Megtörtént az, amit már régóta lehetett sejteni: a Kispál és a Borz abbahagyja. Legalábbis bizonytalan ideig nem adnak hangversenyt és nem jelentetnek meg lemezt. Hát igen. Lovasiék megunták a hosszú agóniát és maguk vetettek véget a mára koncertzenekarrá "silányult" Kispálnak. Annak a Kispálnak, amelynek a magyar könnyűzenében hagyott nyoma már most örök billogként jelzi, hogy mekkorát alkottak. Csakhogy és de: kifulladt az egész produkció, kiégtek a zenészek, egyszerűen nem élvezték a közös zenélést. Ha egy zenekar képtelen kiizzadni magából egy albumnyi számot 6 évig, ott tényleg valami gebasz van. Vagy mégsem? Hányszor láttunk már olyat, hogy korszakos előadók akár tizensok éveket is kihagynak, aztán meg egy hatalmas albummal térnek vissza? Ott van például az AC/DC: legutóbbi lemezük 2008-ban jelent meg, előtte pedig 2000-ben jelentkeztek stúdióanyaggal. Na és akkor mi van?

Valójában a Kispállal az a gond, hogy már régóta nem azt a zenét játszák, amit szeretnének, hanem azt, amit a közönség elvár tőlük. Hozniuk kell a megszokott színvonalat és paneleket, ehhez pedig - egyébként teljesen el nem ítélendő módon - nem füllik a foguk. Vajon - az egyébként friss Kossuth-díjas - Lovasi András miért futtat még legalább 3-4 projektet a Kispálon kívül? Vajon miért tűnt sokkal őszintébbnek és felszabadultnak egy klubhangulatú Kiscsillag koncerten, mint egy nagyszínpados össznépi Kispál mulaccságon? Mert jól láthatóan azt élvezi, imádja csinálni, örömét leli benne. Ilyen egyszerű ez, gyerekek.

A Kispál és a Borz úgymond "megszűnése" miatt mégis van okunk elnedvesíteni a papírzsebkendőket. Ugyanis Lovasi, Kispál, Dióssy és a többiek állandó vendégei voltak a hazai fesztiváloknak, nélkülük nemigen rendeztek semmilyen komolyan vehető csoportos népünnepélyt Magyarországon. Talán még egy olyan zenekar van ebben az országban, aki hasonló elismertséggel büszkélkedhet, ez pedig a Tankcsapda. És most egyedül maradtak. Nagyon szomorú dolog ez, kéremszépen.