Nem bírom tovább a hallgatást, ki kell mondanom: a Bajnai-kormány nagyon jól végzi a dolgát. Hiába pampog a Fidesz, hiába kampányol demagóg módon Orbán Viktor azzal, hogy elveszik a nyugdíjat meg a menza kétharmadát, ők is tudják, hogy Oszkóék valójában növekedési pályára állítják az országot. Persze, ugyanazok vannak most is kormányon, akik annak idején elkúrták, de a ciklus utolsó egy évében a szocik Bajnai révén egy olyan tökös gyereket találtak, aki a csapatával meg merte lépni például a 13. havi nyugdíj eltörlését. (Ezt nem lehet neki eléggé megköszönni.) A szakértőinek csúfolt kormány nyilván meg sem kísérelt nagy reformokat hozni (nem is lett volna rá módja), ehelyett egy hatalmas megszorítást csinált, néhány átalakítással az adórendszerben, valamint a közösségi közlekedésben. 

Végre van egy józan, reformközgazdász Bokros-féle hagyományait továbbvivő kormány, bárcsak minél tovább kormányoznának így. Ugyanis az eredmények önmagukért beszélnek: miközben szerte a világon két kézzel szórják a pénzt az országok (sosem látott mértékig növelve az államháztartási hiányt), mi a 4%-os deficitünkkel szinte világcsúcstartók leszünk. Lassan ismét finanszírozhatóvá válik az ország, kezd visszatérni a befektetők bizalma, és úgy általában jól látható, hogy Magyarország fenntartható növekedési pályára lépett. 

Nekem úgy tűnik, mintha Bajnaiék kifejezetten élveznék azt, hogy ezalatt az egy év alatt Magyarország minél több régóta fennálló problémáját próbálják megoldani, orvosolni, és nem csak a gazdaság területén. Elképesztő lendülettel estek neki például a MÁV-nak, habár a vonalak bezárása szerintem a lehető legrosszabb ötlet. Hát igen, mindennek megvan az ára: minden idők legdurvább költségvetése készült el, az egészségügyhöz már a jövő évi büdzsé kárára csoportosították át pénzt (és ha elfogy, gyakorlatilag műkődésképtelen lesz a rendszer), jelentősen megkurtították a szociális támogatásokat (amit nem győzök üdvözölni: például a két éves GYES is előremutató dolog, egy ilyen paradigmaváltás szerintem kifejezetten serkenti a gyermekvállalási kedvet, ugyanis az anyukák nem esnek ki sokáig a munkaerőpiacról), a fejlesztési forrásokat szinte lenullázták (csak EU-s pályázatoknak adnak pénzt), és úgy általában, semmire sem lesz fedezet jövőre. Eközben a munkanélküliség az egekben, a csődhullám még nem ért véget, és a gazdasági visszaesés is nagyon csúnya lesz.

Én mégis azt mondom, megéri az áldozat. Én a hét szűk, hét bő esztendő híve vagyok. Most szorosan kell fogni a gyeplőt, okosan kell csinálni a dolgokat, meghozni pár évek óta szükséges reformot, és még pár évig tartani a feszes költségvetési politikát, és higgyék el, meglesz ennek a gyümölcse. Egyre több elemző mondja azt, hogy ha újra növekedésnek indul a világgazdaság, akkor mi ennek a folyamatnak a nyertesei lehetünk. Egyesek 4% feletti növekedést jósolnak, ami utoljára talán 2006-ban volt hazánkban. Had ne kelljen hangsúlyoznom, ez milyen fontos. Aztán ha már rendbe jöttek a dolgok, akkor lehet lazítani kicsit, még a deficit elengedése is belefér, jöhet az olyannyira vágyott adócsökkentés, aztán akkor tényleg száguldani fog a gazdaság.

Akárhogy is lesz, a Bajnai-kormány egy év alatt megpróbálta helyrehozni a szocialisták kormányzás előző 7 évének bűneit, és ha nem is tudják feledtetni a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormányok hibáit, azért jelentősen javítják az összképet. Ugyanis arról van szó, hogy hiába támadják őket populista módon, hiába nem értik meg, hogy ezek a kemény döntések miért voltak szükségesek, majd az utókor értékelni fogja erőfeszítéseiket, és Bajnai is afféle Bokros Lajosként fog megmaradni a szocialisták emlékezetében, akit kitehetnek a "nagy siker volt" poszterek közé. 

Hogy ezek után mi következik, azt nem tudom. Ha Orbán Viktorék folytatják a megkezdett munkát, és ha kicsit türelmesek tudnak lenni az adócsökkentés tekintetében, akkor Magyarország konszolidációja az ő nevükhöz fog fűződni. Ha viszont csak a Bajnai-kormány tevékenységéből kívánnak megélni és elkezdik szórni a pénzt, akkor nehéz időszak előtt állunk. Remélem, a Fidesz tisztában van a helyzet súlyosságával és a történelmi felelősségével. A következő ciklusban ha minden igaz, sok reform várható, reméljük, Magyarország lehető legtöbb problémáját sikerül megoldaniuk majd, és akkor végre nem a saját faszságaink helyrehozásával kell törődnünk, hanem megvalósíthatjuk azokat a terveinket, amelyekre gyakorlatilag a monarchia összeomlása óta nem volt lehetőség. A Bajnai-kormány áldásos tevékenysége révén úgy tűnik, elindultunk ezen az úton, egyre kevésbé vagyunk Abszurdisztán, úgyhogy azt kell mondanom: csak így tovább, srácok!