Próbálom feldolgozni a feldolgozhatatlant. Nem könnyű. Gyurcsány Ferenc konstruktív bizalmatlansági indítványt nyújt be maga ellen a Parlamentben, ami azt jelenti, hogy vajmi kevés esélye lesz arra, hogy 2010-ig kitöltse a mandátumát. Hüp-hüp. De tényleg.
Pedig én gecire szurkoltam neki. Az lett volna a legjobb, ha böcsülettel kihúzza a választásokig. Bíztam benne, hogy lesz annyira ügyes játékos, hogy sikerül neki. Hát nem. Nem merte bevállalni. Nem merte bevállalni, hogy marad miniszterelnök, minden megy tovább a régi kerékvágásban, szépen kikapnak az uniós választásokon, aztán a kongresszus majd elküldi a sunyiba. Tudta, hogy ezt így tovább már nem lehet csinálni, így inkább időben félreállt. Most aztán jöhet egy szakértői, válságkezelő kormány, ki tudja kivel az élen, aki majd gatyába rázza ezt a kibaszott országot.
Szerintem egy év kevés a reformokhoz. Egy nagyon durva megszorító csomaghoz viszont épp elegendő. Épp elegendő ahhoz, hogy tudjuk tartani a hiánycélt, hogy ne omoljon össze a költségvetés, hogy 300 körül tartsuk a forintot, hogy egyáltalán ne csődöljön be az ország. Nyilván nem lesz egyszerű. Nyilván fájni fog. Mégis, az MSZP az SZDSZ-szel és talán az MDF-fel szövetségben végrehajtja majd a kiigazítást egy új miniszterelnök vezetésével.
Gyurcsány azt mondta, többek között az MSZP választási sikeressége miatt távozik a kormány éléről. Nos, nem értem, ebből hogyan lesz győzelem vagy mondjuk tisztes vereség 2010-ben. Talán az emberekkel sikerül megértetni, hogy muszáj még egyet csavarni a présen? Talán csinálnak egy olyan Orbán-ellenes kampányt, amivel meg lehet nyerni a választást? Talán előhúzzák majd a fasiszta-nacionalista-radikális kártyát, hogy elrettentsék az embereket a jobboldal és Orbán Viktor visszatérésétől? Nem tudom, miben bízik Gyurcsány.
Egy biztos, ő pártelnök marad, azaz komoly befolyása lesz az eseményekre. Ki tudja, a háttérből ő fogja keverni a lapokat? Milyen szerepeket kap az új kormányban, ha kap-e valamit egyáltalán? Esetleg Gyurcsány már az ellenzékiségre készül, hogy aztán 2014-ben újra kormányfőként térjen vissza? Csak úgy sorjáznak a kérdések, nagyon képlékeny a dolog.
Megmondom őszintén, én először azt gondoltam, ez megint valami trükk. Egy hatalmas blöff. Mindez csak azért történik, hogy zsarolja a kongresszust, hogy bebizonyítsa, hogy nincsen alternatívája a baloldalon. Márpedig tényleg nincsen! Az MSZP-ben ma nem látni olyan embert, aki képes lenne átvenni a helyét. Senki sem mérhető hozzá. Gyurcsány a baloldal karizmatikus, sőt, emblematikus figurájává nőtte ki magát, hasonló a rajongótábora, mint Orbán Viktornak a jobboldalon. Az MSZP-nél annyiban más a helyzet, hogy ott most próbálja Gyurcsány egyszemélyesíteni a pártot, miközben Orbán ezt már régen megtette.
Vajon lezárult-e akkor a Gyurcsány-korszak? Hát, bizonyos értelemben igen. Ha ez így van, akkor pedig érdemes úgy tekinteni rá, mint történelemre. Essünk is neki!
Gyurcsány valósággal berobbant a magyar politikába. A kezdeti tanácsadói, majd sportminiszteri tevékenysége után 2004-ben képes volt megpuccsolni Medgyessy Pétert, és Kiss Pétert legyőzve megszerezni a miniszterelnökséget. Gyurcsány teljesen új lendületet adott a pártjának és az egész magyar baloldalnak. Új arculatot, új stílust, új embereket, új politikát hozott. Ő lett a magyar Tony Blair. Sokan lelkendeztek a szoci táborban 2004-ben és 2006-ban, hogy megtaláltuk a mi Orbánunkat, rettegjen a jobboldal! Így is volt. Gyurcsány minden tekintetben képes volt felvenni a versenyt a jobboldal vezérével. Amíg Orbán kifulladni látszott, Gyurcsány ereje teljében volt, a 2006-os miniszterelnök-jelölti vitában földig alázta partnerét, majd megnyerte a választásokat az MSZP-nek. Zsinórban kettőt nyertek baszod. Olyat még senki nem tudott, de ő megcsinálta.
