Tatu találta ki a címet, tőle lopom (hiteles forrásmegjelölés, figyelitek? :D), de hát jót lopni nem szégyen, meg egyébként is hatalmas a szöveg: schmitt happens… Hát, ma tényleg szar napja volt Schmitt Pálnak, nem lennénk a helyében… Már csak 3 év kellett volna, hogy életműve teljes legyen és megbecsült államférfiként mehessen nyugdíjba egy egész szép közéleti/diplomáciai karrier után, de ehelyett már örökre egy megbukott köztársasági elnökként, egy helyesen írni nem tudó, magából hülyét csináló seggnyalóként, és nem utolsósorban egy közönséges csalóként fog rá emlékezni az ország…

Nem volt egyébként rossz gyerek ez a Schmitt, én nem akarom bántani, kedves figura volt, ő tényleg nem akart ártani senkinek, csak élvezte a pozícióit és tette a dolgát… Viszont pofátlanul csalt, amikor a doktori címét szerezte (akárki akármit mond, ha valaki a dolgozata 90%-át más munkájából emeli át, akárhogy hivatkozza, az plágium, az kopipészt), utána meg tagadta és még szemtelenül hazudozott is… Na, azért ez már nem szép dolog. Persze anno ’92-ben, mikor megcsinálta a doktoriját, volt annyi kapcsolata, hogy schimán elintézhetett magának egy ilyen doktorit… Ki tudja, hogyan kaphatott summa cum laude-t? Lehet, hogy tényleg alázott a szóbelin, de az is lehet, hogy előre lefutott meccs volt a 3 órás orális izzasztás… Ki tudja ezt ma már bizonyítani?

Mindegy, jobb ez így, hogy lemondott. Jobb neki is, jobb a kormánynak is, de leginkább az országnak. Végre valaminek lett következménye, habár azért az elmúlt hét végén egészen nagy mélységekig sikerült süllyednünk: az Obersovszky-„interjú” például tuti gusztustalansági rekordot döntött, ekkora benyalást, ekkora szervilizmust tényleg csak késő esti műsorsávban lehetne leadni… Sajnálom amúgy az öreget, mert ahogy TótaW mondta, felszopta magát a Sándor-palotáig, az egész pályája a kapcsolatok építésén, a főnökök  zakójához dörgölőzésen, a kedélyes beszélgetéseken alapult - valódi tudás, valódi tehetség, valódi teljesítmény nem állt mögötte (hacsak a sportdiplomáciai sikereit, a nyelvtudását és az alkalmazkodói képességét nem tekintjük annak). Ne feledjük, ez a fickó már a kommunizmusban is vezető pozíciókat töltött be, a rendszerváltás után az MSZP-nél házalt, hogy aztán nem kis pálfordulásként (hoppá, micsoda frappáns irónia! :D) 2002-ben már a Fidesz által támogatott jelöltként induljon el a főpolgármester-választáson… Azért ez a köpönyegforgatás eléggé undorító, nem igaz?

Én azonban nem szólom meg ezért az Elnök Urat. Épp elég baja van neki most. Ez nem az ő hete volt: nem csak, hogy elvették az anyukájának ajánlott doktori címét, de még a tróntól is meg kellett válnia. Az eddig kínkeserves munkával felépített imidzse összedőlt, becsülete elveszett, pozíciójától megfosztották. Az emberek embere többé már nem a tisztelt MOB-elnök, a sikeres sportoló, az egykor volt olimpiai bajnok. Schmitt Pál ezentúl a többség szemében nem sokkal jobb Gyurcsány Ferencnél, együtt pózolnak a hazai bukott politikusok panoptikumában, annak is a Legnagyobb Pofáraesések c. termében. Persze ha nem a hiúságára hallgat, akkor még időben lemond a doktori címéről, vagy esetleg még elnökké választása előtt megválik tőle. Nem tette meg, ez lett a veszte. Látva a sok netes mémet, amin szarrá röhögtem magam: most tényleg megérte ez, Elnök Úr?