Én nem tudom, hogy Lance Armstrong miért tért vissza három év kihagyás után, de az biztos, hogy idén neki szurkoltam, csak miatta követtem figyelemmel a biciklis körversenyek koronázatlan királyát, a Tour de France-ot. Habár nagy sikerei idején meglehetősen unszimpatikus volt a faszi, idén azért adott valamit a külsőségekre: jópofiskodott, elbeszélgetett az újságírókkal, integetett a rajongóknak, sőt, még szenvedett is biciklizés közben. Mint egy ember.

Hogy miért neki szurkoltam? Mert szeretem a nagy bajnokokat látni újra győzni. Szerettem volna látni, ahogy 37 évesen megnyeri a Tourt. A Giro d'Italia után azt hittem, az első tízbe sincs esélye bekerülni, aztán végül a harmadik lett. Nem rossz, nem rossz... de ő is győzelmet várt magától, jövőre újra megpróbálja. Pedig még öregebb lesz, még kevesebb eséllyel. Ha engem kérdeztek, szerintem hülyeség házhoz menni lófaszért. Tudni kell a csúcson abbahagyni, majd egy hősies visszatérés után végleg lerakni a cengát. Persze ha Armstrong jövőre esetleg mégis megnyerné a Tourt, akkor örömmel küldöm el a mostani pesszimista énemet a fekete gyászba.