Ejh, maradnak még egy kicsit a kommunisták. Lecserélték Gyurcsányt, most Bajnaival és a Lendvai Ildikóval próbálkoznak. Az öszödi beszédben Fletó is megmondta: "Van ebben a frakcióban nem egy miniszterelnöknek alkalmas ember." Ezt szerintem ő sem gondolta komolyan. Bajnaira ugyan nagy nehezen rá lehet húzni a válságmenedzser szerepét, a szocik minden bizonnyal meg is próbálják majd az ő nyakába varrni a megszorításokat, eltolva maguktól a felelősséget. Azok nem is mink voltunk, hanem ez a Gordon gyerek.

Ha egyáltalán lesznek megszorítások... Én ugyanis egyáltalán nem látok arra garanciát, hogy az Internacionálé lendületéből megmarad valami a döntések idejére is. Az MSZP nagy része nem akarja elvenni a 13. havi nyugdíjat, nem szívesen bólintanak rá a szociális kassza megcsapolására, a MÁV-pénzek megkurtítására sem. Félnek, hogy a maradék támogatásukat is elvesztik 2010-ig. Bajnai azonban megteheti, hogy lemond, ha nem állnak mellette, akkor pedig minden bizonnyal jön az előrehozott választás, hiszen senki nincsen már, aki vállalná a kormányzást. Szóval könnyen lehet, hogy idő előtt kell az urnához járulnunk majd.

A politikai mélyponton azonban már túl vagyunk, ez nyilvánvaló. A miniszterelnök-keresés szerencsétlenkedését ugyan nem lesz könnyű elfeledteteni, de most mintha némi nyugalom lenne. Nagyjából tudjuk, merre tartunk, nagyjából tudjuk azt is, hogy kikkel. Meg azt is, hogy meddig. 2010-ben azonban ezek után már nem nagyon tudom elképzelni, hogy ne a Fidesz alakítson kormányt. Fel lehet majd hozni az MSZP-t a mélypontról,  ha esetleg mégis pozitívan, vagy minimális renomé-veszteséggel jönnek majd ki a válságkormányzásból, plusz adott egy finom kampány, amiben neadjiste' szövetségben a demokratikus Magyarország erőivel, az SZDSZ-szel és az MDF-fel mindenáron meg akarják majd állítani Orbán Viktor visszatérését. Mert 7 évet nem lehet kitörölni a történelemből, mert nem lehet hatalmon egy olyan ember, aki el akarja pusztítani a politikai ellenfeleit, mert nincsen programja, satöbbi.

Hogy mi lesz Gyurcsány politikai jövője, az kérdéses. Egy biztos, egy korszak lezárult azzal, hogy távozott a hatalomból. Ideális esetben most jön egy év válságkezelés Bajnaival, utána pedig egy 2/3 közeli, de azt nem elérő választási győzelem. (Bármennyire is nagy szükség lenne egy új rendszerváltásra, egy új alkotmányra, egy sor 2/3-os törvényre, nem tartanám szerencsésnek, ha a Fidesz kétharmados politikai erő lenne. De szerintem ettől nem kell félni, nem nyer akkorát a jobboldal, hogy diktatúrával lehessen majd vádolni ellenzékből.)

