Hát a faszom sem akar ilyen világban élni, mint ami most kinéz. Mintha valami kibaszott sci-fi lenne a jövő. Szeretjük a tudományos fantasztikumot, de csak a TV-ben. A Skynet, a Mátrix meg az időutazás és egyebek maradjanak meg a szórakozó kockáknak.

Arról van szó, hogy túl sokáig fogunk élni. Higgyük el, nem jó az. Ha az ember belegondol, élete nagy részét magatehetetlen nyugdíjasként tölti, gyógyszerekkel és kórházi kezelésekkel valahogy elvegetál a halálig. Azaz életben maradunk, de ez az egyetlen pozitívum, amúgy nincsen benne sok köszönet. Ismerjük a mondást: "nem az a lényeg, hogy mennyi év volt életedben, hanem hogy mennyi élet volt éveidben". Ilyen kurva egyszerű.

Valahol az lenne a normális, ha arányos lenne az ember élete. 20 év lenne a fiatalságé, 40 év a felnőttségé, 20 év az öregségé, oszt csá. Régebben sem volt rossz, ha már 70-es korban kimúlt az ember. Na és?! Micsoda dolog az, hogy a ma született japán gyerekeknél a várható életkor (!!!) 107 év?! Tényleg normális az, hogy mindenki az ükunokáival fog büszkélkedni? Meg gyakorlatilag 50 évet él öregesen?! Megéri így élni olyan sokáig? Vagy csak kíváncsiak vagyunk a négyes metró átadására? Komolyan mondom, elmegyek kommandózni, a rosseb sem akar ágyban, párnák közt meghalni. Petőfinek gecire igaza volt.