Nyilván ő sokkal jobban tudja, de kívülről szemlélve semmilyen racionális (ind)okot nem látok, ami miatt Pep Guardiolának ott kellene hagynia a Barcát. Nem tudhatjuk, mi motiválta a sztáredzőt, mikor meghozta ezt a döntést, de én nem igazán tudok semmi olyan érvet, ami ne a maradás mellett szólt volna.

Rendben van, az évad végét elkúrták, mint annak a rendje, így sikertelen a szezon: elúszott a bajnokság és a BL is, egy árva kupagyőzelemmel pedig kitörölhetik azt a bizonyost... Ennek ellenére az idény kimagaslóan legjobb csapata a Barcelona (a Real Madrid mellett); nem lehetne azt mondani, hogy túl sokat gyengélkedtek vagy hogy nagyon visszaesett volna a játékuk színvonala... Sőt... A végére egész egyszerűen elfáradtak, nem volt velük a szerencse, döntő pillanatokban hibáztak, előfordul az ilyen... Nyilván Guardiola is szívesebben lépett volna le zsebében egy újabb spanyol arannyal úgy, hogy közben megvédte volna a BL-bajnoki címet is első ízben a sorozat történetében, és harmadszor a Barcás évei alatt... Hát, nem jött össze ez a bravúr, egyébként legnagyobb bánatomra, mert nagyon szurkoltam neki és a csapatának, majd lentebb kifejtem, miért. Igaz, úgy még jobban (szíven) ütött volna ez a mai bejelentés...

Guardiola tehát elmegy. Az időzítés kétségtelenül nagyon rossz, mert most rá lehet akasztani, hogy otthagyja a süllyedő hajót, szarban hagyja a fiait, stb. Először is: szeretnék úgy süllyedni vagy olyan süllyedő hajón hesszelni, mint a Barcelona. :D Másodszor: szerintem már nagyon régóta érlelődött ez a dolog Guardiolában, nem sok köze van a csapat sikerének vagy sikertelenségének ehhez. Annyit azonban meg kell jegyezni, hogy én még a látszatát is elkerültem volna annak, hogy cserben hagyom a srácaimat. Én a helyében tököt növesztettem volna és még legalább 1 évre elvállaltam volna a csapat vezetését. Nem mondhatni, hogy romokban lenne a csapat játéka, de tanulva az idei hibákból újraépítettem volna az atomfocit, jövőre lealáztam volna mindenkit, behúztam volna a BL-t és a bajnokságot is, és végső soron demonstráltam volna, hogy még mindig a Barca a legjobb futballklub a világon... Nah, az lenne az igazi álombefejezés, ha már mindenáron le akarunk lépni... Egyébként meg kifejezetten ártott ez a móka szerintem, hogy minden évben meghosszabbítom a szerződést, ez az antistabilitás nem jó vért szül... Nem tesz túl jót a játéknak és a játékosoknak, ha nem tudják, meddig tervez az edző... De hát ezek már motivációs és menedzsment kérdések, ebbe inkább ne menjünk bele...

Nem szeretem a nagy búcsúzásokat. Szomorú leszek tőle, eszembe jutnak az emlékek, beindul a nosztalgiavonat az agyamban, aztán talán még pár könnyet is kisajtolok magamból... Guardiola távozása pedig kifejezetten elkeserít. Igen, több ez, mint szomorúság, kicsit mérges is vagyok rá. Csalódott vagyok. Ugyanis Guardiola személye és a Barcelona, mint csapat sokat jelentett nekem. Bár nem vagyok egy fanatikus rajongó és nem is vagyok katalán szabadságharcos, sőt, még csak a focit sem szeretem annyira, hogy ilyen kijelentésekre ragadtassam magam, de mégis: szeretem Guardiolát és a csapatát. Nem lehet véletlen, hogy Pep regnálása alatt szerettem beléjük. Van (volt?) benne (bennük) valami különleges, valami megfoghatatlan báj, valami hihetetlen karizma... Én azért szeretem ezt a Barcelonát, mert maximalista vagyok és imádom bennük, hogy nagyon profin és nagyon szépen, szinte művészi módon játszanak, imádom ezt a nemes eleganciát, ezt a könnyed és egyben nagyon hatékony atomfocit...

