1. Felejtsük már el, hogy utol kell érni Ausztriát. Hagyjuk ezt a monarchiabeli belső rivalizálásból megmaradt Bécs-Budapest pöcsméregetést és ne sóvárogjunk, ne áhítozzunk az osztrák életszínvonal után. Olyan magasra tesszük a lécet, amit aztán nem lehet megugrani és ez folyamatos nemzeti frusztrációt okoz. Engem nem érdekel, hogy élnek az osztrákok. Fejezzük be ezt a kádárista jóléti irigykedést a gazdag szomszéd felé és az ezzel való kampányolást és néphergelést is szüntessük be, mert semmi másra nem jó, csak a kisebbségi komplexusunk dagasztására. Számoljuk fel a gettókat, csináljuk egy épkézláb egészségügyet és normális oktatást, aztán mindjárt élhető lesz ez az ország. Nem Ausztriához kell felnőni, nem valamiféle homályosan definiált elit nyugati klubhoz kell konvergálni (a dolog jóléti értelmében), hanem végre megtanulni saját magunkhoz mérni a világot és nem fordítva. A magyar rendszerváltás épp elég nagy tragédiája, hogy a Gorenje hűtőért és Music TV-ért ment végbe nem pedig a szabadságért és demokráciáért, úgyhogy jó lenne már kinőni a jóléti sóvárgásból.
2. Egy valamit nem lehet elvenni Orbántól, és ez a magyar út ideája. Én messzemenőkig támogatom. Szerintem ahogy Orbán manőverezik a fontos gazdaságpolitikai kérdésekben (mint például a kettős bérrendszer témája), az nem szélhámosság és vakmerőség, hanem bátorság és politikai/gazdasági innováció. Az unortodoxia szerintem kifejezetten menő dolog - a tankönyvi kánontól eltérni nem merő, a már kijárt ösvényt taposó berendezkedéssel ellentétben. Pont az a gyarmati mentalitás a magyar szellem legnagyobb kerékkötője, amely a modernizációt kizárólag úgy tudja elképzelni, hogy majd lemásoljuk a bevált modelleket és akkor mindjárt a helyes úton jár Magyarország. Az ország autójának kormányát nem lehet ide-oda rángatni, például rükverccel menni a Balatonig szörnyen ostoba egyediség lenne, de én hiszek abban, hogy megfelelő visszacsatolásokkal az autó nem fog se 10-zel döcögni autópályán, se szakadékba zuhanni. Remélhetőleg ezek a feedback-ek most be vannak építve a rendszerbe. Nem értek egyet a közép-európai összeszerelő-műhely országvíziójával és sok mindennel, de a sajátos magyar út igenis menő (hangsúlyozom, nem feltétlenül EZ az út, hanem úgy általában az autonóm, frappáns és unortodox gazdaságpolitika). Én ezt a kreativitást és tökösséget várom el a mindenkori magyar vezetéstől.
