Közhelyes és picit szirupos leszek, de most muszáj. Az olimpia kapcsán beszélnünk kell azokról is, akiknek nem jött össze a torna vagy talán ki sem jutottak. Akik most vigasztalhatatlanok. Jelképezze őket Bor Barna, a magyar dzsúdós, akit 10 másodperccel a küzdelem vége előtt intett meg a bíró, ami gyakorlatilag egyenlő azzal, hogy belenyúlt a meccsbe és az ellenfelét juttatta tovább. A rendkívül szimpatikus Bor érthetően végtelenül csalódott volt a kiesése után, az M4-nek adott keserű nyilatkozatát nem tudom kiverni a fejemből. 4 év felkészülése ment a kukába. 31 évesen nekifogjon még egy olimpiai ciklusnak? Nem szeretném túldramatizálni a szituációt, hiszen nem dőlt össze a világ, Barna sikeres cselgáncsozó karriert tudhat magáénak, tavaly házasodott, életerős, egészséges fiatalember, még előtte az élet. Mégis fontos, hogy tudja minden olimpikon, hogy nem csak a bajnokokat hordozza tenyerén ez a nemzet. Az arany sosem elvárás, csupán vágy lehet. Ha valamit elvárhatok egyáltalán a TV előtt ülve, az legfeljebb az egyenes gerinc, a tisztes helytállás.
Nem gondolom, hogy egy sportoló, egy olimpikon feltétlenül tiszteletet érdemel. Miért lenne tiszteletre méltó? Elsősorban magáért csinálja, a dicsőségért, a sikerért. Ez persze nem jelenti azt, hogy ne lehetne rá felnézni, ne lehetne elismerni a teljesítményét és ne lehetne megköszönni neki azt, hogy a magyar színeket képviselve öregbítette hazánk hírnevét. (Már akinek ez még fontos 2016-ban, ugye...) De ahhoz, hogy győztes legyél, nem elég csupán tehetségesnek lenni és keményen edzeni: ahhoz az is kell, hogy kiválasztott légy. Immár kétszeres olimpiai bajnok kardvívónk, Szilágyi Áron mondta, hogy nem lehet egymás után zsinórban kétszer olimpiát nyerni pusztán az elvégzett munka okán. Nem lehet... Ő áldott ember, hogy neki sikerült. Valóban így van. Csak a kiválasztottak lehetnek győztesek, megérdemelten vagy érdemtelenül - de ugyan ki tudja ezt eldönteni?
És mi van azokkal, akiknek mást szánt a sors? Faragó Tamás, kiváló vízilabdázónk szokta azt mondani, hogy nem tudja megígérni a szülőknek, hogy ha hozzájuk viszik a fiukat pólózni, akkor olimpiai bajnokot csinál belőlük... de hogy lesz barátnőjük, az biztos! Azt gondolom, valahol ez a lényeg. Tehát Barna és a többiek, fel a fejjel! Nem volt hiába az elmúlt 4, 8, 12... év. Ha a sport jellemes embert faragott belőletek, már megérte. Nekünk mindenképpen.
