Meghalt a király. Éljen a... ki is?!
Gyurcsány Ferenc helyét nem sokan szeretnék átvenni, egy kezemen meg tudnám számolni őket még egy esetleges fűrészbaleset után is. Önjelölt miniszterelnök például Bokros Lajos, ő szívesen rendet vágna az országban. Vértes András is vállalná a pozíciót. Na és persze ki ácsingózik még a hatalomra, ha nem Orbán Viktor? Azonban ő sem gondolhatja komolyan, hogy most, 2009-ben, a válság kellős közepén átveszi ezt a csődtömeget.
Pedig minden meg volt írva előre, kéremszépen. Én magam is levezettem. Gyurcsány valahogy kihúzta volna 2010-ig, jött volna egy durva kampány, ahol aztán a Fidesz nyert volna, ellenben az SZDSZ is bejutott volna a Parlamentbe kicsivel 5% felett. Az MDF az én számításaim szerint kihullott volna. Volna. Ugyanis ez ma már csak egy be nem teljesült álom.
Ehelyett Gyurcsány lemondott, amit az elején még zseniális taktikai húzásnak gondoltam, de nagyon úgy tűnik, hogy ezúttal most ő sem látott előre egy napnál tovább. Egy hét alatt egyelőre nem sikerült miniszterelnök-jelöltet találni. Már az elején ki lehetett zárni, hogy szoci politikusnak esélye van a posztra, így jöhettek a külsős jelöltek. Az MSZP megnevezte Surányi Györgyöt, Vértes Andrást és Glatz Ferencet (utóbbi nevét már úgy is bedobták, hogy ő lesz a szocialisták miniszterelnök-jelöltje egy esetleges választáson), oszt nekiindultak a tárgyalásoknak. Az SZDSZ-nek Surányi tökéletesen megfelelt, már érett volna a megegyezés, erre Sólyom az előrehozott választások mellett tette le a voksot, ez pedig végleg arra a döntésre juttatta Surányit, hogy inkább nemet mondjon a felkérésre. Vértes András egy vicc, a GKI vezéreként teljesen komolytalan és hiteltelen a szakmában, nem tudnám elképzelni miniszterelnökként Magyarországon. Glatz Ferencről eddig megmondom őszintén, nem hallottam, azóta már tudom róla, hogy történész, meg MTA-elnök is volt. "Békeidőben" schimán lehetne egy MSZP-kormány vezetője, most azonban nála alkalmatlanabb embert aligha lehetne találni erre a posztra. Csütörtökön teljesen komédává fajult a dolog, sorra kerültek szóba az egyes jelöltek, akik persze rendre nemet mondtak.
Mindezek mellett hétközben egyre negatívabb gazdasági előrejelzéseket lehetett olvasni az Indexen, már jóformán minden prognózis legalább 5%-osra teszi a gazdasági visszaesést ebben az évben. A költségvetés romokban, az IMF-hitel tartja életben az országot, az euró nem mozdul a 300 forint környékéről, az alapkamat továbbra is magas, miközben a kormány behúzta a kéziféket, nem haladnak az EU-s pályázatok, kivárásra játszanak. Egyszerűen nem működik a magyar állam, nem kormányoz senki. Mindeközben gazdasági, társadalmi és demográfiai mélypontban az ország.
Az MSZP azonban minden erejével a Fidesz és Orbán Viktor visszatérése ellen küzd. Ha az ország tönkremegy bele, akkor is. Most már bevallottan leszarják, hogy ki lesz a miniszterelnök, csak maradjanak még egy kicsit. Persze van néhány szélsőbalos idióta, aki még kiáll a gázártámogatás és a 13. havi nyugdíj mellett, de azt hiszem az ő koruk lejárt. Az MSZP gyáva, eddig sem mert nekiállni a reformoknak, ezután sem fog, csak néhány kötelező kiigazítást csinált az elmúlt években. Erre annyira nem lehetnek büszkék Gyurcsányék. Teljesen világos, hogy ettől a garnitúrától már nem várható semmi. Nem mintha az egykor pannon pumázó Kóka Jánost felvonultató és a kormánynak falazó szabad demokratáktól bármire is számíthatnánk a melegek, cigányok és drogosok védelmezésén kívül.
A jelenlegi szánalmas vergődés után rájöttem, hogy Orbán Viktornak igaza volt: ők tényleg a reménytelenség emberei. A rendszer összeomlott.
