Mindenféle hegyibeszéd helyett kezdjük ezúttal egy komoly (tényleg!) vallomással. Jómagam nem vagyok kereső, elsős egyetemista vagyok Győrben, a sokak által lesajnált és lenézett Széchenyi István Egyetem mérnök informatikus szakán. (De ez egy másik téma, nem ide tartozik.) Egy fityinget nem fizetek be a költségvetésbe, magyarán engem eltart a társadalom (leginkább szüleim nyilván), és ebből a kényelmes helyzetből nagyon könnyen tudom osztani az észt ezen blog hasábjain. Szüleim mindketten a közszférában dolgoznak, tehát ha valakik, akkor ők tudják, mennyivel kevesebbet jelent a 13. havi elvonás. Mégsem sírnak. Tudják, hogy a naptárban csak 12 hónap van.

Az eheti Péntek 8-ban Csermely Péter azt találta mondani, hogy a magyar társadalom nem szolidáris: az éppen aktuális sztrájkolókat hajlamosak vagyunk utálni. Én ezt csak azzal egészíteném ki, hogy mi hajlamosak vagyunk úgy általában MINDENKIT utálni. Utáljuk a tanárokat, mert éven át szívják a nemzet vérét és nyáron "otthon verik a faszukat" teljes fizetéssel; utáljuk az orvosokat, mert elrakják a milliókat, meg egy talicskányi hálapénzt ("köszönjük, hogy nálunk vásárolt", ugye); utáljuk a köztisztviselőket, mert korruptak, sokan vannak, és kapnak 13. havi fizetést meg prémiumot; utáljuk a KPM-eseket, mert látványosan nem csinálnak semmit és csak dülleszkednek a lapáton, és így tovább... De leginkább azért utáljuk őket, mert ha kell, ha nem, állandóan rínak, tüntetnek, sztrájkolnak - orrvérzésig. Ilyen ez a magyar társadalom, itt ember embernek farkasa, mindenki utálja a másikat. Az aktív dolgozó a nyugdíjast, a magánszektorban dolgozó a közszférában dolgozót, a beosztott a főnökét, az értelmiségi a gazdát, a balos a jobbost, és fordítva... Ejh, be nehéz igazságot tenni a hülyegyerekek között! De én vagyok annyira perverz, hogy szeretem a kihívásokat, úgyhogy megpróbálom.

Ennek a kölcsönös rossz viszonynak az egyik oka a magyar társadalom egészségtelen fejlődése. Az állandó birodalmi elnyomás, a hatalom és annak képviselőinek generációkon át tartó zsigeri gyűlölete, a társadalmi osztályok közötti vagyonkülönbségek, satöbbi, mindenki kívülről fújja ezeket. A másik eredője a dolgoknak a belénk kódolt prekoncepciók, előítéletek tömege - és ebben a kormányzati kommunikáció és a média egyaránt sáros. Ne legyünk álszentek, lássuk be: belénk van programozva, hogy ha azt halljuk, hogy nyugdíjas, sugárban teleokádjuk a flasztert, mert az fúj, gusztustalan ingyenélő parazita. Ugye? És ez azért van, mert a nyugdíjasok speciel hatalmas szavazótábort jelentenek, a pártok meg versenyt futnak a kegyeikért. Ezért vezették be az igazi hungarikumnak számító, teljesen igazságtalan és társadalmi feszültségeket szító 13. havi juttatásokat (gondolatban idecsapva a közszféra 13. havi fizetéseit is). Teljesen nyilvánvaló, hogy egy ilyen lépés a társadalom többi tagjában indulatokat és ellenérzéseket szül. Továbbmegyek: csoda-e, ha a köztisztviselőinkről olyan sztereotípiák élnek, hogy nem dolgoznak, mikor az ember bemegy a hivatalba és azt látja, hogy a hivatalos ebédszünet után egy órával még mindig vígan kávézgatnak a derék csinovnyikok? Meglepő-e a felforduló gyomor a hivatalnokok láttán, ha egyre-másra olyan híreket hall az ember, hogy a felügyelőbizottságok tagjai meg a képviselők rendre hatalmas prémiumokat akasztanak le és csokiznak el lazán az év végén?

