Na, van egy olyanunk, hogy nőnap. Az ember fia már gyerekkorától fogva megtanulja, hogy ilyenkor virágot kell vinni a tanárnéninek, az ember lánya pedig azt, hogy ezen a napon nem kell venni a boltban csokit, úgyis hoznak a (főleg ropogós tinicsöcsök által megrészegített) lelkes vagy kevésbé lelkes kanok. De hát felnőtt fejjel mégis mit kezdjünk ezzel a nőnappal? Tudjuk egyáltalán hova tenni? Mi értelme van a nőket ünnepelni egyáltalán? Nos, a mai - egyébként indokolatlanul csöpögős - poszt arról fog szólni, hogy miért érdemlik meg a nők ezt a napot - ugyanis az elvitathatatlan, hogy jár nekik.

Ahhoz, hogy megértsük a nőnap jelentőségét, vissza kell gyalogolnunk jó pár évszázadot az időben. Ha visszanézzük a kristálygömbünkben az elmúlt mondjuk ezer évet, már csak az alapján is láthatjuk, hogy a történelem során rendkívül mostohán bántunk mi férfiak a gyengébbik nemmel és nem kevés szenvedést okoztunk a hölgyeknek. Sőt, egész konkrétan nem is bántunk velük ember módjára, habár ez esetben nem lehet nem idecitálnom a híres székely mondást, miszerint "A nő nem ember. A sör nem alkohol. A medve nem játék.", amiben azért van valami, de ez most nem egy nőellenes bejegyzés... (Majd később azért egy komplementer-posztban felállítom az itt leírtak antitézisét is, árnyalva az egész dolgot, ugyanis a teljes képhez azért még jó pár dolog hozzátartozik...) Na szóval lényeg a lényeg, kutya egy dolog volt az asszonysors, ráadásul még le is néztük a nőket, nem engedtük őket beleszólni a politikába (bezzeg a mai öregasszonyok a piactól az orvosi rendelőig mindenhol előhozzák a témát!), butának néztük és nem engedtük taníttatni őket (előbbi igaz is meg nem is, most nem fejteném ki bővebben miért, utóbbi viszont csak ama félelem miatt volt, mert ha tanulnának, akkor egyrészt kiderülhetne, hogy okosabbak nálunk, másrészt mivel tanultak lennének, schimán rájönnének, hogy mennyire el vannak nyomva és milyen tágak a lehetőségek a konyha-kert-szülőszoba aranyháromszögön kívül, a főzőkanál és a szaros pelenka mögül előbújva), illetve kizártuk őket a legjobb bulikból, kocsmázásokból és hasonló férfias szabadidős tevékenységekből, amiben egyébként a mai napig sokkal jobbak vagyunk a társadalmi elvárások lebontása és a teljes szabadság ellenére is (igen, a folyton partizó csajok és nyaraló szingli lányhordák ellenére is, más okok vannak a háttérben), de hát ennek megmagyarázáshoz megint egy külön litániát kellene keríteni, ahhoz meg lusta vagyok és időm sincsen rá. Egyszóval volt egy férfias, hierarchikus világ nagyon sok ideig, amiben nem hagytuk kibontakozni a nőket, pedig ennél sokkal jobb sors járt volna nekik. (Egyébként ebben a kemény környezetben szocializálódva a nők is elég kemények lettek, elég csak öreganyámék generációjára gondolni, pedig az már bőven a szocializmus időszaka volt!) Szóval már csak ezek miatt is kanosszát kéne járnunk és sűrű elnézéskérések közepette nőnapot tartani minden nap... de ez még messze nem minden.

Én személy szerint azért tartok nőnapot és azért köszöntöm meg valami csekélységgel, esetleg valami szirmos jószággal lány, hölgy, asszony vagy özvegy ismerőseimet, mert ezzel hálát adok nekik a női erényeikért, elismerem fáradozásaikat és pozitívumaikat, megköszönöm, hogy ténykedésükkel és jelenlétükkel színesebbé, érdekesebbé és összességében teljesebbé teszik az életemet és végső soron az egész világot. És azt mondom, igenis ünnepelni kell a nőket a bennük meglévő szeretetért, kedvességért, cukiságért, empátiáért, amely nélkül oly' sivár lenne a férfiak egyszerű élete. És persze csodálattal adózom a nők azon - sokszor még az állatvilág törvényszerűségeiből magukkal hozott - tulajdonságai miatt, amik felemelték őket az evolúció csúcsára és hódolattal tartozom azért, mert a férfiak faékegyszerű tömegei felett az idők során végig uralkodtak és manapság is ők hordják a nadrágot (tisztelet a kivételnek, kedves szerencsétlen férfitársaim!). Egyszóval van miért tenyeremen hordoznom, tisztelnem és szeretnem a nőket... és főleg azt az egyet, akit a legjobban szeretek. Ő a legcsodálatosabb nő, akivel valaha találkoztam. Már csak miatta is érdemes volt kitalálni anno nőnapot és természetesen, ha már más nőért nem is, miatta kötelező megtartani is. 

És hát a végén hozzá kell tennem, hogy nagyon sok olyan dolog is van, amiért gyűlölnünk, utálnunk és leginkább megvetnünk kell a nőket, valamit érthetetlenül merengeni afelett, hogy miért csak róluk emlékezünk meg és a férfiakról soha? De erről majd máskor, egy másik posztban. Ma más dolgunk van és ez így is van rendjén.