A magyar nép kulturális elzüllésének egyik legnyilvánvalóbb bizonyítéka a top 100 legnépszerűbb keresztnév listája az újszülöttek körében. Én rendszeresen figyelemmel követem a lajstrom alakulását, és az az igazság, az összkép végtelenül lehangoló. Nem bírtam tovább véka alá rejteni elkeseredettségemet, így most eljött az ideje, hogy az egyébként bagatelnek gondolt témát alaposan kivesézzem.
Kezdjük rögtön azzal: hogy fordulhat elő az a gyalázat, hogy a magyar nyelvtől teljesen idegen Noel a 19. helyig kúszott fel a listán? Vagy ami még rosszabb: létezik bármiféle mentség arra, hogy a 9. leggyakoribb női keresztnév az újszülötteknél a Zoé?! Előbbi francia, utóbbi görög eredetű, de közös bennük, hogy hollywoodi filmekben, TV-sorozatokban, a Kiskegyed hasábjain olvasható folytatásos novellákban és nőknek szóló egynyári ponyvákban viszonylag gyakran fordulnak elő. Talán ez a felkapottság lehet az oka, hogy manapság ez a legújabb feldolgozhatatlan névadási hóbort a meglehetősen pocsék ízlésű magyar szülők között. Idáig még rendben van, de hogy dönthet úgy értelmes, felnőtt magyar ember, hogy a gyerekét Benettnek nevezi el? Népszerű név még a Brendon, a Krisztofer és a Rikárdó (!) is, de mindenki megnyugodhat, lehet ezt még fokozni, hiszen még nincs benne a leggyakoribb százban a Dzsekk vagy Csárlsz. A lányok se sokkal szerencsésebbek, hiszen idióta szüleik előszeretettel aggatják rájuk többek között a Kíra, Míra, Melissza ill. Norina förtelmeket.
Vajon miért tobzódik hazánk ezekben a kommersz, többnyire Nyugatról importált keresztnevekben? Nekem több tippem is van.
- Az épp aktuális gyerekcsináló generáció azzal kíván fityiszt mutatni a hagyományoknak, és úgy próbálja minél trendibbé, egyben egyedibbé tenni gyermekét (nem számít, hogy a két fogalom ellentmondásban van, hiszen ami trendi, aligha lehet különleges), hogy valami jól csengő, filmekből vagy regényekből ismert karakterekre emlékeztető nevet választ a csemetéjének. Elvégre a Kiara milyen szép név, nem? Tök királyul hangzik, legyen ez a lányunk neve! Az, hogy egyáltalán nem illeszkedik a magyar kultúrába, senkit sem érdekel. (Persze ilyen alapon nagyon sok korábbi, már beolvasztott nevet kritizálhatnánk. Csakhogy az a helyzet, hogy míg korábban az egzotikus névválasztás csak az arisztokrácia ill. burzsoázia privilégiuma volt, manapság már boldog-boldogtalan megteheti mindezt. Egyébként az olyan nevek, amelyeknek megvan a magyar megfelelője, szerintem teljesen legitimek, ilyen pl. az Erzsébet, pedig ugye mennyivel trendibb lenne Elizabeth-et használni...)
- Globalizáció. A nevek piaca is teljesen liberalizálódik, így teljesen mindegy, hova születtél, lehetsz Zsozé vagy Zsüliett, nem számít. Hiszen ha egy nemzetet megfosztasz attól az identitásától, amely csak az ő kultúrájában, nyelvében előforduló nevek monopóliumát jelenti, akkor egy lépéssel közelebb kerülsz az internacionalizmushoz. Tényleg erre van szükségünk? Nem csupán arról van szó, hogy megint ostobán majmoljuk a Nyugatot, szolgaian másoljuk az ottani mintákat?
- Az emberekben valamiért negatív képzettársítás él bizonyos régi nevekkel kapcsolatban. Egész egyszerűen, ha azt mondom, hogy József, akkor mindenki rögtön Józsi bácsira, az öreg vízvezeték-szerelőre asszociál. Vagy Józsi bácsira, a nyugdíjasklub táncos lábú sztárjára. Vagy Józsi bácsira, a joviális matektanárra a gimiből. Mindenkinek az életében vannak Józsi bácsik, Pista bácsik és Pali bácsik... Vagy vannak Bözsi nénik, Marcsi nénik és Teri nénik... Az a baj, hogy a régi neveket rögtön a kettővel ezelőtti generációval azonosítjuk, márpedig ugye az milyen ciki már... "Öregapám szomszédja volt Béla, nehogymá a gyerekem is az legyen!" Szörnyen sötét gondolkodás ez... Mégis miért lenne ez gáz? A gyereket nem a neve alapján fogják szeretni vagy utálni a kortársai, sőt, ha olyan nevet kap, aminek már van beágyazottsága a magyar nyelvben (pl. József), akkor ezerszer jobban lesz becézhető (csak rövid ízelítőként a sokból: Jóska, Jocó, Joci, stb.), mint mondjuk szerencsétlen Noel...
Egyáltalán nem kell szégyellni régi magyar neveinket, sőt, meg kell őrizni őket. Szigorúan tilos felvizezni a magyar kultúrát és mindenféle Benettel meg Rikárdóval égetni leendő állampolgárainkat. Merni kell bátran hozzányúlni a manapság nem divatosnak számító nevekhez, főleg azokhoz, amiknek nincs párja a világban sehol, amelyek igazán hungarikumok: Kálmán, Béla, Gyula, stb. Egyáltalán nem vagyok híve a másik szélsőséges névadási szubkultúrának, amely az ősmagyar világba vezet vissza minket, de még mindig szerencsésebbnek tartom, ha Álmos, Levente vagy Szilárd lesz a gyerek neve... Arról már nem is beszélve, hogy igen szép szokás volt régen, hogy nagyon sok lányt Máriának hívtak az ország védőszentje, Szűz Mária után. Valamiért mintha átok lenne ezen a néven újabban, még a legjobb 100-ba sem került be... A női nevekről egyébként talán még tragikusabb a helyzet, hiszen sehol egy Erzsébet, egy Teréz vagy mondjuk egy Ilona...
Végezetül leírnám az én személyes preferenciáimat.
- férfinév: József, János, Ferenc, Ottó, Géza, Kálmán, Gyula, István, Pál, László, György, Győző, Dénes, Csaba, Sándor, Tibor, Imre
- női név: Mária, Magdolna, Terézia, Valéria, Erzsébet, Ilona, Rozália, Margit, Jolán, Fruzsina, Júlia, Anna, Julianna, Ágnes, Olga