Pedig tessék elhinni, az élet ott sem fenékig tejfel, és ezzel a világért sem leszek érdekvédő kisiparos. Csak arra akarok kilyukadni, hogy minden szakmának, minden hivatásnak, a közszférának és a magánszférának is megvannak a maga előnyei és hátrányai. Vegyük először az orvosokat. Az ő hivatásukat (ami az egyik legszebb, báj dö véj) már évtizedek óta mérgezi a hálapénz intézménye. A kezdő orvosok fizetése nevetséges, bezzeg idősebb kollégáik, ha okosan csinálják (nem is beszélve a magánpraxisokról), vasvillával hányhatják a pénzt, aztán hamar összekalapálhatnak annyi dellát, ami elég egy szaros BMW-re. Persze még így is a töredékét keresik, mint német, svéd, vagy akármilyen EU-s országbeli társaik, és ha így folytatjuk, hamarosan kivándorol minden frissen végzett orvos nyugatra, oszt mi meg importálhatunk doktorokat a harmadik világból. De le merném fogadni, hogy a hálapénz akkor sem szűnne meg, ha egyik napról a másikra háromszorosára emelnék az orvosok fizetését: annyira beleégett már a rendszerbe ez a dolog, hogy csak az orvosok maguk tudnának változtatni ezen.

Nyilván a tanárok esetében sem lehet általánosítani. Vannak köztük olyanok, akik flegmán veszik a hivatásukat, de vannak olyanok is, akik bizony böcsülettel megdolgoznak a havi illetményükért, ami nem igazán sok. Persze értem én, honnan fúj a büdös. Én is irigylem azokat, akik itt helyben tudnak dolgozni az iskolában, kellemesen eltrécselgetnek a tanári szobában, miközben mások két műszakot güriznek végig a gyárban látástól mikulásig 30 km-re innen, valószínűleg ennél is kevesebbért. Szívesen dolgoznék én is a helyi önkormányzatnál, kúl dolog az. Tanuljon mindenki jegyzőnek, anyakönyvvezetőnek, meg számviteli ügyintézőnek, aztán majd megemlegeti a magyarok istenit... :D A gazdáknak sincs túl nagy presztízse nálunk, mert ők is tüntetnek folyton-folyvást, jóformán demonstrációtól demonstrációig számolják az éveket. Erről itt már írtam, tessék a #235-ös bejegyzést keresni, ha már én nem tudom belinkelni normálisan.

De lenne ám itt még egy társadalmi csoport, ami mellett nem lehet csak úgy szó nélkül elmenni. Ők a nyugdíjasok. Nos, én nem szeretnék a nyugdíjasok helyében lenni. Szar lehet zéró javat termelni, ugyanakkor fogyasztani. (Persze szó sincs arról, hogy el akarnám zavarni Pista bácsit és Marika nénit kubikolni, ők már - elvileg - ledolgoztak egy életet.) Az idősekből is a politika csinált és a mai napig csinál is mumust. A nyugdíjasokat bizonyos körökben kimondottan sikk szapulni: egyes embereknek ez valami külön perverz élvezet. Ezt végtelenül szomorúnak tartom, ugyanakkor nekem is vörös posztó, ha a 13. havi nyugdíj szóba kerül. Már a bevezetése is a legnagyobb hülyeség volt, ugyanis hozott egy ideig-óráig tartó olcsó népszerűséget, de nagyon nem tett jót az államháztartásnak. És a 13. havi nyugdíj azóta is tabutéma. Senki nem mer hozzányúlni, mert rengeteg potenciális szavazatot veszthet. Ezt pedig senki sem meri megjátszani.

És itt jön a bejegyzés lényege: a Fidesz foggal-körömmel meg akarja védeni ezt a bődületes ökörséget, amit 13. havi nyugdíjnak csúfolnak. "Nyugdíjasnyomorítás, nyugdíjsarc" - mondják ők földbután, mongolidióta módon, és ugyanezt büfögi fel a mögöttük álló média is. Undorító. Értem én, hogy a Fidesz választást akar nyerni, no de nem szabad minden áron. Hitelesség is van ám a világon, kedves Viktor. Tisztában vagyok vele, hogy a nyugdíjasokat érintő megszorításra való rábólintással nehéz kampányolni, de nem kéne ilyen látványosan védeni ezt a szájbavert 13. havi nyugdíjat. Inkább el kéne törölni a picsába, a nyugdíjakat meg emelni 10%-kal. Oszt jónapot. 

Végezetül: a sajtó egyik része azt zengi, hogy nagy a magyarok tűrőképessége, a szakszervezetek nem tudnak mozgósítani, egyetlen épkézláb sztrájkot nem hoztunk még össze a rendszerváltás óta, aminek eredménye is lett volna. Ez így igaz. De ha én neadjiste' egy multinál fogok dolgozni, kihez menjek tüntetni, könyörgöm? Az én érdekeimet ki fogja megvédeni? Én elhiszem, hogy a kormány mindig a közszférán spórol, rajtuk húzza meg a nadrágszíjat, meg így is kevés a lóvé, de a 13. havi fizetés miatt kár a gőzért. 

Ezért teljesen felesleges az utcán bohóckodni.