteni tudjuk magunkat azoktól a szellemi áramlatoktól, amelyeknek a maximális potenciálja az, hogy a lehető legjobban lekövetik a nyugati trendeket. Szerintem minden népnek joga van kitalálni azt, hogy számára mi a siker és ő hogyan szeretne élni. Egy új közmegegyezésre lenne szükség, amelyben világosan deklaráljuk azt, hogy mit szeretnénk. A felsőbb évfolyamosokra, Németországra, az USA-ra, Angliára felnézünk, de nem vesszük észre, hogy ők mindig a maguk útját járták, és csak hébe-hóba néztek be az iskolába. Voltak autonóm gondolkodóik, akik komolyan hatottak a politikusokra, milyen irányt vegyen az országuk. Nálunk ilyen ötletnek nyomát sem találni. Egyik oldal a nyugatot, a másik a keletet majmolja, de épkézláb koncepciója senkinek sincs. Kompország továbbra is a nyílt vízen vesztegel.