De a pluszt nem Xavi zsenialitása, nem Puyol lelkesedése és nem is Messi újabb és újabb pimasz góljai, hanem Guardiola tette hozzá ehhez az egészhez. Ő kovácsolt igazi csapatot belőlük, a játékosokkal együtt játszott, serdülő taknyas koruk óta ismerte őket, akik rá, mint apjukra néztek föl, sőt, istenként tisztelték őt. Guardiola alázata és szerénysége, természetessége, emberiessége volt az, ami miatt őszintén tudtam a Barcelonának drukkolni. Ez volt benne a leginkább szimpatikus, ettől lett számomra igazán szerethető ez a fickó és ez a csapat. A szellemiségnek szurkoltam, annak, hogy ne csak a jobb csapat győzzön, hanem ez a hozzáállás is. Ez a hozzáállás, ami persze máshol is megvan, vagy meg lehet, de nyíltan nem sokan vállalták fel - és szerintem mai modern futballban nagyon ritka és becsülendő ez, főleg ezen a szinten.

Szóval mondtam, hogy csalódott vagyok, azt is elmondtam, miért szerettem a Barcát, azt viszont nem, miért vagyok csalódott. Azért vagyok csalódott, mert félek, ha Guardiola lelép, oda a varázslat. Félek, hogy nem lesz, aki egyben tartsa ezt a brigádot és további szép sikereket érjen el velük. Ráadásul egy ilyen aranykorszak, egy ilyen karizmatikus figura után nehéz betölteni az űrt. Nehéz überelni. És már csak azért is sajnálom ezt, mert az utóbbi 4 év az kétségtelenül a Barcelona éve volt. Volt egy Mourinho vezette Inter, aki 2010-ben megnyert mindent, amit lehetett, és most van egy nagyon jó Madrid Mourinhoval és az élete formájában futballozó C. Ronaldóval, de az elmúlt években a Barcelona dominált, minden róluk szólt, ők voltak a legsikeresebb csapat. Öröm volt látni, ahogy az elmúlt szezonban a két bombázó, Messi és C. Ronaldo vetekedik egymással, korábban sosem látott csúcsokat ostromolva. A sors különleges kegyének tekintettem, hogy részese lehetek ennek a csodának, ebben a korban élhetek, amikor ezeket az embereket láthatom a gyepen futni és játszani. Én szerettem volna, hogy ha ez az állapot még sokáig fennmarad és azt is, hogy végképp bizonyosodjon be, ők minden idők legjobb csapata. Bede Márton tavaly foglalkozott ezzel a témával, és akkor azt írta, ha a Barca 2012-ben is megnyeri a BL-t, akkor az már egy újabb megdönthetetlen érv, hogy ez az évek óta tartó hegemónia nem véletlen, és a klub megcsinálta azt, amit senki sem gondolt volna: évekig ült a trónon, ami a mai fociban elképesztő, emberfeletti, csodálatra méltó teljesítmény. Ez utóbbi - mint tudjuk - nem adatott meg, így tehát tovább lehet-e vitázni azon, hogy mi a Guardiola-féle Barcelona jelentősége a futballtörténelemben, de egy biztos, erre a csapatra még nagyon sokáig emlékezni fogunk, csakúgy, mint az Aranycsapatra. Csak annyi a különbség, hogy sokkal több és sokkal jobb minőségű felvételünk lesz róla. :)

Nem tudom, mi lesz Guardiola után. Remélem, folytatódik minden tovább. Pep nagy ziccert hagyott ki, amikor nem vállalta tovább a csapat vezetését, mert sok siker van még ezekben a fiúkban, nagy dolgokra hivatottak. Persze így is ő a klub legsikeresebb edzője, a Barca aranykorának egyik emblematikus alakja, és ezt ő is tudja. De ha még maradt volna pár évig, legenda lehetett volna belőle. Mint Ferguson Manchesterben. Ami marad, így sem kevés - de milyen kár érte!