Az más kérdés, hogy a 2004-től 2006-ig tartó időszakot ki kellett bekkelni valahogy. Az őszödi beszédben maga vallotta be, hogy nem csináltak semmit az elmúlt négy évben. 2006-tól viszont nem volt mese, neki kellett állni a reformoknak. A választások utáni hurráoptimizmus hirtelen letargiába csapott át, mikor vigyorogva bejelentette, hogy megszorításokra kell készülnünk. Jöttek is: vizitdíj, kórházbezárások, különféle pénzek megkurtítása, tandíjtervek, ésatöbbi. Privatizálni akarták a társadalombiztosítást, kormányzati negyedet akartak építeni, nomeg vállalták, hogy vállalható szintre csökkentik az államháztartási hiányt.
Gyurcsánynak legelőször az őszödi beszéd után kellett volna lemondania. Nem tette. Inkább reformpolitikát hirdetett. Reform vagy bukás, ugye. Csakhogy azok lófaszravaló reformok voltak, leginkább csak megszorítások, valamint privatizáció ész nélkül. A világgazdaság pénzbősége miatt nem is kellett több ennél. Úgy volt, hogy szépen elevickélünk majd a 2010-es választásokig, arra már újra lesz miből osztogatni és akkor azt is megnyerjük. Hát, nem egészen így alakult.
Először is, jött Orbán ezzel a fránya népszavazással. A vizitdíj, a napidíj, a tandíj nem kellett a népnek. Gyurcsány populizmussal, demagógiával és politikai szélhámossággal vádolta Orbánt. Igaza volt. Azonban azt nem hányhatta a szemére, hogy ő akasztotta volna meg a reformpolitikáját. Ugyanis ezek nem voltak reformok. Én is három igennel szavaztam akkor, mert egyrészt a saját zsebemet néztem (naná!), másrészt meg teljesen nyilvánvaló volt, hogy az a 3 tétel vajmi kevésbé befolyásolja az államháztartást. Ha arról kellett volna szavazni, hogy megszűnjön-e a 13. havi nyugdíj, vagy esetleg zárják be a felesleges egyetemeket, főiskolákat, igennel szavaztam volna, még akkor is, ha a mondjuk a Széchenyi István Egyetemet zárták volna be. Annak lett volna értelme.
A koalíciós szakítás volt a második pont, amikor Gyurcsánynak távoznia kellett volna. De maradt, felvállalva a kisebbségi kormányzást. Tavaly szeptemberben jött is a Megegyezés című program, amiben leírta a terveket 2010-ig: eddig voltak a megszorítások, most már jobb idők jönnek. Nos, csak jöttek volna, ugyanis a gazdasági világválság elsöpörte az országot. Miután megszűntek a kedvező gazdasági körülmények, az ország finanszírozása is csak hitelek révén vált lehetővé. A nagyvonalú szociális rendszer, az elmaradt struktúrális, államháztartási reformok, a hatalmas államadósság miatt hitelt kellett felvenni. Gyurcsány legújabb csomagja azonban már kevés volt az üdvösséghez.
Az utóbbi időben teljesen világossá vált, hogy Gyurcsányék programja végtelenül kevés ahhoz, hogy fenntartható pályára állítsa az országot. Nagyon gyáva, a választókat is szem előtt tartó intézkedéstervet tettek le az asztalra némi adóátrendezéssel, enyhe tehercsökkentéssel, továbbá a költségvetés kiadási oldalának megnyirbálásával. De nem ám a nyugdíjasoktól vettek el pénzt, ugyan már... Az egészségügyből, az oktatásból, az önkormányzatoktól... ahol eddig sem volt túl sok. Gyurcsány emiatt úgy érezhette, hogy elfogyott körülötte a levegő, ezt vele már nem lehetett tovább csinálni. Akkor inkább úthenger.
