Sok olyan dolog létezik ebben az országban, amit egy emberként utál, gyűlöl, szid, ócsárol, leszól mindenki, de ezek egyike kétségkívül a MÁV, a Magyar Államvasutak. Amellett, hogy abszolút megértem a rendszer összes kárvallottját, az állandó késések és sztrájkok miatt szívókat, a rendszer fenntarthatatlansága és pénznyelő volta miatt panaszkodókat, a mellékvonalak megszüntetése miatti járatkiesések áldozatait, a sok retardált idiótával együtt utazni kénytelen polgártársamat, és amellett, hogy én sem szarok bele jó szívvel egy vonat-WC-be, pláne nem vagyok megelégedve a vonatok tisztaságával, sebességével illetőleg esztétikájával (az állomásokról és várótermekről nem is beszélve), szóval én mindezek ellenére azt mondom, hogy a MÁV minden szarságával és abszurditásával együtt is nemzeti kincs. Én legalábbis régóta annak tekintem.

Mióta gyakrabban vagyok kénytelen vonatra ülni, azóta egyre inkább az az érzésem támad, hogy nem is lenne jó, ha túl sok pénzt tennénk bele a MÁV-ba. Nem kell felújítani a síneket, új mozdonyokat, kocsikat venni, nem kell újjávarázsolni és/vagy elbontani a vidéki állomásokat, dehogy... Egyrészt azért nem, mert ha minden olyan flottul működne, mint a japánoknál, vagy mondjuk a franciáknál, akkor az erről szóló tematikus blogok lehúzhatnák a rolót, nem lenne több szaftos/vicces/érdekes sztori, megszűnne az egész magyar vonatozásnak a varázsa, ami hungarikummá teszi ezt az egészet. (Múltkor is, amikor valami finom modern InterCityn ültem, kezdtem úgy érezni magam, mintha Európában lennék. Furcsa volt.) Másrészt meg azért bűn hozzányúlni ehhez a rendszerhez, mert ha jobban belegondolunk, nálunk nem vasúttörténeti múzeum meg nosztalgiajáratok vannak, hanem az egész MÁV, úgy ahogy van, maga a retrófíling, a velünk élő történelem! Az egész magyar vasút egy hatalmas turistalátványosság, tessék már észrevenni! Hol van még egy ilyen Európában?

A vasútban az a szép, hogy egyrészt annak története van, másrészt minden országban más-más a helyi vonatozási kultúra. Nézzük csak meg mi a helyzet a közlekedési ág őshazájában, Angliában, vagy mondjuk a franciáknál, németeknél, nálunk, esetleg valamelyik hozzák hasonlóan szerencsétlen történelmű fejlődésű országban. Vizsgáljuk meg közelről mondjuk Oroszország, Japán, vagy az USA vasútjait! A változatosság gyönyörködtet.

Szóval csak azt akarom mondani, hogy én a vezetők helyében ötször meggondolnám, hogy tényleg akarok-e javítani a jelenlegi állapotokon. Nem tudjuk, mit veszíthetünk.