Most tudományosan is bebizonyítom (sőt, megígérem, mindannyian be fogjuk látni), hogy a hülyeség nem korlátos függvény, magyarul határtalan. Uccu neki!

Állítás: A hülyeség nem korlátos függvény.

Bizonyítás: indirekt módon

Vegyük észre, ha a hülyeség korlátos lenne, akkor nem fordulhatott volna elő a következő eset. Szépen ballagok hazafele egy kellemes szeptemberi délutánon Győrben, mikor egy zebra parancsol megálljt. Mellettem egy ránézésre középiskolás srác ránéz a lámpára, konstatálja, hogy piros, majd a forgalomra fittyet hányva szépen gyalogol tovább. Fél méteren múlt, hogy az éppen kanyarodó busz nem baszta el szerencsétlent. Lehet, hogy a srác Chuck Norris-májkrémet reggelizett, vagy beállította a god módot, én nem tudom. Csak a sofőr lélekjelenlétén múlott, hogy nem történt tragédia. Mellettem egy idősebb nő gúnyosan mosolyog, rámnéz, én a fejemet csóválom. Hát igen. Mindenkinek demokratikus alapjoga hülyének lenni. De aki ön- és közveszélyesen balfasz, annak kijár a faszkorbács.

Megtörtént a dolog, hovatovább ellentmondáshoz jutottunk és a paradoxont csak úgy tudjuk feloldani, ha az állítást igaznak minősítjük. Állítás bebizonyítva. (Analízis vizsgán azért ezzel nem mennék át szerintem...)