...kapd be még egyszer!

Ezt tudom mondani a mongolidióta cseh és lengyel államfőknek, akik továbbra sem hajlandóak aláírni a kibaszott lisszaboni szerződés ratifikációját. Ha tényleg nem tudnak egy ilyen Európában élni, akkor tessék, írják alá, oszt az új szabályok már megengedik a kilépést, szabadon lehet távozni. Aztán majd meglátjuk, mire mennek a fene nagy szuverenitásukkal. De nehogy már két ilyen retardált, magamutogató faszkalap miatt szívja a brokit egész Európa!

Pedig már a lisszaboni szerződés is egy C-verziós terv felvizezett változata, aminél klasszisokkal jobb új alkotmányt lehetett volna összedobni, de hát ezt dobta a gép, és azért fércmunkának mégsem nevezhető a dokumentum. Miről is szól ez az egész ügy? Arról, hogy az EU-t nem 27 országra találták ki, a jelenlegi szabályok és keretek között meglehetősen döcögősen működik a rendszer, továbbá a világ kihívása miatt szükségszerű egy újabb lépés a föderalista Európa irányába. Mit is jelent ez? Hát hogy legyünk olyanok nagyjából, mint USA, csak mondjuk Európai Egyesült Államok néven. Félreértés ne essék, a lisszaboni szerződés egyáltalán nem ezt hozza el, csak egy apró lépést tesz errefelé. Például végre lenne az Uniónak elnöke és külügyminisztere. Nagyobb hangsúlyt kapna a Parlament. Az EU több beleszólást nyerhetne az egyes tagállamok belügyeibe, több területre terjesztené ki a közös ügyeket. Azaz az Unió szerepe erősödne a nemzetállamok rovására.

Minderre elsősorban azért van szükség, mert Európa gazdasági ereje és politikai befolyása meggyengült; a nálánál nagyobb, egységesebb, központosabban irányított nagyhatalmak (USA, Kína, Oroszország) veszélyeztetik Európa pozícióit. Gondoljunk bele! Németország, Franciaország, Nagy-Britannia európai és történelmi értelemben hatalmas nemzetek, viszont világviszonylatban ugyan fejlett és erős, de kicsi országoknak számítanak. Könnyen el lehet őket taposni. És hiába ugrál az Európai Unió, ha nincsen egy erős vezetése, ha nincsen egy kijelölt irányvonal, hogy merre haladjon. A sok kicsi kiabál, mindenki a saját érdekeit nézi, házon belül is veszekszenek (lásd a vihar a biliben legújabb kiadását: Magyarország vs. Szlovákia), hovatovább nyilvánvalóan képtelenek a közös érdekérvényesítésre, az összefogásra. Európa csak akkor őrizheti meg méltó helyét a világban, ha válaszol a kor kihívására és együttes erővel lép fel.

A lisszaboni szerződés pontosan ebbe az irányba mutat. Aki még ennyi kompromisszumot sem tud kötni, aki mindezeket nem fogja fel, az egyszerűen egy komplett idióta. A lengyel és a cseh elnök, kiegészülve David Cameron nevű játszótársukkal, jobban tennék, ha aláírnák a dokumentumot, aztán fognák az országukat és kilépnének az Unióból, oszt élhetnének, mint Marci hevesen, ahogy ők szeretnék. Hogy akkor nincsen euró, meg uniós támogatások? Hja kérem... valamit valamiért...

Ajánlott olvasmány:

Tóta W. Árpád : Eire_non_coronat!