Hát igen. Balzsay Károlyt elverték. Nem kicsit, nagyon. Lehet így magyarázni, meg úgy magyarázni, a lényeg, hogy az Universum világbajnoka a döntő pillanatokban jóval gyengébb volt ellenfelénél, aki a meccs végére annyira puhára verte, hogy Karcsit jobbnak látták a kórházba vinni.
Nem arról van szó, hogy a nagyszájú blogger belerúg még egyet az amúgy is földön fekvő bokszolóba. Dehogy. Csak azt mondom, hogy vissza kellett volna venni a nagy mellényből. Abból az illúzióból, hogy Stieglitz majd asszisztál egy magyar közönség előtti gálameccshez és majd nem üt olyan erősen. Hát, a német csúnyán belefingott a nulláslisztbe, elrontotta a budapesti örömünnepet. Pedig olyan szép lett volna. Na ja.
Nyilván lehet kissebbíteni a vereséget azzal, hogy deklaráljuk, a magyar közönség előtt Karcsin nagy volt a nyomás, és ő nem bírta az esélyesség terhét. De hát álljon meg a menet: egy profi bokszolóról beszélünk! Mi több, egy (most már ex-) világbajnokról... Azt is mondják, hogy nem volt még elég rutinja, szemben Stieglitz-cel. Aki egyébként fiatalabb nála két évvel. Nabazmeg.
Én nem akarom bántani Balzsay Károlyt. Sőt, megmondom őszintén, én sem akartam hinni a szememnek, amikor láttam, hogy hordágyon viszik el a mentők. Számomra teljesen egyértelmű volt, hogy a tegnapi meccset ő fogja megnyerni. Méghozzá simán. Erre tessék, mi lett belőle.
Én azt mondom, egy vereség belefér. A legjobb családban is előfordul, mindenkivel megeshet. Csakhogy és de: tudni kell felállni a padlóról. Egyébként is, a siker nem azoké akik sohasem buknak el, hanem akik elbuknak és újra felállnak. Nem az a nagy bajnok, aki nem veszít, hanem az, aki a veresége után, tanulva abból, képes visszakapaszkodni az élre. Innen szép a győzelem.
Én szentül hiszem, hogy Balzsay Károly jobb ökölvívó, mint Robert Stieglitz. Tegnap mégis utóbbi nyert. Hogy miért és hogyan, az már lényegtelen. Felejtsük el a tegnapot. Ami számít az az, hogy összemérték erejüket, és Balzsay gyengébbnek találtatott. Lehet visszavágót kérni, lehet revansot venni. De egyrészt nem szép dolog házhoz menni lófaszért, másrészt pedig még ha Balzsay nyerne is, akkor sem tudná eldönteni az ember, hogy ki a jobb. Egyszer ő nyert, utána meg ő, és akkor mi van? Az a jobb, aki kettejük tíz mérkőzéséből többször nyer, vagy hogyan? Nem, kéremszépen, Stieglitz legyőzte Balzsay Károlyt, nem kis részben utóbbi hibájából, de alapvetően előbbi remek taktikájával. És ott a pont.
Csúnya pofonba szaladt bele tegnap este Balzsay Károly. Hát igen, csapásokat adunk és csapásokat kapunk. Talpra kell állni, bármilyen mély sebet ütött Karesz karrierjébe ez a rossz emlékű mérkőzés. Én úgy gondolom, Karcsi meg tudja csinálni, van benne még annyi. Rajta semmi nem fog múlni. A klubján annál inkább. Az a nagy kérdés, hogy ezek után milyen tervei vannak vele az Universumnak. Sajnos nem túl jók a kilátások.
Rövid ideig volt két világbajnokunk a profi ökölvívás sakktábláján. Az egyik bábu, akit a jövő reménységének tartottunk, eldőlt, és - egy darabig biztosan - fekve maradni látszik. A másikat, aki már régóta áll, aljas módon kivéreztették, magára hagyták és most le akarják ütni. A sajátjai akarnak végezni vele. Ne hagyjuk, ne hagyja! Hajrá Madár!