Gyurcsány hatalmas politikai túlélő volt és még mindig az. Zseniálisan csinálta a dolgait, mindig hatalomban tudott maradni, fejben két lépéssel előtte járt a többieknek. Rengeteg aranyköpéssel, sztorival, üggyel, botránnyal, beszéddel szolgált az elmúlt 5 évben. Gondoljunk csak vissza a 2006-os kampányra, a táncos videójára, a szleng részévé vált és agyonidézett őszödi beszédre, a különféle programjaira, a megtalált kislányokra és elkapott kormányszóvivőkre, a blogjára, és az összes többi böszmeségére. (Ezt a szót is ő honosította meg és tette szalonképessé az újságírásban.) Pártját és a magyar baloldalt megújította, a XXI. századba emelte. Ha nem is sikerült teljesen, legalább próbálkozott.
Hogy mit írhatunk a javára? Levitte az államháztartási hiányt 3% köré, csinált pár jobban sikerült, kisebb reformot, hozzányúlt pár dologhoz, épített autópályákat és hidakat, de ezen kívül csak a kommunikációban és a túlélésben volt jó, mást nem csinált. (Hogy közben az ország fejlődött, gyarapodott, egyre modernebb és európaibb, digitálisabb lett, az nem neki és kormányának köszönhető.) Ellenben hazudozott, elcsalt egy választást, ránk szabadította a cigányokat és a szélsőjobboldalt, magánrendezvénnyé silányította nemzeti ünnepeinket, a csőd szélére vitte az országot, és úgy általában elkúrta, nem kicsit, nagyon. És ráadásul még vigyorgott is mellé. Ezt szerettük benne, de nagyon.
Gyurcsány 5 éve csak úgy hemzseg a botrányoktól, megoldatlan ügyektől, kudarcoktól, befejezetlen reformoktól és a hülyeségektől. Mennyi minden volt itt, még összeszedni is tereh, én nem is teszem meg, nincs erre idő.
És ez a drága ember vette a bátorságot, és lemondott. Végre megfogadta az egy héttel ezelőtti bekiabálók tanácsait, és eltakarodott. Ezek után ki monnyon majd le? Ugye aki ezt ordibálta, nem gondolta komolyan?! Most kinek tudja ezt mondani? Lehet-e ezek után újabb és újabb morális mélypontokról sírni a Hír TV-ben és a Magyar Nemzetben? Lehet-e ezek után egy embert felelőssé tenni mindenért? Lehet-e ezek után diadalittasan bejelenteni 2010-ben, hogy végre leváltottuk a Gyurcsányt? Kérem, tessék már észrevenni, megbomlott a világ harmóniája, zavar van az Erőben. Valami szörnyű dolog történt.
Gyurcsány Ferenc nem tudta kihúzni 2010-ig miniszterelnökként. Őszintén sajnálom. Sajnálom, mert ha a szocik vele vágtak volna neki a választásoknak, akkor nagy valószínűséggel a Fidesz schimán megszerezte volna a győzelmet. Így viszont már koránt sem vagyok ebben olyan biztos. Sőt, a Fidesz most csapdában van, nem is kicsiben. Ha nem szavazza meg a konstruktív bizalmatlansági indítványt, akkor kiáll Gyurcsány mellett, akinek állandóan a lemondását szajkózta, ha meg megszavazza, akkor saját magával baszik ki. Ugyanis ha tényleg jön egy válságkormány, akkor az ki tudja milyen hatásokkal és következményekkel fog járni.
A helyzet bizonytalan, a jövő megjósolhatatlan. Ami viszont biztos: Gyurcsány továbbra is a baloldal vezére marad, ugyanis az MSZP megerősítette pártelnökként. A szart azonban nagyon úgy tűnik, hogy nem ő fogja eltakarítani.
És végül: tudom, hogy utálnom kéne Gyurcsányt, és pezsgőt bontanom, hogy lemond, de most valahogy nem megy. Minden böszmesége ellenérre hozzánőtt a szívemhez, és azt akartam, hogy 2010-ben szépen leváltsa őt egy Fidesz-kormány, ő pedig vagy kiszáll a politikából, vagy marad ellenzékben. Hát, nem jött be. Bazmeg, mielőtt végképp elrínám magam, ki köll mondanom: hiányozni fog, na. Csak sikerült.
Kell még valamit mondanom, Ildikó?