Márpedig ha így lesz, akkor 2010 sorsfordító esztendő lehet a magyar politikában. Véget érhet az a szisztéma, hogy az MSZP és az SZDSZ rendre visszatérnek a kormányba. Gyurcsány az őszödi beszédben nagyon jól világította meg a lényeget: "Mindenki döntse el magában, hogy 4-500.000 Ft-ért csinálja a dolgot (ami kurva fontos, különösen, ha az embernek nincsen más szakmája, csak ez, tudom én), hogy képes-e az elmúlt 15 év összes történetén felülemelkedni s megkötni új védeket, vagy azt gondolja, hogy ez is egy olyan négy év lesz, hogy a francba, túléltük az eddigit is, most is túl leszünk. Volt elég miniszterelnökünk, ezen a pasin is túl leszünk majd. Mi úgyis maradni szoktunk." És az utolsó mondat a lényeg. Ők maradni szoktak, már lassan 50 éve ők irányítják az országot kisebb megszakításokkal, az ő embereik ülnek az összes fontos döntéshozói helyen, az ő haverjaik kapnak állami megrendeléseket, ők csinálnak mindent ebben az országban. És ha 2010-ben kormányváltás lesz, egy sor olyan dolog meg fog változni ebben az országban, amit az elmúlt 20 évben sokat szidtunk, kritizáltunk, parodizáltunk ugyan, de megszoktuk. Nem lesz többé Demszky, nem lesz Nap-Kelte, nem kap támogatást a Hócipő és a vén kommunisták is eltakarodnak, akik a pártból élnek, mióta világ a világ. Szóval én azt mondom, ebben a maradék egy évben élvezzük ki a régi világ dolgait, próbáljuk meg megfigyelni, hogyan zajlik most az élet, mi van a médiában, az országban, és ha majd 2010-ben kormányváltás lesz, akkor mennyi minden fog megváltozni.

Nem akarok előre inni a medve bőrére, de egy Fidesz-győzelem esetén nem szeretnék minden sarkon villanypóznára lógatott szocialista politikusokat látni, még ha kétségkívül megérdemelnék is, ugyanis nem lehet büntetlenül tönkre tenni, csődbe vinni és külföldi kézbe adni (viccen kívül!) egy országot. Nem szeretném, ha túlságosan nemzeti-keresztény karaktere lenne a kormánynak, nem szeretnék koronausztatást, nem szeretnék nagygyűlésen otromba szarokat hallgatni. Nem szeretnék olyan Orbán-kormányt, mint ami 1998 és 2002 között volt. Egy fiatalos, lendületes, MENŐ kormányt szeretnék, és új, karizmatikus emberekkel felálló Fideszt. Ugyanis nagyon bántó, hogy az elmúlt 8 évben egyedül Navracsics Tibort sikerült megtalálnia a Fidesznek, és csak olyan nyomorékokat tud felmutatni, mint Szijjártó Péter (aki nagyon jófej srác, csak sajnos igen irritáló dolgokat mond szóvivőként), vagy mondjuk Cser-Palkovics András. Rossz rájuk nézni. Komolyan mondom, Nyakó és Mesterházy hozzájuk képest főnyeremény. Az MSZP is azért nyert 2006-ban többek között, mert a Fidesz sokkal cikibb volt. Sajnos.

De vissza is térnék az öszödi beszédhez. Ami után nyilván be kellentt volna adnia a komplett kormánynak a lemondását egy egészséges demokráciában, de attól függetlenül tényleg egy szenvedélyes igazságbeszédről van szó. A kiszivárgtatott anyag az egész magyar politikát, a magyar baloldalt mutatja be belülről.  Kár, hogy ebből a beszédből mindenki csak az "elkúrtuk"-at és a "hazudtunk"-at ismeri. Pedig ha meghallgatnák/elovasnák az egészet az emberek, rájönnének, hogy  Gyurcsány nagyon a fején találta a szöget. A kevésbé ismert részeket idézném belőle.

