Szemerédi Endre magyar matematikus kapta a matematika Nobel-díjának nevezett Abel-díjat. Hogy ez mennyire számít menőnek, azt talán felesleges is ecsetelnem: elég, ha annyit mondok, hogy ezzel Szemerédi a legnagyobb legendák közé masírozott be a Matematikai Hall of Fame-be.

De ez nem csak az ő sikere. Mert bár a saját egyéni teljesítményével és zsenialitásával harcolta ki a díjat, mégis, ez valahogy az egész magyar tudománynak szól. Annak a magyar tudománynak, amely mindig is büszke volt magára, és amely manapság nem sok ilyen figurát tud felmutatni. Érdekes ugyanakkor, hogy valamiért a matematikában jók vagyunk. Nemrég Lax Péter érdemelte ki ugyanezt az elismerést, valamint ugye van nekünk még egy Lovász Lászlónk is, akit meg aztán tényleg a szakma rocksztárjaként tisztel mindenki. Ebből a három rosszéletűből már egy fiúbandát is lehetne gründolni! :)

Szemerédi tehát tovább öregbíti a magyar kockák hírnevét, de a napifaszi rovatba csak emiatt sohasem kerülhetett volna be. Nem lehet ugyanis figyelmen kívül hagyni azt, hogy a pofát akármikor elfogadnám öregapámnak is! Valahogy így kell kinézni 71 évesen. Szemerédinek egyszerűen jól áll a nagypapa imidzs, és ezt nagyon ügyesen megspékeli még az öreg szakállas bölcs archetípusával. Mindehhez pedig páratlan szerénység és szakmai alázat párosul... Riszpektből varratok is a bokámra egy aranyozott integráljelet menten! :)