Amikor valaki ennyire meg van győződve arról, hogy ő most aztán leleplezte a nagy összeesküvést és végre megfejtette a történelmet, ott valami gyanús. Ez a szerencsétlen fickó ha tényleg maga is elhiszi, amit haluskyzik, akkor sajnálom, ha viszont csak azért mond ilyeneket, hogy olcsó népszerűségre tegyen szert az erre fogékony emberek körében, akkor viszont szánalmas.

Mindenesetre biztos vannak páran, akik hajlanak rá, hogy az igazsághoz közelebb állnak Usztics fejtegetései, én azonban csak annyit mondok, hogy legyünk egészségesen szkeptikusak, kérdőjelezzük meg a történelmet (elvégre nem voltunk ott, nem láttunk mindent), de készpénzként kuruzslók, táltosok és szélhámosok szövegeit sem vegyük... Ez a cikk legfeljebb gondolatébresztő, de attól tartok, leginkább a súlyos szellemi elborulásról szóló figyelmeztetés, amit nyugodtan kitehetünk majd az óvodában a falra a gonosz mostoha mellé, hogy nézzétek gyerekek, ilyenek se legyetek, mint az a bácsi, akinek agyára ment a szittyamagyarság...

Mindenesetre ez a határozottság kicsit félelmetes, ugyanakkor megnyugtathat minket a tudat, hogy komoly emberek komoly teóriái megalapozottak és még így sem biztosak benne, tele vannak kételyekkel, bizonytalanságokkal... Szegény Usztics azonban szinte kinyilatkoztatja az igazságot, és hát be kell vallani, jobban nézett ki a kisvárosban, mint most világmagyarázó prófétaként.