"Fantasztikus dolog politikát csinálni. Fantasztikus. Fantasztikus egy országot vezetni. Az utolsó másfél évet azért tudtam én személy szerint csinálni, mert egy dolog ambicionált, és egy dolog fűtött: visszaadni a baloldalnak a hitét, hogy megcsinálhatja, hogy nyerhet, hogy nem kell lehajtani a fejét ebben a kurva országban. Hogy nem kell beszarni Orbán Viktortól meg a jobboldaltól, és tanulja most már meg magát, nem ő hozzájuk mérni, hanem a világhoz. Ez adta a hitet, hogy miért érdemes ezt csinálni. Nagy dolog volt, imádtam, életem legjobb része volt. Most az adja, hogy történelmet csinálunk. Nem a történelem könyveknek, arra szarok, egyáltalán nem érdekel, hogy benne leszünk-e. Hogy én személy szerint egyáltalán nem érdekel. Csinálunk-e valami nagyot. Azt mondjuk-e, hogy a kurva rohadt életbe, jöttek pár napig, meg merték tenni, és nem szarakodtak azon, hogy hogy a francba lesz majd az útköltség elszámolásunk, bassza meg! Jöttek párak, akik nem szarakodtak azon, hogy akkor a megyei önkormányzatban lesz-e majd helyük, vagy nem. Hanem megértették, hogy másról szól ez a kurva ország! Hogy megértik azt, hogy azért érdemes politikusnak lenni itt a XXI. század elején, hogy csináljunk egy másik világot! Csak azért! Egzisztenciát lehet még találni sokat. Tudom, hogy nekem ezt könnyű mondani. Tudom, ne vágjátok mindig a képembe!

(...)

De csak azért érdemes csinálni, hogy hozzányúljunk a nagy dolgokhoz. Elmagyarázni és majd hosszú bizottságokban ücsörögni, és majd új munkabizottságot tartani, aztán majd kideríteni, hogy soha egyetlen egy törvényben nem tudunk megállapodni, mert újra csak azok a kompromisszumok születnek, ami lényegében a semmittevés kompromisszuma, hogy fönnmaradjon, amely eddig volt, mert minden más sérti valakinek az érdekét, ahhoz másik madame kell.

(...)

Én azt mondom, hogy vegyen mindenki nagy levegőt, igyon kurva sok bort, aludjon egy-két éjszakát és döntse el magában, ha mindenki csak ugyanazt tudja mondani, amit az elmúlt években mindig mondott, és nem jut el odáig, hogy na, a franc egye meg, lehet, hogy mást kell mondani, mint amit mondtam öt éven keresztül, mert láthatólag soha nem tudtunk megállapodni egymással. Mert ha mind a 190 ugyanazokat a mondatokat mondja, mint amit az elmúlt években mondott, akkor ugyanúgy nem fog történni semmi, mert ugyanúgy nem tudunk megállapodni. Bassza meg, ugyan nem értek egyet, de elengedem először. Csinálják!

(...)

Van A-Z-ig forgatókönyvem, hogy hogyan lehet a szocialistákban ott lévő hihetetlen energiát arra fölhasználni, hogy az országot megváltoztassák, hogy tegyék már bele, hogy legyenek már úrrá végre a kishitűségükön meg a régi igazságaikon.

(...)

Azt a személyes sztorim, hogy változtassuk meg ezt a kurva országot, mert ki fogja megváltoztatni, Orbán Viktor fogja megváltoztatni a csapatával? Vagy C változat, nem történik semmi, el lehet még így egy darabig lébecolni.

(...)

Mi azért nem merünk hozzányúlni egy sor nyilvánvaló társadalmi hazugsághoz, mert félünk a ránk ható politikai következményektől. De hölgyeim, és uraim! Ez egy pár száz embernek meg a családjának, meg az ismerőseinek a problémája, a miénk. De nem azért kell politikusnak lenni, mert ebből olyan kurva jól meg lehet élni, mert már elfelejtettük, hogy milyen autófényezőnek lenni! Hanem azért, mert meg akarjuk ezeket oldani."

Mit is tudok ezen felemelő szavak után mondani? Gyurcsány Ferenc tökéletesen felismerte a magyar baloldal problémáit, és megpróbálta modernizálni, a XXI. századba emelni pártját. Többé-kevésbé sikerült is neki, végül azonban kudarcot vallott. A kommunisták már csak ilyenek: amikor jól ment nekik, pajzsra emelték, aztán amikor szart kellett lapátolni, rábízták ("törd a jeget Feri, te vagy elől"), végül pedig, amikor már csak kolonc volt a nyakukon, megrágták és kiköpték. Ennyi volt.